A Fagosz felmérése szerint az SITC 24. és 63. áruosztályába tartozó fa és fatermékek kivitele 1,4 százalékkal részesedett az ország exportjából tavaly dollárbázison. A faipar azon kevés ágazatok egyike, amely évtizedek óta nettó exportőrként - a pozitív egyenleg a kivitelnek több mint ötöde - javítja az ország külkereskedelmi mérlegét. Ráadásul úgy, hogy az exportált termékek importtartalma elenyésző, tehát belföldi alapanyagot és munkaerőt értékesít a külpiacokon jó eredménnyel. Az exportarány az összes értékesítésben 35 százalék. A forint árfolyammozgási sávjának módosítása igen érzékenyen érintette ezt a kicsiny, de összességében jól működő ágazatot, annál is inkább, mivel a szövetség tagjainak 80 százaléka kis-, közép-, illetve mikrovállalkozás (KKMV), és ez az arány jellemző az ágazat egészére is.
A felmérés azt mutatja, hogy a vállalkozások 85 százalékát hátrányosan érintette a forint árfolyamának váratlan és jelentős erősödése. A szövetség adatai szerint az ágazat árbevétel-arányos nyereségszintje az intézkedést megelőzően 7 százalék körül mozgott, ami az árfolyam-erősödés miatt 2001-ben éves szinten várhatóan 4 százalékra csökken. Ebből pedig igen nehéz - vagy majdnem lehetetlen - a különböző költségek, például a bérterhek növekedését és a fejlődéshez szükséges beruházásokat fedezni. (Ugyanezt támasztja alá az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézete által végzett kutatás is.) Ezen átlagon belül a vállalkozások 14,6 százaléka veszteségessé válik az exportpiacokon elszenvedett árfolyamveszteségek következtében. A Fagosz szakértőinek számításai szerint az ágazathoz tartozó cégek esetében a várható árfolyamveszteség 2,5-3,0 milliárd forint lesz ebben az évben. Ez - tekintettel a KKMV-k nagy arányára - mindenképpen megoldást igényel Mőcsényi Miklós, a szövetség főtitkára szerint, hiszen nem lehet cél a belföldi alapanyagot és munkaerőt hasznosító vállalkozások ellehetetlenítése.
A felmerülő veszteségek enyhítésére a gazdálkodók 26,5 százaléka tervezi a költségek csökkentését, például jobb kapacitáskihasználással és jobb anyagkihozatallal. Csaknem negyedrészük tervezi továbbá a termeléshez szükséges alapanyagok beszerzési árának csökkentését is, erre legkorábban szeptember/októbertől számítanak. A vállalkozások egy része fentiek miatt nemcsak az export terén, hanem a belföldi piacon is veszteséget szenved majd, s a Fagosz ebben látja a kialakuló új piaci helyzet legfőbb veszélyét: a zömében félterméket gyártó ágazat belföldön is piacot veszít a sok esetben előnyössé váló importtal szemben. A cégek 12 százaléka tervezi belföldi piaci megjelenésének erősítését, 8-8 százaléka pedig további gazdaságosabb exportpiacok felkutatását, illetve a veszteséges termelés felfüggesztését látja szükségesnek.
A szövetség elfogadja a forint árfolyamsávjának az infláció letörése érdekében szükséges kiszélesítését, nem ért egyet azonban a bevezetés időpontjával és módjával. Nem egy tagvállalkozása találta ugyanis magát abban a helyzetben, hogy a feladott áruja a célállomáshoz érve 8 százalékot vesztett értékéből. A szövetség felteszi a kérdést, hogy megvizsgálták-e a döntés előkészítésekor a mikrogazdasági hatásokat (ágazati elemzések). Felajánlja azonban lehetőségeit és együttműködési készségét bármely hasonló esetben a fafeldolgozó iparra, illetve a fatermékekre vonatkozó hatásvizsgálatok véleményezésére, az abban való közreműködésre. Ezzel foglalkozó véleményüket a gazdasági tárcán kívül több minisztériumnak, állami szervezetnek, banknak és érdekvédelmi szervezetnek is megküldték, s az új monetáris politika által érintett vállalkozások támogatását célzó kormányintézkedések elfogadását követően kaptak választ a gazdasági és a külügyi tárcától az MKIK-tól. A gazdasági tárca válaszában felsorolja az elfogadott 7 pontos csomagot, ebből azonban a Fagosz hiányolja az érintett vállalkozások kompenzálását. A hét pont közül ugyanis mindössze a turisztikai hozzájárulás 2002. január 1-jétől történő megszüntetése jelent konkrét, kézzelfogható eredményt, ez azonban csak elenyésző mértékben érinti a szövetség tagságát. A fennmaradó hat pont közül a banki szolgáltatásoknak már rég működniük kellene, hiszen erre a célra (kezességvállalás, árfolyam-biztosítás) hozták létre őket. A foglakoztatási támogatáshoz pedig eddig is csak igen szűk kör tudott hozzáférni, mértéke pedig nem jelentett lényeges segítséget, sokan ezért nem is folyamodtak érte - vélik a Fagosz szakértői.
(NAPI)
