Bár elméletben a kamatok csökkentése a nemzeti fizetőeszköz gyengülését kell hogy eredményezze, a múlt héten Magyarországon éppen ellentétes folyamat volt megfigyelhető. Hétfőn a jegybank a várakozásoknak megfelelő mértékben, fél százalékponttal csökkentette az alapkamatot, a forint azonban a következő napokban nemhogy gyengült volna, kifejezetten erősödött. Komolyabb mozgások ezt követően nem történtek, az euró jegyzése a 245–245,5 forintos, viszonylag szűk sávban mozgott.
Korántsem valamiféle régiónkra jellemző sajátosság, hogy a kamatcsökkentés erősíti a hazai valutát, Csehországban ugyanis működött a tankönyvi törvény: az ottani kamatcsökkentés a korona gyengülését eredményezte, pedig ott nem is fél, hanem csak negyed százalékpontos volt a vágás. Két fontos különbség azonban van a két kamatcsökkentés között. Az egyik, hogy a magyart mindenki várta, így az elvben már korábban beépült az árfolyamokba. Ez persze csak azt magyarázza, miért nem gyengült a forint, azt nem, hogy miért erősödött. A másik fontos eltérés, hogy nálunk 9,5 százalékról csökkentettek, Csehországban pedig 2,5 százalékról.
Ez egyrészt azért fontos, mert a magasabb kamatszintnél elvben sokkal tágabb tere van a további csökkentésnek, ami ebből következően nagyobb spekulációs lehetőséget jelenthet. Ha mindkét országban 2,25 százalékot vágnának a közeljövőben – ami persze gyakorlatilag elképzelhetetlen –, nálunk még mindig csak 6,75 százaléknál járnánk, míg Csehországban már nullánál, ami alá már nem lehet menni. Másrészt azért fontos a kamatszintek nagy különbsége, mert a hazai kamat óhatatlanul magasabb reálkamatot is jelent, s ha ennek változatlanságára számítunk (feltéve, hogy az infláció növekedését kizárjuk), az komoly csáberőt jelent a forintbefektetések számára.
A jelenlegi elemzői vélemények szerint belátható időn belül – idén – 8 százalékig kúszhat le a hazai kamatszint. Eszerint a hátralévő tizenegy alkalomból (havonta van kamatmeghatározó ülése a monetáris tanácsnak) csak kettőn várhatjuk az eddig megszokott félszázalékos vágást, illetőleg, ha a jegybank elaprózná a dolgot, csökkenthet például négyszer negyed százalékpontot. Ez egyben azt is jelenti, véget ér az eddigi sorozat. Maga a jegybankelnök is ilyesmit helyezett kilátásba, amikor többek között azt nyilatkozta, hogy ezen a szinten a továbbiakban már fokozott óvatosság szükséges.
Más kérdés, vajon mindez tényleg azt jelenti-e, a jegybank eltökélte, hogy megálljt parancsol a havi félszázalékos vágások sorozatának. Vagy pedig csupán bízik abban, hogy ennek lehetőségétől félve a kormány tesz valami érdemi lépést a jegybankot folyamatosan aggasztó költségvetési problémák megoldása érdekében. Kormányoldalról természetesen hallgatólagosan továbbra is komolyabb kamatcsökkentés(eke)t tartanak kívánatosnak, annál is inkább, mert a forint e körben hőn áhított gyengülésének egyelőre nyoma sincs. Kérdés, miként hat a kamatpolitikára a monetáris tanács összetételének változása.
Annak ellenére, hogy a mostani fél százalékpontos vágás már korábban beárazódott az állampapírok árfolyamába, a hozamok a kamatról szóló döntés után tovább estek. Valószínűleg ez már a jövőnek szólt, azaz a várható további csökkentés árazódik be, a jegybankelnöki figyelmeztetés ellenére. A következő napokban elhanyagolható korrekciónak lehettünk csupán tanúi.
Különösebb izgalommal nem járó diszkontkincstárjegy-aukciók voltak a múlt héten, az alapkamatra leginkább érzékeny három hónapos papír aukciós átlagos hozamszintje 20 bázisponttal esett az előző hetihez képest, 8,71 százalékra. Ennél csaknem 20 bázisponttal lejjebb találjuk a hat hónapos papír hozamát, amit az egyévesé további majdnem 10 ponttal múlt alól. A hozamgörbe tehát markánsan inverz az éven belüli szakaszon.
A forinthozamokat vélhetően magasnak tartja az ÁKK is – erre következtethetünk abból, hogy háromszor annyi kötvényt bocsát most ki dollárban, mint amennyiről a (decemberben közzétett) tervek szóltak. Persze ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy a dollárhozamok kifejezetten alacsonyak.
Ádám Zsigmond