A jegybank megtette, amit – a piaci szereplők szokatlanul egységes véleménye szerint – tennie kellett: 10,5 százalékra csökkentette a kéthetes betéti kamatot a múlt héten. Abban már megoszlottak a vélemények, milyen hatást vált ki mindez. Igazuk azoknak lett, akik úgy vélték, különösebben nem változik semmi, a piac felbolydulására inkább abban az esetben lehetett volna számítani, ha nem vagy más mértékben történik meg a kamatvágás.
Az erős forint miatt aggódó kormánykörök üdvözölték ugyan a lépést, azonban ettől függetlenül továbbra is aggódhatnak, mert a forint nem óhajtott gyengülni, sőt, közvetlenül a döntés után még erősödött is. Mindez azt jelenti, a fél százalékponttal alacsonyabb kamat és az ennek megfelelően módosuló rövid lejáratú állampapírok vonzereje – ami az eurózóna-beli és hazai kamatok, hozamok közötti rés – jottányit sem csökkent. Ehhez, s így a forint gyengülése előidézéséhez sokkal drasztikusabb mértékű kamatvágásra lett volna szükség. A jegybanknak persze nem célja különösebben a forint gyengítése, ezért úgy foghatta ki a szelet a kritikusok vitorlájából, hogy lényegében semmit sem kellett feláldoznia.
A kamatcsökkenés hatásának ismeretében jó eséllyel prognosztizálható, hogy az elkövetkező hónapokban ismét különösebb következmények nélkül meg lehet lépni egy félszázalékos csökkentést. Ezért most a legtöbben számítanak is erre, ami újabb támaszt ad a forintnak a jelenlegi szinten. Az állampapír-piaci hozamkülönbözet továbbra is vonzó, s az egyetlen visszatartó erő, az árfolyamkockázat pedig az általános megítélés szerint – nem utolsósorban a további kamatcsökkentési várakozásoknak köszönhetően – egyelőre nem tűnik olyan veszélyesnek, hogy különösebb óvatosságra intse a külföldieket a forintalapú befektetéseket illetően. A forint euróval szemben tartott árfolyama annál is nagyobb eredmény, mert az euró a dollárhoz képest továbbra is ütemesen erősödik. A két tényező együttes hatása nyomán a dollár forintban kifejezett ára már markánsan eltávolodott lefelé a lélektani határnak tűnő 200 forintos szinttől.
Az alacsonyabb kamat talán egyedül az értelemszerűen leginkább érintett kéthetes jegybanki betét iránti keresletet fogta vissza, az új kondíciókkal a lejáró állomány kevesebb mint egyharmadát, szűk 95 milliárd forintot helyeztek el újra ebben a konstrukcióban. Ennek a romló feltételeken (az alacsonyabb kamaton) túl az is oka lehet, hogy a kamatcsökkentések folytatódására számítva érdemesebb hosszabb lejáratú befektetési eszközöket választani. A három hónapos diszkontkincstárjegy iránti érdeklődés már sokkal élénkebb volt, az alapkamatot szignifikánsan alulmúló, 10,37 százalékos aukciós átlaghozam jelzés arra nézve, hogy néhány hónapos távon határozottan újabb csökkentést vár a piac. Ennél egytized százalékponttal alacsonyabb átlaghozam mellett találtak gazdára a hat hónapos papírok a szerdai aukción, s további 16 bázisponttal lejjebb keltek el másnap az egyéves diszkontkincstárjegyek.
Természetesen a másodpiacon is csökkentek az állampapírhozamok, s ez a tendencia a hosszabb lejáratú államkötvények piacát is jellemezte. Mivel a kamatvágást már korábban egyértelműen beárazta a piac, az általános hozamesés csak egy újbóli kamatcsökkentés lassú beárazásaként értékelhető. A hozamcsökkenés napról napra jellemezte a piacot, a befektetők tehát, úgy látszik, egyre erősödő várakozással élnek a kamatcsökkentés folytatódását illetően. Különösen figyelemre méltó például a 15 éves államkötvény szereplése, amelynek referenciahozama (csütörtökig) 16 pontot esett a kamatvágás óta. A kamatcsökkentés mint egyszeri lépés hatása egy ilyen hosszú papírnál elméletileg elhanyagolható, más a helyzet persze, ha egy hosszú időn át folytatódó sorozattal számolunk.
Mivel a magyar állampapírokba áramló külföldi pénzek alapvetően felelősek az erős forintért, forintgyengülésre rövid távon – a várakozásoknak megfelelő jegybanki kamatpolitika mellett – akkor számíthatunk, ha a hosszabb papírok hozamszintje a mainál sokkal jobban a helyére kerül, azaz lényegesen csökken. Ekkor torpanhat meg ugyanis a forint iránti kereslet. Ez esetben a forintzóna piaci szereplőinek devizában való fokozódó eladósodása miatt akár markáns fordulat is elképzelhető.
Ádám Zsigmond