Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Napi Gazdaság hétfői számának cikke
- Ön sosem volt igazán híve az egykulcsos adózásnak. A januártól hatályba lépő rendszernek melyek lesznek a pozitív, illetve negatív következményei?
- Egykulcsos adórendszer eddig is volt a magyar rendszerben, csak úgy hívták, hogy tb-járulék. Bár én jól fogok járni az egykulcsos rendszerrel, de az ízlésem ellen való. Izlandot kivéve a fejlett adókultúrájú országokban ilyen rendszer nincs. Szlovéniában, ahol végül nem vezették be az egykulcsos szisztémát, részt vettem egy konferencián, ahol meghallgattam a holland, brit és német szakértőket, akik végigvették, hogy milyen átrendezést okozna a törvénykezési eszközökben, adózási viszonyokban az átállás. Arra jutottak, hogy ők ezt nem vállalnák. A magyar egykulcsos adó más, mint a gyakran hivatkozott szlovák: nem arról van szó, hogy ugyanazt az adóbevételt akarják, csak egykulcsossal. Szlovákiában az alacsony jövedelműek nagyon szenvedtek az egykulcsos rendszerrel, mert korábban az ő adójuk nem 19 százalék volt, hanem jóval alacsonyabb. Ott ráadásul szélesebben értelmezett az egy kulcs, mert az nemcsak a jövedelemadót, hanem az áfát is érintette. Az élelmiszerek áfatartalmát így felemelték ötről 19 százalékra. Innen nézve sikeres volt az egykulcsos rendszer bevezetése, de megvolt az ára.
Nálunk nem ugyanazt az adóbevételt kell hozni, és ez nem mindegy. Nem a szegények terhére kapnak a jobb módúak - mármint akik benne vannak az adórendszerben. Az pedig a minimálbér-megállapodástól függ, hogy romlik-e a kisebb jövedelműek nettó jövedelempozíciója. Ezzel együtt a sávos rendszer híve vagyok. Roppant túlzónak tartom viszont, hogy a magasabb sávban a különadó beépítésével 32 százaléknak álcázzák a 40,6 százalékos elvonást. Ráadásul ez már 3,9 millió forintnál belép, holott a különadót korábban 7,6 millió felett kellett megfizetni, így ez komoly adóemelés volt a közepes és magasabb jövedelműeknél. Ha megnézzük a 2009-es statisztikát, kiderül, hogy az adó 65 százalékát a jövedelemtulajdonosok 14 százaléka fizeti be. Ezt túlzásnak érzem, ha rajtam múlna, inkább a felső progressziót venném vissza.
- A 15 millió forintnál lévő határ lenne megfelelő, amit még a Bajnai-kormány határozott meg 2011-től?
- Annak is az volt a variációja, hogy az emberek 90 százaléka egykulcsos adózásra térne át. Nem, én ezt alacsonyabban húznám meg.
Nem lehet mindenkinek söralátéte
- Nem híve a söralátét méretű adóbevallásoknak sem, mondván: minden fejlett állam adórendszere bonyolult, így a bevallás is szükségszerűen az.
- Az nem igaz, hogy nem vagyok híve az egyszerűsítésnek. Hat feltétel kell ahhoz, hogy egyoldalas bevallást lehessen benyújtani, ez nagyon közelít afelé, amit a mostani szabályozás egyszerűsített bevallásnak hív. Ha valaki munkaviszonyban áll és az év végi adókülönbség nem több ezer forintnál, ott nyugodtan lehet egyoldalas a bevallás. Ha csoportosítani tudjuk az adózókat aszerint, hogy valakinek egyszerűbbek a jövedelemtermelési körülményei és van akinél bonyolultabb, az támogatandó. Ott viszont nem lehet helyettesíteni egyetlen oldallal a bevallást, ahol bonyolultabb a jövedelemszerzés. Hogy egyszerűsített bevallásnak hívjuk vagy adónyilatkozatnak, az mindegy.
Azt viszont nem lehet mondani, hogy bármit meg lehet egy söralátéten csinálni. Híve vagyok az egyszerűsítésnek, de a nagy szlogeneknek nem. Van 4,5 millió jövedelemtulajdonos. Lehet, hogy az adónyilatkozatot másfél millió ember is igénybe tudja venni, de biztos, hogy mind a 4,5 milliónak nem lesz jó, nem lehet mindenkinek söralátéte. A bonyolultabb jövedelmi viszonyoknál amúgy is fontos a bevallás részletezettsége. Onnan tudjuk, hogy családi adókedvezményre 2009-ben 109 milliárd forintot vettek igénybe. Ez egy egyszerűsített nyilatkozatból nem derül ki. A bevallás és az adminisztráció mindig a törvény hű tükörképe. Egy fejlett ország adórendszere mindig bonyolult, ezzel együtt a magyar adórendszer az ország fejlettségéhez viszonyítva túlságosan bonyolult. Sok az adónem, rengeteg a koherenciazavar, például a személyautónak más a fogalma az áfában, a gépjárműadóban és az szja-ban. Ez nagy probléma, különösen Magyarországon, ahol az adózatlan jövedelmek aránya magas, az európai duplája, a GDP 20-25 százaléka.
- Meg lehet azt becsülni, hogy sokkal többen veszik ezt igénybe, mint az egyszerűsített bevallás lehetőségét?
- Nem tudom, hányan vannak, akik a bérük mellett százezer forint feletti pluszjövedelmet szereznek, ők ugyanis már kiesnek a körből. Azt sem lehet előre megbecsülni, hogy a gyerekkedvezményt, amely - szerintem helyesen - jelentősen bővült, hányan osztják meg. Akik megosztják, nem élhetnek ezzel. Amikor az egyszerűsített bevallás elindult, először csak kilencezren vették igénybe.
- Az még az adóhatósági adómegállapítás volt, más szisztémával.
- Annak is az volt a célja, hogy az egyszerű eseteket kivegye. Később hatalmas propaganda mellett továbbvitték, 360 ezren alkalmazták, most pedig 240 ezren. Ez nemcsak a rendszer logikáján múlik, hanem hogy hányan hisznek benne.
Fontos az abszolút plafon
- A béreket nemcsak pozitív hatások érik majd, fél százalékpontos járulékemeléssel is számolni kell, pillanatnyilag úgy néz ki, csak jövőre.
- A kettőt nem hoznám egy körbe. Nyilván csökkenti az adócsökkentés hatását. A kisebb szja a számítások szerint 308 milliárd forint, ez meg hoz 40 milliárdot. Mindenki rosszul jár, a magasabb jövedelmű pedig hamarabb éri el a plafont. De ha valaki a családi kedvezmény után nem fizet adót, akkor az nem mérvadó, hogy a járuléka emelkedik fél százalékponttal.
- Ugyanakkor olyan pletykák is hallhatók, hogy az abszolút járulékplafon sem lesz még jövőre.
- Eddig szó sem volt plafonról, majd az adótörvény felhatalmazta a költségvetési törvényt, hogy rendelkezzen erről, a költségvetési törvényben viszont csak egyéni ágon járó plafont látni. Az országnak ez a szabályozás tudna segíteni. Volt olyan ügyfelünk, aki azt mondta, hogy annyi pénzből, amennyit befizet utána a munkáltató, az egész családját biztosítani tudná élete végéig a világ bármely táján, üzleti alapon. Volt olyan, aki azt mondta, ebből nem kér, és átment Pozsonyba - Szlovákiában magasabb ugyan a munkaadót terhelő járulék, de "plafonírozott". Aztán vitte a törzskarát, és utána az üzemnek azt a részét is, amely nem volt lecsavarozva.
Nem népszerű, de a magasabb jövedelműek kedvét is keresni kell. Az egykulcsos adó ebből a szempontból jó. Az abszolút plafon tehát támogatandó, de hatalmas bevételkiesését jelentene. Két évvel ezelőtt kiszámoltuk, ha 30 millió forintnál húznánk meg a határt, az 30 milliárd forint kiesést jelentene. De ha egyszer plafont húzok, akkor miért 30 milliónál és miért nem 7,6 milliónál teszem azt, ami az egyéni plafon? Ezt nem lehet megmagyarázni. De azt nem látom, honnan lehetne fedezni az ellenoldalt. A hiányt nem lehet ezzel növelni.
- A hiánycsökkentés egyik ára a válságadók és a pénzügyi intézetek különadója, ami eredetileg 2012-ig szólt volna, most viszont ennél tovább tervez velük az Orbán-kormány. Volt egyáltalán olyan átmeneti adó, ami valóban megszűnt, ahelyett, hogy más néven, más kulccsal tovább ment volna?
- A közelmúltban nem. A különadót két évre tervezték 2006-ban és 2009 végén szűnt meg, az szja-ba és a társasági adóba épülve. A közelmúltat nézve tehát a kép nem túl vonzó. Ráadásul - kormányoktól függetlenül - ha nagyon időlegesnek mondanak valamit, akkor én azt akkor hiszem el, amikor megvalósul. A Magyar Közlönyben 2005 végén egy ötéves adócsökkentés jelent meg - törvényben tehát, nem választási plakáton, de ebből sem lett semmi. A válságadók 2012 végéig szólnak, utána pedig a kormányfő szerint egy új típusú rendszer lesz.
- Az ugyanakkor minden vállalkozás számára könnyebbséget jelent majd, hogy 2013-tól egységesen tíz százalék lesz a társasági adó kulcsa.
- Ezt is csak akkor hiszem el, ha megvalósul. Ez a változás egyébként mindenképpen pozitív lesz, a tízszázalékos szint már Ciprushoz mérhető. Ráadásul ez az adóbevételek szempontjából nem is hatalmas tétel. De amellett, hogy nagyon alacsony az adókulcs, egy sor más tényezőt is figyelembe kell venni - például az egyes szektorokat sújtó különadókat. Vagyis nem lehet ez az egyetlen szempont. Az is érdekes, hogy amíg a jövedelemadózásból eltűnik a progresszivitás, a társasági adóban éppen megjelenik.
Az új hivatal hatékonyabb lesz
- Jövőre milyen változások várhatók az adóellenőrzésekben azzal, hogy egyesül az adóhatóság és a vámhatóság? Korábban is volt nyomozati jogkörrel rendelkező részleg az APEH-en belül, annak eredményessége azonban kérdéses volt.
- Annak idején épp ez a részleg indította el a csalárd csődök elleni nyomozást. Ott az volt a probléma, hogy míg az adóhivatal munkatársai köztisztviselők voltak, addig a nyomozók nem. Azzal, hogy a vámhatóságot és az adóhivatalt összevonják, ez a különbségtétel megszűnik. Ez azért is eredményezhet hatékonyabb munkát, mert az együttműködés is jobb lesz. Most a pénzügyőrök még könnyen háríthatják adott esetben az adóhivatal megkeresését, de ha már egy szerv lesznek, ez már nem lesz egyértelmű. Az új szervezet felállása eleinte az átszervezés hatékonyságcsökkenésével járhat, mint bármely más cégnél, de hosszabb távon javul a helyzet. A jövőben keményebb lehet a büntetőjogi felelősségre vonás, ami nagyobb visszatartó erő, mint a polgári peres ügyek. Miután a bűnügyi igazgatóságot átvette a rendőrség, azt folyamatosan átszervezték, ami a gyakorlatban ellehetetlenítette a munkát. De most komoly hatása lehet az átalakításnak, újra elindulhatnak a csalárd csődök elleni vizsgálatok. Itt ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy a szándékosságot kell bizonyítani.
- Egy-egy nagyobb üggyel lehet jelentősebb hatást elérni, vagy több kisebbel?
- A nagyobbakkal, egyértelműen. A kisebb ellenőrzések munkaigényesek és keveset hoznak. A vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban, amelyek nagyon aprólékosak és hosszadalmasak, például el lehetett érni, hogy legalább elgondolkodnak.
