BUX 139790.13 0,12 %
OTP 45810 -0,35 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Sprint az utolsó néhány méteren

2002. március 12. kedd, 23:59

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A Torgyán-ballaszttól megszabadult Orbán-kabinet - amikortól lehetett, lényegében a kétéves költségvetés elfogadása után - látványosan felgyorsította a történéseket az agrárgazdaságban. Az Országgyűlés elfogadta például a birtokpolitika megvalósítását célzó három törvényjavaslatot, "pénzeső hull" a családi gazdaságokra, földügyben azonban egyelőre nem sikerült nagyot lépni.
Az agrárügyekkel kapcsolatos sietség okát a még hátralévő kormányzati idő gyors fogyása mellett a jól értesültek Orbán Viktor személyes döntésével is magyarázzák. Mások szerint a Torgyán árnyéka miatt mindenképp félresikerült agrárgazdasági performansz valódi célja a vidék "beetetése", hogy a választásokon a győzelemhez vélhetően nélkülözhetetlen vidéki szavazatok minél nagyobb arányban legyenek a "jobbik" oldalon. A kisgazda, illetve a szocialista szavazótábor részben átfedi egymást, a jórészt nyugdíjas, háztájiban gazdálkodó emberek pillanatnyi hangulata könnyen eldöntheti a választások kimenetelét. Tulajdonképpen ezeknek az MSZP-ben egyszer már csalódott (Bokros-csomag), a kisgazdapárt széthullásától pedig még magukhoz sem tért választóknak a megnyerését is célozta a szövetkezeti üzletrészek ügyének rendezésére irányuló kormányzati szándék is.
Akárhogy van is, a miniszterelnöki váll egy ideje már roppant agrárgondoktól is roskadozik, de az emiatt érzett aggodalom okán se lehet elsiklani afölött, hogy a kormányzati sietség három év helyben járása után kezdődött csak el az agrárgazdaságban. Lehet persze magyarázkodni azzal, hogy éppen a koalíciós partnerek közötti egyezkedés akadályozta oly sokáig a már az 1999-es őszi parlamenti ülésszak előtt is törvényben tervezett birtokrendezést, illetve a földalap megszületését, ugyanis az alap felügyeletéről hosszú ideig valóban nem jött létre egyezség a kisgazdák és a fideszesek között. Mivel azonban az Orbán és Tsa. "társaság" a földalap felügyeletének agrártárca alá sorolásáról már cirka két éve megegyezett, az azóta tapasztalható tétlenséget nem magyarázza semmi, hacsak nem a színfalak mögötti további hatalmi torzsalkodás.
Persze, nem volt egyszerű együttműködni a kisgazda agrárvezetéssel. Nem kell mindjárt a 413 milliárdos haknira gondolni, amit a több évre kívánatos agrártámogatási igény helyett mindenki egyévnyi zsarolási összegként értelmezett. Elég felidézni azt, hogy az exminiszter által többször emlegetett, ellenzéki képviselők által viszont nem létezőnek minősített agrárstratégiát már megírták-megszerkesztették 1999 márciusában. Igaz, hasonló stílusban, mint a Happy End Kft. országimázstendert nyert pályázatát (olyan kitételekkel, mint például "Irány a tenger!", "agrárdiplomáciai offenzíva"), s talán éppen ez is oka volt annak, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságával sohasem sikerült elfogadtatni a dokumentumot. Ami az iromány színvonala miatt nem is igazán baj, csakhogy az agrárgond ezzel még nem oldódott meg.
Még a legelemibb probléma, a földkérdés is válaszra vár. Az agrárgazdálkodás rákos daganata a rendezetlen, rossz földtulajdoni helyzet, amelynek ugyanolyan következménye a krónikus tőkehiány az ágazatban, mint a földbérlet termelést drágító, végső soron a versenyképességet gátló intézménye. A 2000. évi általános mezőgazdasági összeírás adatai szerint Magyarországon csaknem 1 millió egyéni gazdaság van, de több mint 70 százalékuk ma is 1 hektárnál kisebb földterületet birtokol. Ebben a helyzetben született a közelmúltban a nemzeti földalapról szóló törvény, módosult a termőföldről s a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló jogszabály. A kormány szándéka az volt, hogy ezzel a törvénycsomaggal rendeződjön a földkérdés Magyarországon. Ám - túl az alkotmányossági aggályokon - a Kincstári Vagyoni Igazgatóság eddig egyetlen üzletet sem kötött például a Kálócfán emlegetett zsebszerződéssel érintett földek kapcsán, s nem igazán indult még be a családi gazdaságok hitelezése sem. Szakértők szerint ráadásul a birtokpolitikai elképzelések csak akkor lehetnek reálisak, ha átfogó agrárkoncepció van mögöttük, ami viszont szintén nincs. Úgy tetszik, az Orbán-kormánynak az utolsó néhány méteren már nem is lesz ideje megalkotnia azt.

Tóth Levente László
Tóth Levente László

Ez is érdekelhet