Merész lépés volt a monetáris tanács részéről a jegybanki alapkamat csökkentése. A forint ugyanis már a döntés előtt is igencsak gyengélkedett, utána pedig tovább süllyedt, s jellemzően a 254–255 forintos sávban mozgott az euró jegyzése a múlt héten. Egyre többen beszélnek az árfolyam sérülékenységéről, magyarán szólva annak lehetőségéről, hogy esetleg hirtelen és komoly mértékben leértékelődhet a magyar deviza. Ilyen körülmények között érthetően sok külföldi befektető igyekszik csökkenteni forintbefektetéseit. A kötvénytípusú instrumentumok tulajdonosai számára a fokozottabbnak tűnő árfolyamkockázat mellett további érv a kivonulásra, hogy a hazai kamatszint csökkenésével mérséklődött a kamatkülönbség az eurózónához viszonyítva. Persze vannak olyanok is, akik a rég nem látott gyenge árfolyamszintet vásárlásra csábítónak tartják, így ez néha erősítő lökést ad az árfolyamnak, de pillanatnyilag úgy tűnik, a távozók vannak többségben. Más oldalról nézve viszont indokolt volt a kamat – a többség számára kissé meglepő – csökkentése. A jegybanknál elhelyezett kéthetes betétek állománya ugyanis rendkívül magas, s a betételhelyezési kedvet mivel mással lehetett volna visszafogni, mint a kamat csökkentésével. A döntés ilyen szempontból eredménnyel járt, hiszen az új, 7,25 százalékos kamatszint mellett már kevesebb pénzt helyeztek el az éppen lejárónál ebben a konstrukcióban. Az állomány mintegy 150 milliárddal csökkent, így az ezermilliárdos lélektani határ alá került. A jövőben tehát leginkább az árfolyam miatt lehet és talán kell is aggódni, más kérdés, hogy sokan úgy gondolják, az exportképesség javulása miatt kifejezetten jót tesz a gazdaságnak az olcsóbb forint. Ami persze drágább eurót, dollárt stb. is jelent, aminek az importtermékek drágulásán keresztül inflatorikus hatása van. A probléma gyökere, mint mindig, a gazdaság általános állapotában keresendő. Amíg ugyanis például az államháztartási hiányt nem sikerül normalizálni, addig kamat- és árfolyam-politikai síkon csak két rossz közül lehet választani. Az állampapírpiac egész jól átvészelte a forintgyengülést és a piacon eluralkodó pesszimizmust. A hozamok a rövid lejáratoknál csökkentek és a hosszabbaknál emelkedtek, bár nem lényeges mértékben. Ezzel a hozamgörbe laposabb lett. A kamatcsökkentés – amelyet, mivel nem egyezett meg az általános várakozásokkal, a piac nem árazott be teljesen – a legrövidebb futamidőknél értelemszerűen hozamcsökkenést kellett hogy okozzon. A hosszú lejáratoknál megfigyelhető emelkedés azonban egyértelműen annak a jele, hogy a piac korántsem tekint optimistán a jövőbe. Az aukciók sem hoztak különösebb izgalmat a piacra. A legérdekesebb talán, hogy a kamatdöntés után igen nagy volumenben akartak három hónapos diszkontkincstárjegyet venni az aukciózók, több mint 150 milliárd forint névértékre nyújtottak be ajánlatot. A kibocsátó, ugyancsak szokatlan módon, tízmilliárddal, 45 milliárdra emelte a mennyiséget, amely így 7,24 százalékos átlagos hozamszint mellett talált gazdára. Nyilván többen úgy gondolkodtak, a kéthetes jegybanki betétben parkoló pénzt célszerű lehet közel azonos hozam mellett a három hónapos papírba áttenni, hiszen ez ennyi időre védelmet nyújt az esetleges további kamatcsökkentés ellen. Bár pillanatnyilag további kamatcsökkentés kevéssé látszik valószínűnek, a jegybank most megmutatta, nem mindig az történik, amire a legtöbben számítanak, így sohasem lehet tudni. A kibocsátó pedig nyilván úgy vélte, ennél a futamidőnél most hozamcsökkenésre nem lehet számítani, mert a piacon koránt sincs olyan optimizmus, amely három hónapos távon további kamatcsökkenést árazna be, tehát most célszerű minél több forrást bevonni, amikor könnyűszerrel lehet. A hároméves kötvény után már messze nem kapkodtak ennyire, a kialakult 7,41 százalékos átlagos hozam szignifikánsan meghaladja az aukció előtt és után egyaránt 7,34 százalékos másodpiaci referenciahozamot. Ennél a futamidőnél tehát ez volt az ára a tervezettnek megfelelő 50 milliárdos tétel terítésének, jól mutatva azt, hogy nagy tételek piacra dobása esetén a hozamszint kissé sérülékeny.
Ádám Zsigmond