Jelentős mértékben erősödött a forint a múlt héten, annak ellenére, hogy semmiféle pozitív makrogazdasági változás nem volt, illetve hasonló hír sem látott napvilágot. A hét eseménye talán az volt, hogy a jegybank nem csökkentett kamatot. Bár ez a döntés megegyezett a várakozásokkal, a bizonyosság tudata újabb lökést adhatott a forint iránti keresletnek. Annál is inkább, mert – hacsak rendkívüli helyzet nem adódik – egy hónapig bizonyosan nem lesz kamatcsökkentés.
A piaci szereplők, különböző megfontolásból és más-más úton járva, de lényegében ugyanazt csinálják: megpróbálják kihasználni a forintkamat (illetőleg állampapír-piaci hozamszint) és a fejlettebb régiók (eurózóna, Egyesült Államok, Svájc) piacain elérhető kamatok, hozamok közti nem csekély eltérést. A különbség adott, azt a magas jegybanki alapkamat garantálja, hiszen ha az állampapírhozamok már nem lennének elég vonzók, ott a korlátlanul rendelkezésre álló kéthetes jegybanki betét. (Viszonylag keveset változtat a dolgon, hogy például Svájcban és az Egyesült Államokban némileg emelték mostanában a kamatokat, hiszen azok a hazainak csak a töredékét teszik ki.)
A kamatkülönbözetre spekulálók mindaddig bizonyosan jól járnak, amíg a forint nem gyengül. Azaz addig, amíg a piacon legalább annyi devizát váltanak forintra (amelyet aztán többnyire állampapírba fektetnek), mint ellenkező irányba. Fordított esetben persze már komoly kockázattal kell számolni: az árfolyam kedvezőtlen irányú változása – mértékétől függően – csökkenti, elviszi, vagy éppen negatívba fordítja a kamat-, illetve hozamkülönbözeten elérhető nyereséget. Minél jobban erősödik a forint, az árfolyamkockázat értelemszerűen annál nagyobb, különösen ha az erősödés oka éppen a kamatkülönbözetet nyereségként realizálni kívánók által támasztott kereslet, nem pedig reálgazdasági tényezők.
Jelenleg a forint erősödése a fundamentumokkal aligha magyarázható. A költségvetés helyzete rózsásnak nem nevezhető, az infláció jelenlegi szintje még messze van a kívánatostól stb. Azt sem állíthatjuk, hogy ezen körülmények jövőbeni változását illetően akkora lenne az optimizmus, hogy az forint és magyar állampapír vásárlására ösztönözne. A forintot mégis nagyon keresik manapság, ennek oka tehát – kizárásos alapon – nem lehet más, mint a magas kamat, s ezzel a kamatkülönbözet nyereségként való realizálásának lehetősége.
A kamatkülönbözetet sokan, sokféle technikával igyekeznek kihasználni: a külföldiek jellemzően úgy, hogy devizájukat forintra váltják, majd állampapírokba vagy más forintalapú pénz- és tőkepiaci eszközbe fektetik (ezzel magyarázható most az állampapír-piaci hozamcsökkenés), aztán egy idő után visszaváltják. A belföldieknél sem akadály, hogy a kiindulópont nem euró, dollár vagy éppen frank, hanem forint: ők is tudnak deviza- vagy devizaalapú hitelt felvenni, s ezt forintba befektetni, majd devizára visszaváltani és a hitelt visszafizetni. De a hitelt akár el is lehet költeni lakásra, autóra, mint az a magyar lakosság körében mostanság divatos – a lényegen nem változtat. Ilyenkor a „befektető” nem nyereséget realizál, hanem a hitelkamat egy (jelentős) részét takarítja meg, már ha számítása beválik, s az árfolyam nem változik számára kedvezőtlen irányba. Ugyanúgy a forint melletti spekulációról van szó ez esetben is, még ha az ezt végrehajtók ezzel nincsenek is teljesen tisztában.
A forint erősödési trendje azonban – különösen azt alátámasztó fundamentumok nélkül – aligha tarthat a végtelenségig. A magas kamatszint fenntartásával persze átmenetileg akár erősíteni is lehet egy egyébként egyre irreálisabbnak tűnő árfolyamot. Nagy kérdés, a piaci szereplők közül ki hogyan vészeli majd át, ha elérkezik az a pillanat, amikor már nem áramlik be több pénz. Például, mert amelyik befektető kész vállalni az ország- és árfolyamkockázatot, az már itt van, sőt lehet, hogy beéri a már elért profittal (kamatkülönbözet) és távozni kíván...
Jelenleg azonban negatív piaci tendenciákra utaló jelek nincsenek. Egy euró a múlt hét végén sokszor már csak alig több mint 245 forintot ért, az állampapír-piaci hozamok csökkennek, mert nagy a kereslet, hiszen ide áramlik az átváltott pénz jelentős része. Az óriáskerék tehát felfelé tart és lendületben van...
Ádám Zsigmond