Tulajdonképpen nem sok választása volt a jegybanknak, ha arra gondolunk, hogy a kéthetes betét állománya – amelynek a kamata az elhelyezéskor érvényes jegybanki alapkamat – a kamatdöntés előtt már az 1200 milliárd forintot közelítette. A rekordmennyiségű pénznek értelemszerűen igen magas a kamatterhe. Az alapkamat csökkentésével egyrészt – normál körülmények között – csökken a betétállomány, hiszen a konstrukció veszít vonzerejéből, másrészt a fajlagos kamatteher is alacsonyabb. Egészségtelenül magas jegybanki betétállomány esetén tehát fölöttébb logikus lépés a kamatvágás, bár természetesen figyelembe kell venni más, esetleg ellenérvet képező tényezőket is. Ilyen leginkább az szokott lenni, ha a forint gyenge, hiszen a kamat csökkentése általában véve is csökkenti a forintbefektetések vonzerejét, hiszen a jegybanki betéten túl kihat az állampapírpiacra, továbbá az egyéb kamatozó vagy fix hozamú instrumentumok piacára is. A külföldi befektetők dominanciája miatt a forinteladással járó kivonulás pedig gyengítheti a forintot. Most azonban ilyen veszély sem fenyegetett, hiszen pénzeszközünk a 250 forint/eurós lélektani határtól megnyugtató távolságra, határozottan erősödő tendenciát mutatott. A papírforma tehát bejött, a kamat negyed százalékponttal csökkent, kerek 7 százalékra.
Az intézkedés eredményeképpen a kéthetes betét állománya valóban jócskán leapadt, egészen 800 milliárdra. A forint nem gyengült, sőt, mint optimista hangulatban az lenni szokott, a tankönyvi igazságokkal harcba szállva még erősödött is, igaz, nem számottevő mértékben. Az optimista hangulat persze nem a magyar gazdaság esetleges megtáltosodásába vetett hitben gyökerezik. Sokkal inkább abban, hogy a piaci szereplők a kamat további lassú (alkalmanként, azaz havonta 25 bázispontos), de biztos csökkentésére számítanak. Márpedig ha a kamat csökken, ezt teszik az állampapírhozamok is, különösen a rövid futamidőknél, de idővel a hosszúakra is átterjed a tendencia. Így aztán máris újabb kamatcsökkentések kezdenek beárazódni az árfolyamokba. A három hónapos diszkontkincstárjegy aukcióján igen zárt mezőnyben (a maximum csupán egy ponttal haladta meg az átlagot) kialakult átlaghozam 6,88 százalék lett. Ez arról tanúskodik, néhányan a jegybanki kamatnál kevesebbel is beérik, mert az alacsonyabb hozam hosszabb ideig marad fix. Ez pedig nem más, mint újabb kamatvágás valószínűsítése.
Persze a kamatot nem lehet minden határon túl csökkenteni, s nemcsak azért, mert van egy elvi határ, a nulla, de azért sem, mert ha nem akarjuk, hogy hirtelen távozzon a tetemes összegű külföldi tőke a forintban denominált hitelviszony jellegű befektetési eszközökből, akkor magasabb kamat- és hozamszintre van szükség, mint az e téren összehasonlítási alapul szolgáló eurózónában. Ugyanakkor világméretű a csökkenési tendencia, nem csak az euróövezetben jellemző, hanem például az amerikai kötvények körében is, de akár a múlt heti erőteljes svéd kamatvágásra is gondolhatunk. A forint vonzereje tehát mindaddig nem csökken (legalábbis a kamattal összefüggésben), amíg a kamatvágások csak az alternatív piacok hasonló eseményeihez igazodnak.
Nagy állampapír-piaci optimizmusról árulkodik a múlt heti két kötvényaukció eredménye. Itt az a legfigyelemreméltóbb, mennyire a hosszabb papír felé tolódott el a kereslet. Három- és tizenöt éves kötvényeket aukcionált ezúttal a kibocsátó, s míg az előbbiből csak szerény túljegyzés mutatkozott, utóbbiból hatalmas, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy a rövidebb papírból 50, míg a hosszabból 15 milliárd forint névértéket terveztek eredetileg piacra dobni. A kereslet struktúrájához igazodva a kibocsátó 5 milliárdot átcsoportosított, azaz végül ennyivel kevesebb rövid és ennyivel több hosszú papír került a piacra. Még így is igen alacsony lett a 15 éves papír hozama, a 6.37 százalékos átlag tíz ponttal múlta alul az előző napi referenciahozamot, az új értéket viszont további négy ponttal lejjebb találjuk...
Az optimizmus másik jele, hogy egész héten, ha nem is mindig számottevően, de korrekció nélkül, folyamatosan csökkentek a hozamok, minden futamidőben. Kérdés, meddig tartható mindez.
Ádám Zsigmond