A lehető legpesszimistább forgatókönyv szerint alakult a tőzsde teljesítménye az elmúlt hónapban. November közepén, a harmadik negyedéves cégeredmények napvilágra kerültekor úgy tűnt, a fundamentumok bőven indokolják az öt számjegyű BUX-ot, viszont óvatosságra intett a forrongó forint és állampapírpiac. Az utóbbi hetekben a piaci szereplők sajnos kénytelenek voltak ez utóbbiakra figyelni, a legfrissebb kormányzati intézkedések és bejelentések pedig egyértelműen kedvezőtlenek voltak a részvénypiac számára. Eltűnt egy olyan ezres a BUX-ból, melyet igen nehéz lesz visszanyerni.
A forintpiaci események önmagukban is indokolják azt, hogy a befektetők óvatosabbá váljanak a magyar tőzsdével kapcsolatban. Egy valuta és egy kötvénypiac olyan fokú sebezhetősége, mely a napokban nyilvánvalóvá vált, a kevésbé kockázattűrő befektetőket elriaszthatja a részvénypiactól is. A probléma azonban nem csak ennyi, részvényspecifikusan is romlottak a kilátások.
Az OTP-vel kapcsolatban kőkemény fundamentumokról is szó van. A lakáshitelek állami támogatásának megnyirbálása egyértelműen negatív hír a bank szempontjából, mely elemzők szerint jövőre 4-6 milliárd forint körüli mértékben csökkenti a nettó eredményt. Ez az árfolyamban több szakértő szerint is öt-tíz százalék közötti lemorzsolódást indokolhat, ezen pedig lényegében túl is van az OTP részvénye. Ennek alapján mindenképp csábítónak tűnik a 2500 forint körüli árszint, azonban nem szabad elfelejtkezni a további bizonytalanságról sem. Egyelőre nem lehet felmérni a lakosság reakcióját a kormánydöntésre, nem lehet tudni, hogy két év múlva hányan vesznek fel lakáshitelt, és azt sem, hogy a most eltántorodók mit kezdenek a pénzükkel. Az optimisták szerint az OTP akár jól is jöhet ki az egészből, de ahhoz, hogy erről bizonyosságot szerezhessünk, még jó néhány negyedéves eredményt meg kell várni. Hosszabb távon azt sem lehet kizárni, hogy további szigorításokra kényszerül a kabinet, s noha az OTP az elmúlt nyolc évben minden nehezítő körülményhez kitűnően alkalmazkodott, a bizonytalanság növekedése eltántoríthatja a papírtól a vevőket.
A Mol teljesen más történet. Itt az elmúlt napok árfolyammozgatója egyértelműen a végül kudarcba fulladt kibocsátás volt. A piaci szereplők nagy része helyeselte, hogy nem adták el úgymond áron alul a cég egy részét, a közeljövő tőzsdei kilátása szempontjából azonban ez egyáltalán nem látszik jó döntésnek. Az, hogy 17 százalék helyett nulla lett az eladott mennyiség, azt jelenti, hogy a cég saját részvényeivel együtt jelenleg az alaptőke több mint negyede vár arra, hogy amint az árfolyam feljebb megy, piacra öntődjön. Ha eladták volna „áron alul” a pakettet, ez a kínálati nyomás durván feleződött volna, s könnyen lehet, a többiért valóban magas árat lehetett volna kapni. Az ÁPV Rt. és a Mol viszont „olcsón” nem akart adni, ami nem találkozott a piaci elképzeléssel. A kérdés már csak az, hogy kinek éri meg most a tőzsdén vásárolni, miközben tudható, hogy egy közeli kibocsátásról szóló pletyka bármikor visszalökheti az árfolyamot. Merész húzás volt az eladók részéről arra spekulálni, hogy a piac lesz oly szíves felmenni ezer forintot, hogy ott a következő kibocsátáskor drágábban vehessen.
Az állami részesedés eladásának, azaz a tekintélyes kínálatnak réme sajnos már a Richter piacán is érezhető volt a múlt héten.
Pedig minden jól indult, a papírral kapcsolatban az IVAX-szerződés mellett egy meglepő, de annál fontosabb jó hír is napvilágot látott a múlt héten - a jövő év legjobb befektetései között nevezték meg a Forbes magazinban. Az itthoni befektetők közül kevesen tudják, hogy még a világ legfontosabb cégeinek árfolyamát is mekkora mértékben tudják elmozdítani a legrangosabb gazdasági lapokban, illetve folyóiratokban megjelenő cikkek. A Wall Street Journal, a Forbes vagy a Barron's pletykái, elemzései sok millió befektetőhöz jutnak el, sokszor elegendő egy cég nevének pozitív szövegkörnyezetben történő említése ahhoz, hogy árfolyama jelentős emelkedést érjen el. A Richter ráadásul most abban a kitüntetésben részesült, hogy nem feltörekvő papírként említették, hanem a világ három legjobb gyógyszeripari lehetősége között, a Merck és a GlaxoSmithKline társaságában. Emiatt csak a felületes szemlélő számára lehetett meglepő az, hogy ez az aprócskának tűnő hír mekkora erősödést okozott a legnagyobb hazai gyógyszergyár árfolyamában a múlt hét elején.
Aztán eltelt néhány óra, s a hatalmas emelkedés pillanatok alatt foszlott köddé, amikor a Richter is a Mol sorsára jutott, vagyis újra előkerült a 25 százalékos állami csomag eladási terve. Semmilyen konkrétum nem hangzott el ez ügyben, de már a lehetőség is közel 10 százalékkal bedöntötte a papírt.
Van tehát egy Molunk, mely alapvetően alulértékeltnek tűnik, de kit érdekel ez, amikor tudvalevő, hogy valamikor a közeljövőben állam bácsi mindenképp eladja azt a hatalmas részvénymennyiséget. Már csak arra vár, hogy kicsit felmenjen az ár és rögtön kezdődik elölről az egész folyamat. És még nem beszéltünk arról, hogy ki tudja, ki és mikor mond ismét valami érdekeset a Mol-PKN fúzióról. Itt van aztán a Richter, melyet épp felfedezhetnének olyanok is, akik eddig nem foglalkoztak vele, azonban a részvénypakett piacra dobásának sötét árnya pont ebben az igen szép pillanatban telepszik rá az árfolyamra. Az OTP maga a bizonytalanság, marad a Matáv, amelyet a piac elkönyvelt növekedés nélküli pénzgyárnak, még szerencse, hogy most éppen technikailag jól áll, az éves mélypont s az 1997-es kibocsátási ár tesztelése végre stabil vételeket indukált.
Ebben a helyzetben teljesen felesleges visszatekinteni és okokat kutatni. Persze lehet, hogy ha a kormány nem csak a hatalmas piaci nyomásra demonstrálja a kiadáscsökkentés komolyan vételét, akkor ma sikeres Mol-eladáson vagyunk túl és az OTP életét sem keserítik kisebb lakáshitelprofittal. Valahol az is érthető, hogy egy ultramini devizaválság során keresendő gyors válaszlépés során nem figyelnek oda a tőzsdei befektetők érdekeire, ettől azonban az még tény, hogy a négyből három blue chip kilátásai nem kis mértékben romlottak az elmúlt néhány hétben.
Miközben világszerte igen jó hangulatban várják a piacok a karácsonyt, a magyar tőzsdén a hangulat az idei 15 százalék feletti BUX-emelkedés ellenére is szomorkás. Ma már biztosnak tűnik, hogy miközben a Dow Jones 18 hónap után 10 ezer pont felett tudott zárni, a BUX-nak ez az idén már nem sikerül, s úgy tűnik, a legismertebb amerikai index idei emelkedése meghaladja a BUX-ét. Egyelőre csak abban bízhatunk, hogy a forintpiaci megnyugvás tartós lesz, melynek nyomán a jegybank visszaereszti az alapkamatot a korábbi szintre, s ha végre hetekig nem merül fel a közeli kibocsátás lehetősége, a befektetők hajlandóak lesznek a mainál kissé többet adni az alapvetően kitűnően működő hazai cégekért.
Ács Gábor