Minden feltétel adott, hogy ma is legyen kamatcsökkentés, arra tehát senki nem gondol, hogy ez elmaradna. Arra viszont ismét többen, hogy a mérték a megszokott fél százalék duplája lesz. A fél százalékot ugyanis olyan alapmértéknek tekintik a piaci szereplők, ami a jelenleginél kedvezőtlenebb környezetben is jogos lenne. Több tényező optimizmusra ad okot, így joggal vetődik fel a kérdés, nem indokol-e mindez a standardnál nagyobb mértékű csökkentést. A múlt héten tette közzé a KSH a legfrissebb fogyasztói árindexet. A mutató évi 5,8 százalékos értéke biztató, s a következő hónapokra is jók a kilátások. Márpedig a kamatcsökkentés legfőbb ellensége az infláció, illetőleg az inflációs veszély, joggal gondolható tehát, hogy most merészebb kamatlépésre van lehetőség. Ez kétségkívül erős érv.
A másik tényező az erős forint. Ezzel persze kissé óvatosan kell bánni. Az is erősíti ugyanis a forintot, ha a nagyobb kamatcsökkentésre spekulálva a hozamesés reményében a külföldiek magyar állampapírokat vesznek, hiszen ehhez forint iránti keresletet kell támasztaniuk. Ez tehát öngerjesztő folyamat is lehet, ami azzal járhat, hogy a spekulánsok profitrealizálása később komoly forintgyengülést okoz. Ettől – más okokból – amúgy is többen tartanak. Ez tehát annyira nem meggyőző érv a nagyobb kamatvágás mellett, mint első ránézésre gondolhatnánk.
A harmadik tényező ugyancsak az erős forint, de más szemszögből. Nevezetesen arról az oldalról nézve, hogy e témakörben a jegybank és a kormány közötti vita ismét felerősödött. A kormány az exportőrökre hivatkozva arról beszél, hogy a forint jelenlegi árfolyama a versenyképesség romlása miatt nemzetgazdaságilag káros, hiszen fékezi az exportot és növeli az importot. Mindezért hol kimondva, hol kimondatlanul a jegybankot teszi felelőssé, amely kamatpolitikájával tehetne a forint gyengítéséért.
A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a havi fél százalékpontos kamatcsökkentés semmit sem gyengít a forinton. A jegybank persze ilyen kérdésekben mindig óvatos szokott lenni, s egyébként sem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben meghajolna a kormány akarata előtt. A későbbiekben a monetáris tanács változó összetétele miatt úgyis számítani lehet rá, hogy a kormányzati akarat nagyobb befolyással bír majd a kamatdöntésekre, így az ellentétes véleményt képviselőknek fokozottan fontos lehet, hogy amíg tudják, saját elképzeléseiket juttassák érvényre. Ez az érv tehát tulajdonképpen a mértéktartó (fél százalékpontos) csökkentés mellett szól, s talán súlyosabb, mint az előző kettő együttvéve. Így – akárcsak a múlt hónapban – könnyen lehet, hogy ismét csalatkozni fognak a fél százaléknál nagyobb kamatcsökkentésre spekulálók.
A piacot azonban – akárcsak egy hónapja – most sem a józanság uralja, sokkal inkább a felfokozott várakozások. Az állampapírhozamok ütemesen estek a múlt héten, az árakba sokkal inkább egy, mint fél százalékpontos csökkentés épült be. Az alapkamattal leginkább korreláló három hónapos papír aukciós átlaghozama kedden még 9,27 százalék volt, a csütörtök délutáni referenciahozam viszont már csak 9,05 százalék. Az egyéves papír aukcióján 8,52 százalékos átlaghozam mellett keltek el a papírok, ami az előző napi referenciahozammal összevetve egy nap alatt 0,2 százalékpontos csökkenést jelent. Hasonló mértékű változás történt előző nap az akkor aukcionált hat hónapos papírnál is, melynek átlaghozama 8,89 százalék lett.
Ami forint árfolyamát illeti, a keddi egynapos intenzív forinterősödés (ami valószínűleg a közzétett inflációs adattal állt összefüggésben) után az euró a 245–246 forintos sávban stabilizálódott. Figyelemre méltó, hogy míg általában a forinterősödés és az állampapírhozamok csökkenése párhuzamosan szokott történni, most az állampapírhozamok szerdán és csütörtökön úgy csökkentek – komoly mértékben –, hogy a forint lényegében stabil maradt. Ez arra utalhat, hogy a hozamokat a hét végén lenyomó – feltehetően az egyszázalékos kamatvágásra apelláló – kereslet belföldről ered. Félszázalékos kamatvágás esetén korrekcióra számíthatunk a héten az állampapírhozamoknál, mindenesetre az ünnepek körül ezt leszámítva komoly változások már aligha történnek.
Ádám Zsigmond