Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Úgy hallottam, hogy az Interspar-csoport érdeklődik a Jó magyar baromfi védjegy használatáról. Mit lehet tudni erről?
– Az Interspar nemcsak érdeklődik, hanem vállalná is azt, hogy csak magyar védjegyes baromfit forgalmaz. A védjegyhasználat szabályairól a Baromfi Terméktanács (BTT) a napokban egyeztetett, illetve állapodott meg a kereskedelmi lánccal. Az Interspar elsőként ismerte fel a Magyarországon működő áruházláncok közül, hogy a Jó magyar baromfi védjegy milyen értéket jelent. Ezért volt hajlandó olyan megállapodást kötni a terméktanáccsal, a védjegy tulajdonosával, hogy áruházaiban csak magyar baromfitermelők, -tenyésztők, illetve -feldolgozók termékeit forgalmazza, természetesen azokat, amelyeken a védjegy rajta van. Sőt, hajlandó ennek a védjegynek a használatáért – hiszen ez a fogyasztó számára is a bizalmat növelő érték – egy szerény díjat fizetni.
– Ez jó hír, rá is fér a baromfiágazatra, mivel a piaci helyzet nem a legkedvezőbb. Mi a gond tulajdonképpen?
– A baromfiágazat ma már az egyetlen, még talpon lévő, piaci helyét leginkább megőrző állattenyésztési ágazat. Körülötte is egyre több azonban a bizonytalanságot okozó tényező. Nem múlt el a madárinfluenza veszélye, folyamatos a takarmány és az energia árának emelkedése, bővül a dömpingáron az országba kerülő importtermékek mennyisége. Mindeközben pedig az EU újabb és újabb szabályokkal újabb és újabb terheket rak a termelők nyakába.
– A felvásárlási árak azonban Európa-szerte, így Magyarországon is végre magasak...
– Európában valóban bekövetkezett egy árrobbanás a baromfiféléknél, ami a hiány következtében alakult ki, ezt azonban csak tetézik a magas takarmányárak. Az európai baromfipiacon „körbeért” az a helyzet, ami Európa egész baromfiiparának, elsősorban termelői körének tavalyi megrendülésével kezdődött. Mire a termelők „felállhattak” volna a madárinfluenza okozta krízisből, addigra berobbantak a tavalyi nagyon magas gabonaárak. Az igazsághoz tartozik, hogy tavaly május–júniusban még több mint 5,5 millió, búzával együtt 6 millió tonnánál is nagyobb intervenciós gabonakészlet dagasztotta a raktárakat. A búza idén a tavaszi hónapokra gyakorlatilag eltűnt a raktárakból, kukoricából pedig éppen az utolsó 400-500 ezer tonnát „szippantja ki” a piac, mégpedig soha nem látott áron, már tonnánként 130 euró felett. Ez is jelzi azt, hogy óriási gabonahiány van Európában, aminek ugyanakkor az árfelhajtó hatásával is számolni kell, ez ugyanis egyértelmű. Az új termésű búzára például 140-145 euró alatt már nincsenek is kötések.
– Ezért nem nő a termelés?
– Fentiekből egyértelműen az következik, hogy hiába tért vissza egyfajta termelői, tenyésztői kedv 2007 tavaszára a baromfiágazatban, a magas takarmányköltségek és a tavaly ősszel-télen megemelt energiaköltségek nem teremtenek olyan gazdasági környezetet, amelyben „hurráoptimizmus” lenne a termelői körben. Más esetben, amikor elindulnak felfelé a felvásárlási árak, ez szinte felpörgeti a termelést. Most azonban ez egyáltalán nem következett be. Egyrészt a már említett magas költségek miatt, másrészt van egyfajta bizonytalanság a támogatásokkal kapcsolatban is.
– Az agrárminiszter ígérete szerint az állattartók – így a baromfitermelők is – ugyanannyi támogatást kapnak, mint eddig, csak másképp „címkézve”.
– A baromfitermelőknek meg kéne tudniuk, hogy pontosan milyen támogatással számolhatnak az év második felében. Eddig ugyanis semmilyen konkrét visszajelzés nincs erről az agrártárca részéről. A magyar termelők gyakorlatilag idén április 30-ig tudták biztosan, hogy jár nekik minden egyes élő baromfi után a kilogrammonkénti 9,5 forint állatjóléti támogatás. Erről a kormány eddig annyit közölt, hogy hasonló nagyságrendű támogatással kapcsolatban beadtak Brüsszelben egy támogatási tervezetet, amire a válasz szeptember közepénél előbb biztosan nem érkezik meg. Ez a magyar termelőnek nem üzenet, a magyar termelőnek ugyanis az ígérgetésekkel már tele van a padlás. Ki is alakult egy termelői pánik. A termelők elkezdték kérni a garanciákat a feldolgozóktól a támogatások majdani kifizetésére. De kérdem én, hogyan adhatna egy feldolgozó garanciát akkor, amikor nincs a kormány ígéretének a birtokában? Ennek érdekében a terméktanács már meg is tette a szükségesnek tartott lépéseket az agrártárca és a pénzügyminiszter felé.
– Mik voltak ezek?
– Mivel a termelők elsősorban a forrás meglétére szeretnének garanciát kapni, a Baromfi Terméktanács 2007. június 15-i küldöttgyűlése úgy határozott, hogy kérjünk írásbeli garanciát, nyilatkozatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól (FVM) és a Pénzügyminisztériumtól a 2007. évi baromfiágazati támogatások forrásának meglétéről, az összeg nagyságáról és a kifizetés módjáról. Három levelet is írtunk, egyet Veres János pénzügyminiszter úrnak, kettőt pedig Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak. Az első kettő arról szólt, hogy a miniszter urak legyenek szívesek a termelőknek legalább annyit megüzenni: megvan a forrás az említett mértékre, nehogy abbahagyják a termelést az említett bizonytalanság miatt.
– Pontosan mekkora forrásról várják az „ígérvényt”?
– Az ágazat 2007. április 30-ával megszűnt támogatásai a már említett kilogrammonkénti 9,5 forint állatjóléti, a kilogrammonkénti 2 forint, illetve tojótyúknál az egyedenkénti 15 forint prevenciós támogatások. Továbbá tojásra és tojótyúkra az egyedenkénti 120, illetve 60 forint támogatás a szalmonella elleni védekezésre. Az állatjóléti támogatások összege összesen 4 milliárd forint, a többi együttesen mintegy 1,5 milliárd forintot tesz ki, mindösszesen tehát 5,5 milliárd forintról van szó.
– Mit írtak Gráf Józsefnek a harmadik levélben?
– Ebben az európai szalmonellahelyzettel foglalkozunk, s kérjük a miniszter urat, hogy a téma kapcsán jelöljön ki egy szakértői tárgyalócsoportot az FVM részéről, amelyben nemcsak az állat-egészségügyi szakértők vannak jelen – akikkel egyébként jó a kapcsolatunk –, hanem gazdasági és jogalkotó szakemberek is, megfelelő kompetenciákkal. Az Európai Bizottság ugyanis fel akarja gyorsítani a tojótyúkállományok szalmonellamentesítésének programját. Ennek pénzügyi és jogalkotási kihatásai is vannak, amihez a minisztériumnak „fel kell nőnie”.
– Kifejtené ezt bővebben?
– A bizottság állat-egészségügyi és fogyasztóvédelmi igazgatósága előkészítette a vonatkozó rendeletek módosítását, ezeket június 4-én a szakértői bizottság jóváhagyta, így a magyar delegált részéről is megtörtént a jóváhagyás, a BTT szakmai figyelmeztetése ellenére. E szerint a Salmonella enteritidisszel vagy Salmonella typhimuriummal fertőzött állományoktól származó tojást 2009. január 1-jétől csak hőkezelten lehet forgalmazni. A hőkezelési előírás azonban már 2007. november 1-jétől életbe lép, ha bizonyítottan tojástól származó emberi megbetegedés történik. A pozitív állományok levágásából származó húst szintén csak hőkezelten lehet forgalomba hozni. Vannak még egyéb következmények is. Összegezve, a program végrehajtása számos finanszírozási, jogi, állat-egészségügyi hatósági és fejlesztési-beruházási kérdést és problémát vet fel. A dátumokból pedig látható, hogy a rendelkezésre álló idő nagyon kevés, a felkészülés tehát összetett intézkedéscsomagot igényel.
– Mibe kerülhet ez?
– Európai uniós és nemzeti támogatás nélkül a rendelettervezetben szereplő időpontra tervezett szalmonellamentesítés elképzelhetetlen. A költség az EU-hoz beterjesztett együttes finanszírozási beadványban szereplő összeg, azaz 12 320 670 euró. Nemcsak a mentesítés kerül igen sokba, hanem a mentesség fenntartása is. Ennek forrását is biztosítani kell (járványvédelem, mintavizsgálatok, vakcinázás, állományfelszámolás, vágás, megsemmisítés). A fertőzöttnek minősülő állományokból származó „B” tojás igen jelentős mennyiségű lehet. Az ebből előállított tojásport az EU teljes területén történő egyidejű mentesítés és a jelentős fertőzöttség miatti állományfelszámolás következtében várhatóan hosszabb ideig raktározni kell, illetve csak nyomott áron lehet értékesíteni. Ez a gazdaságoknak tetemes veszteséget jelent, de finanszírozni kell a raktározást és a veszteségeket is. A pozitívnak minősülő állományok levágási veszteségeit pedig szintén meg kell téríteni uniós, illetve nemzeti támogatásként, mégpedig az állomány könyv szerinti értékének mértékéig.
