Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kínában és Indiában is visszaesett a termelés, ezért nem csökkennek a magas rizsárak, s a rizsexportban világelső Thaiföldön bevezetett állami ártámogatás is az árak magasan tartása irányában hat – értesült a Dow Jones. A novemberben tonnánként 285–289 dollárért eladott B kategóriás thai rizs ára 2006-ra 300 dollár fölé emelkedhet, ám aligha éri el az amerikai második kategória (amely lényegében megegyezik a thai B osztállyal) 315–320 dolláros szintjét. Ugyanakkor intenzíven csökken a thai export: az elemzők 2006-ra 7,5 millió tonnát prognosztizálnak, amely 27 százalékkal kevesebb a múlt év rekordot jelentő 10 millió tonnájánál. (Thaiföld idén január–november között 6,64 millió tonna rizst exportált, ami 28 százalékkal kevesebb a múlt év hasonló időszakáénál.)
A termelésben világelső Kínában ugyanakkor nem sikerült állami támogatással megállítani a kibocsátás 1998 óta tartó visszaesését, s csökken a termőterületek aránya is. A növekvő energiaköltségek miatt egyre több farmer kényszerül rizstermelés helyett nagyobb profittal kecsegtető terményekkel foglalkozni, például kukoricával, cukornáddal vagy maniókával. Kína 2005-ben 120 millió tonna rizst termelt, 7 százalékkal többet a tavalyi 112 millió tonnánál, igaz, utóbbi az elmúlt húsz év leggyengébb eredménye, s a kínai rizskészletek 70 százalékkal csökkentek az utóbbi öt évben.
Hasonló a történet Indiában is: az ország két fő rizstermelő vidékének termelői kezdenek átállni gyümölcs- és zöldségtermelésre. A 2006 júniusában záruló gazdasági évre vonatkozóan India rizstermelése egy év alatt előreláthatóan egy százalékkal csökkenve 84,5 millió tonna lesz. Afrika és Indonézia importigénye ugyanakkor mérséklődik: a fekete kontinens idén összesen 1,5 millió tonnával importált több rizst, mint az előző évben – így készletei bőségesek –, s hasonló úton jár Indonézia is. Csak a Fülöp-szigetek kívánja növelni rizsimportját jövőre, ami 1 millió tonna körüli lehet, miközben az ország maga is termel 14,5 millió tonnát.
Magyarországon az ágazat jelentősége a hazai szántóföldi növénytermesztésen belül marginális: a rizs hazai vetésterülete az 1995–2004 közöti évek átlagában csupán 2,6 ezer hektár körül alakult – emlékeztettek az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) statisztikai osztályán. Hozzátették, hogy a hektáronkénti 3,37 tonnás hazai termésátlag – bár erős ingadozásokat takar – meg sem közelíti az Európai Unió 6 tonna feletti átlaghozamait. A rizstermelés 2004. évi nemzeti kiegészítő támogatásának pénzügyi forrását a koppenhágai megállapodásban rögzített 3222 hektár bázisterületre teremtették meg, a rizs területalapú közvetlen támogatása és a rizs terményspecifikus kiegészítő támogatása összevonásával. E szubvenciók összege 55 százalékos szinten 972 ezer euró volt, ebből le kellett vonni az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) és a bázisterület szorzatát. A megmaradó 746 ezer eurót a bázisterülettel elosztva kapták meg a rizsre igényelhető területalapú nemzeti kiegészítő támogatás tavalyi maximumát, hektáronként 231,56 eurót. E támogatást az agrártárca a rizstermesztéshez nyújtott nemzeti kiegészítő támogatásként hirdette meg 2004-ben (87/2004 FVM-rendelet), a támogatás összege hektáronként 59 ezer forint volt. Ez évtől megszűnt a rizstermelés nemzeti kiegészítő támogatása, ugyanis a szántóföldi növénytermesztés nemzeti kiegészítő támogatásával a rizstermelők jobban járnak. Amennyiben a nemzeti kiegészítő támogatások rendszere gyökeresen át nem alakul, ez igaz az elkövetkező egy-két évre is.
