Még mindig számos nehézséggel küzd a tejágazat – véli Temesvári Kornél. A hazai tejpiacot 24 százalékos részesedésével vezető Friesland Hungária Rt. vezérigazgatója szerint nem ült el az ágazatot az Európai Unióhoz történt csatlakozásból adódóan ért sokk hatása, noha a cég jól zárja az évet az első uniós hónapokra vonatkozó várakozásokhoz képest. A cégvezető emlékeztet arra, hogy a tejágazat május 1-je előtt nagyon védett volt, a vámok és a támogatások azonban megszűntek. Az első közösségi évről ugyanakkor nagyon nehéz következtetéseket levonni azon kívül, hogy megjelent az olcsó import, amit a hazai gyártók Temesvári szerint jórészt „túlreagáltak”. A kis volumenben érkező szlovák tejre például nagy mennyiségre vonatkozó árcsökkentéssel reagáltak. Az árkonszolidáció éppen elkezdődött, a folyamatot azonban megzavarhatja a Lidl üzletlánc megjelenése – hívja fel a figyelmet a vezérigazgató.
Az idei történések persze a nagyobb feldolgozóknál már tavaly eldőltek. Most már sokan kötnek éves szerződéseket 2005-re, amit e „töredék” évre nem tettek meg. Sok cég gondolkodik azon is, hogy esetleg átveszi a külföldi anyavállalat ottani saját márkáit, bizonyos termékeit, s azokat nem Magyarországon gyártja. Az élesedő versenyben a Friesland megerősödik – véli Temesvári – a tejiparban ugyanis a méret meghatározó a hatékonyság vonatkozásában. A tejporgyártás veszteségessé vált ugyan a támogatások nélkül, ám csak addig volt rá szükség, amíg felesleg volt a piacon – kommentálja a vezérigazgató a cég gyulai tejporgyártó üzemének minapi bezárását.
Azzal a minisztériumban is tisztában vannak, hogy a tejelő szarvasmarha-ágazatban a legnagyobb gondot továbbra is az alacsony tejár, a fizetési késedelem, valamint az jelenti, hogy a csődbe jutott feldolgozóknál bennmaradt követeléseket nem teljesítik. Egyes tejipari üzemek kicsit magasabb, literenként 64–67 forintos literenkénti árat hirdettek. Literenként 64 forint körüli árért veszi át a tejet a Friesland Hungária Rt. is, ám a cég vezetője emlékeztet arra, hogy az EU-csatlakozás időpontjában még ennél is alacsonyabb, 60-62 forint volt az átvételi ár.
A termelők azonban még a magasabb árszintet sem tartják elegendőnek, mivel emellett is csak nullszaldósan vagy veszteségesen tudják az alapanyagot előállítani. Emiatt egyre többen próbálnak átállni a húshasznosítású állattartásra, de ez a kevés tehenet tartók esetében nem jelent igazán jó megoldást. A tej értékesítéséből származó napi bevétel helyett ugyanis csak időszakonként és rendszertelenül jutnak pénzhez. A legeltetésre alapozott hazai húsmarhatartás ugyanakkor a várható támogatások segítségével hosszú távon eredményes ágazat lehet, ezért a marhahizlalás iránti érdeklődés több térségben új lendületet vett.
A tejátvevő csarnokok 2002 óta folyamatosan zárnak be, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például a 89 tejcsarnok helyett már csak négy, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig a 114 helyett mindössze öt működik. A tejtermelők a tejcsarnokok bezárását követően az állam felé értékesítették tejkvótájukat. Erre azért volt szükség, mert a Tej Terméktanács a beszállítói kvótákat nem váltotta át közvetlen értékesítési kvótákra és a termelők attól tartottak, hogy ha nem teljesítik az előírtaknak megfelelően a kvótát, úgy azt megvonják tőlük. A rendeletek szerint a termelők így nem jutnak közvetlen értékesítési tejkvótához, ezért jelentős részük továbbra sem tudja legalizálni a tejtermelését. Sokan még mindig abban reménykednek, hogy akár évekig is tudják tejkvóta nélkül forgalmazni a teheneik tejét.
Tóth Levente László