Az államháztartási hiány vártnál nagyobb mértéke volt az a hír, ami elindította a forintgyengülés és állampapírhozam-emelkedés folyamatát a múlt héten. A fundamentális gondolkodású befektetők ismét kénytelenek voltak szembesülni azzal, amivel nemcsak az elemzők riogatnak folyamatosan, de amit időről időre a jegybankelnök is megemlít: nevezetesen, hogy a költségvetés túlköltekezik és ebből komoly gondok származhatnak. A vártnál nagyobb hiány pedig azt jelenti, hogy e téren még rosszabb a helyzet, mint korábban gondolták.
Minden bizonnyal ezért kezdett gyengülni a forint, az euró árfolyama csütörtökön már a lélektani határnak tekintett 250 forintos árfolyam környékén tanyázott. Az elmúlt hetek ennél néhány forinttal alacsonyabb kurzusa után ez számottevő gyengülés, más kérdés, hogy néhány hónapja ilyen árfolyamot mindenki „erős a forint” felkiáltással üdvözölt volna. Most a veszélyt nem is maga az árfolyam szintje rejti, hiszen ez önmagában véve aligha tekinthető a magyar gazdaság szempontjából rossznak, sokkal inkább az, hogy a látványosan gyenge gazdasági mutatók láttán a külföldiek esetleg tömegesen elkezdhetik forintjaikat visszaváltani saját devizájukra, ami lavinát indíthat el és pillanatok alatt legyengítheti a forintot. Ez pedig nemhogy teljesen semlegesítheti a külföldiek szemében a magas magyar kamatszintet, illetve állampapírhozamokat, de még veszteséget is okozhat nekik. Ha nagyobb befektetők mintegy megelőzésképpen, a további kedvezőtlen mutatóktól félve fokozatosan elkezdenek kiszállni a magyar állampapírpiacról, az akár önbeteljesítő jóslatként is működhet.
A jelenlegi állampapírhozamokból nem tükröződik semmilyen komolyabb optimizmus a jövőt illetően. A forint és az euróbefektetések hozamszintje között olyan nagy a különbség, hogy az egyértelműen forintgyengülési várakozásokat sejtet. (Ha nem így lenne, több eurót váltanának át forintra, s fektetnék be magyar állampapírokba, ami lejjebb kellene hogy nyomja a hozamokat.) A prompt forintpiacon ezzel szemben ilyen problémának egyelőre nincs komoly jele, hiszen egy 2-3 forintos változás, amilyen a mostani, nem jelez egyértelmű, hosszú távú trendet. Értelemszerűen azonban a külföldiek aggódhatnak, s aggodalmaik mögé nem nehéz érveket felsorakoztatniuk.
Éppen ezért van nehéz helyzetben a jegybank, amikor döntenie kell. A kamatok ugyanis kétségkívül igen magasak, azonban drasztikus csökkentésük mindig azt a veszélyt hordja magában, hogy elindul a konverziós lavina, aminek instabil makrogazdasági körülmények között amúgy is ki van téve a piac. Ugyanakkor lehetséges, hogy olyan értelemben indokolatlanul magas a kamatszint, hogy amit a kamatpolitikával el lehet érni, az némileg alacsonyabb kamatszint mellett ugyanúgy elérhető lenne. Ez utóbbi állítás igaz vagy hamis voltáról azonban csak úgy lehet meggyőződni, ha kipróbálják, ez pedig a forintleértékelődés kockázatát rejti magában. Ez a rizikó pedig annál nagyobb, minél rosszabbak a makrogazdasági mutatók, minél kevésbé rózsásak a kilátások.
Paradox módon maga az erős forint is magas kamat- és hozamelvárásokat indukál a külföldieknél, hiszen minél erősebb a forint, annál nagyobb az árfolyamkockázat (a gyengülés veszélye), márpedig a kamat- és hozamkülönbözet ezt hivatott ellensúlyozni. Így minden a magas állampapírhozamok kialakulását, illetőleg fennmaradását segíti elő: a bizonytalan makrogazdasági helyzet (elsősorban az állam túlköltekezése), az erre reagáló jegybanki kamatpolitika (drasztikus kamatcsökkentés semmiképp sem várható), a nagy árfolyamkockázat stb.
A múlt héten tartott diszkontkincstárjegy-aukciók is fölöttébb pesszimista hangulatot tükröztek. A három hónapos papírnál mondhatni nem nagy ügy, hogy az átlaghozam alig maradt el a jegybanki alapkamattól, a hat hónapos kincstárjegy esetében azonban e mellett aligha mehetünk el szó nélkül. A legjobban taktikázó pályázók 11 százalékos hozammal is vásárolhattak féléves papírokat. Az éves lejárat iránt is csak igen magas hozam közepette mutatkozott érdeklődés: a 10,91 százalékos átlag mellett történő vásárlás a belföldi befektető fejével gondolkodva – nem számítva tehát a forint árfolyamkockázatát – kifizetődőnek tűnik akkor is, ha a papír futamideje alatt csak csekély mértékben csökkennek a kamatok.
Ádám Zsigmond