Szinte semmivel sem gyengítette a forint árfolyamát a jegybanki kamatcsökkentés. Bár a kurzus a múlt hét folyamán valamelyest ingadozott, a gyengébb időszakokban is alig valamivel haladta meg a 246 forintot az euró jegyzése, csütörtök délután már 244 forint alatti szinten jegyezték az európai devizát. Egyértelműnek látszik, hogy a kamatcsökkentési sorozat folytatódni fog, szinte mindenki biztosra veszi, hogy ebben a hónapban ismét lesz egy fél százalékpontos csökkentés, amellyel a jegybanki alapkamat hosszú idő után ismét 10 százalék alá kerül. Az ezzel kapcsolatos várakozásokat jól mutatja az alapkamatra legérzékenyebb három hónapos diszkontkincstárjegy hozamalakulása: az aukciós átlag 9,55 százalék volt, ami csaknem fél százalékponttal alacsonyabb a jelenlegi jegybanki alapkamatnál.
Még a bekalkulált decemberi kamatcsökkentéssel is figyelemre méltó marad azonban az euró (valamint a többi meghatározó deviza, például USA-dollár, svájci frank) és a forint kamatszintje közti különbség. Néhány hónapon belül tehát semmiképp sem alakul ki olyan kamatkörnyezet, amely kedvét szeghetné a kamatkülönbözetre spekulálók egyre szaporodó táborának. Ettől egy dolog tarthatná vissza az érintetteket: az árfolyamkockázat, a közelmúlt árfolyam-alakulásából kiindulva azonban jelenleg ezt a kockázati tényezőt a piaci szereplők elbagatellizálják. Mindez önbeteljesítő jóslatként működve valóban nem engedi jelentősen gyengülni a forintot.
A kamatkülönbözetet egyre többen igyekeznek különböző módon kihasználni. Legegyszerűbb módja ennek, ha valaki a devizát forintra váltja és állampapírba helyezi. A merészebbek akár hitelt is felvesznek devizában, amelyet forintra váltanak, s az eddigi tapasztalatok alapján úgy érzik, nem lesz gond akkor sem, amikor majd a hitelt vissza kell fizetni. A még merészebbek határidős pozíciók nyitása útján tőkeáttétellel sokszorozzák meg várható nyereségüket – és persze kockázatukat. Nem is kell a kamattal külön foglalkozni, elég határidőre devizát eladni (a határidős árfolyamba törvényszerűen beépül a magas kamattartalom), s ha a forint nem gyengül jelentősen, ily módon nyereségként realizálni lehet a kamatkülönbözetet.
Ezek csak az egyszerűbb metódusok, a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Tulajdonképpen a kamatkülönbözet kihasználásáról beszélhetünk a fogyasztásra, lakásvásárlásra felvett devizahitelek esetében is, itt a nyereséget az alacsonyabb hitelkamat jelenti, a dolog (szintén elbagatellizált) kockázatát pedig ugyancsak a későbbi forintárfolyam rejti. A jelek szerint már az állam is úgy gondolja, akkor jár jobban, ha nem forintban veszi fel hiteleit, pontosabban az államadósság finanszírozásában csökkenti a forint és növeli a külföldi devizák súlyát. Nyilvánvalóan e gondolatmenet jegyében történik majd januárban egy dollárkötvény kibocsátása, amelyet eurókötvény-emissziók követhetnek. Ezzel persze értelemszerűen együtt fog járni a forintban kibocsátott állampapírok állományának csökkenése, amire – amint ez a múlt héten jól látszott – a piac pótlólagos (előrehozott) vásárlásokkal reagál, ez pedig csökkenti a hozamokat.
A kamatkülönbözet kihasználása tehát nemzetközi méretekben folyik, a játékba már szinte mindenki beszállt, a kül- és belföldi spekulánsok, a hazai lakosság és maga az állam is. Mindez, ha jobban belegondolunk, az ingyenebéd látszatát kelti, amiről elméletileg úgy tudjuk, hogy (legalábbis hosszabb távon) nem létezik. Az itt-ott – főleg elméleti szakemberek által – megkondított vészharangok hangját azonban egyelőre elnyomja a forintot és állampapírokat gőzerővel vásárlók eufóriája.
Visszatérve a forintban kibocsátott állampapírok volumenének várható csökkenésére, az ÁKK ezzel kapcsolatos szerdai bejelentése alaposan megnövelte a befektetők vásárlókedvét. Az egyéves diszkontkincstárjegy csütörtöki aukcióján közel 115 milliárd forintnyi értékpapírra tettek ajánlatot. Annak ellenére, hogy a kibocsátó 25-ről 30 milliárdra emelte a szétosztott mennyiséget, az átlaghozam 8,87 százalék lett, amivel e futamidő hozamszintje rég nem látott mélységbe zuhant.
Ádám Zsigmond