Régen nem látott szintű kereslet volt az állampapírpiacon a múlt héten, ami meglátszik mind az aukciós eredményeken, mind a másodpiaci hozamokon. Bár kedden megjelentek a decemberi külkereskedelmi adatok, s ezek kedvezőbbek voltak a vártnál, alighanem más erők befolyásolták a piacot. A befektetők sokkal inkább a parlamentre figyeltek ezúttal, ahol a múlt héten hallgatták meg a jegybank monetáris tanácsának új tagjait. Nyilvánvalóan mindenkit az érdekelt, hogyan vélekednek az „újoncok” a jegybanki kamatpolitikáról, milyen lépéseket tartanának helyesnek a közeljövőben – ezekből az információmozaikokból viszonylag könnyen össze lehet rakni, milyen eredmény várható, amikor legközelebb az alapkamatról szavaz majd a testület. Éppen ezért volt olyan jelölt is, aki kerek perec megmondta, e kérdésekről nem nyilatkozik, mert egy ilyen nyilatkozat piacbefolyásoló hatású lenne – a többség azonban konkrétan vagy kevésbé konkrétan megfogalmazta véleményét.
Mindebből az árgus szemekkel figyelő piaci szereplők leginkább azt a következtetést vonták le, hogy a monetáris tanács kibővülése a kamatcsökkentés-pártiak erősödését jelenti, ami nem meglepő, hiszen sokak szerint éppen ez volt a bővítés célja. Ilyen körülmények között pedig súlytalanná válik a jegybankelnök januári intelme, miszerint korántsem lehet biztosra venni, hogy a jövőben is minden hónapban fél százalékpontot lefaragnának a kamatból, sőt ez már februárban is kétséges lehet. A várakozások tehát némiképp eltolódtak a piacon: míg korábban a maximum fél százalékpont, most a minimum fél százalékpont az általánosan elfogadott nézet a februári kamatcsökkentést illetően. A legvalószínűbb, hogy ismét félszázalékos csökkentés lesz.
Tulajdonképpen nem is kellettek nyilatkozatok ahhoz, hogy ilyen következtetésre lehessen jutni. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a korábbi testületben akadnak a fél százaléknál kisebb csökkentést szükségesnek tartók, s most jöttek a merészebb kamatcsökkentést támogató új tagok, máris adódik a fél százalékpont mint egyensúlyi helyzet. Annál is inkább, mert ha nagyobb lenne a kamatcsökkentés, az azonnal támadási felületet adna az új tagok, illetőleg az őket a tanácsban elhelyező politikai erők ellen, mondván, íme a bizonyíték, hogy az egész hókuszpókusz célja a nagyobb kamatcsökkentés kikényszerítése volt a jegybanktól, ezáltal a jegybanki függetlenség csorbítása. Fél százalék azonban jól védhető, hiszen ez a mérték az új tagok érkezése előtt már bevett gyakorlat volt. Kisebb mérték pedig azért nem látszik valószínűnek, mert az új tagokat az egyébként a forint gyengítését kívánó kormányerők nyilván mégsem azért emelték be a tanácsba, hogy ellenük dolgozzanak. De a kisebb kamatcsökkentés elleni legfőbb érv, hogy tényleg szokatlanul erős a forint, s bár arról megoszlanak a vélemények, hogy ez jó-e vagy sem, a további erősítés mellett még egy szakember sem érvelt. Márpedig úgy látszik, a félszázalékos kamatvágás legfeljebb a szinten tartáshoz elég.
Ami a piaci eseményeket illeti, a három és hat hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióin szokatlanul nagy mennyiségre nyújtottak be ajánlatot a múlt héten. A volumen hajszállal tért el a két papírnál: mindkettőből valamivel 113 milliárd forint feletti névérték iránt támasztottak igényt. Ehhez képest érdekes, hogy az egyéves papírból már csak kevesebb mint 36 milliárd iránt volt érdeklődés, így ott az eredetileg 30 milliárdosra tervezett kibocsátási volument is leszállították a másik két emisszió 25 milliárdos szintjére.
A hozamok mind az aukciókon, mind a másodpiacon drasztikusan csökkentek. A három hónapos papír 8,31, a hat hónapos 8 százalékos aukciós átlagot produkált, míg az egyéves 7,82 százalékot – hozamszempontból tehát ez sem volt kudarc a kibocsátó számára. Mindez tizedszázalékokban mérhető hozamcsökkenést jelent gyakorlatilag egyik napról a másikra, ami igencsak figyelemre méltó. A hosszabb papíroknál is jelentősen estek a hozamok. A piac tehát egyértelműen beárazta a februári fél százalékot. Eközben a forint is csúcsok közelében jár: az eurót stabilan 244 forint körül jegyzik.
Ádám Zsigmond