Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Alkotmánybíróság (AB) a közelmúltban hozta meg határozatát, amelyben elutasította a tevékenységre jellemző keresettel kapcsolatos indítványokat. A jövedelemadó-törvény szerint az idén januártól az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások személyesen közreműködő tagjai tevékenységük piaci értéke után kötelesek adót és járulékokat fizetni.
A jogszabály tavaly évközben történt módosítása arra a létező problémára próbált megoldást találni, hogy a vállalkozók jelentős része jövedelmének tetemes hányadát osztalékként veszi ki, bér jellegű adókat és járulékokat pedig csak a minimálbér után fizet. Sokan valójában a vállalkozás teljes bevételét mintegy fizetésként kezelik, csak éppen alacsony szintű, alternatív adókat fizetnek a tb-járulékok és az szja helyett. Ezt kívánta megakadályozni a tevékenységre jellemző keresettel a korábbi kormány.
Az Ab nem vizsgálta az indítványozóknak azokat az általános érveit, amelyek a tevékenységre jellemző kereset bevezetése és alkalmazása ésszerűségére, célszerűségére, hasznosságára vonatkoztak.
Az indítványozók persze nem csak általános érveket hangoztattak. A javaslatot kritizálók szerint már a kifejezés is értelmezhetetlen, így arra nem is épülhet semmilyen szabályozás. Az AB ezzel nem értett egyet, sőt önmagában az sem tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó az érintett rendelkezések érvényesülését, a tevékenységre jellemző kereset fogalmát az eset összes körülményei figyelembevételével rendeli megállapítani.
Az AB szerint a szabályozás nem szakad el a vállalkozó jövedelmi viszonyaitól, vagyis nem sérül a közteherviselés elve. Emellett az a kritika sem állja meg a helyét, amely szerint a piaci díjazás lényegében egy elvárt jövedelemnek minősül. Az elvárt jövedelem megadóztatását nem engedte át a testület annak idején.
A gondok mindazonáltal itt nem értek véget. A tevékenységre jellemző keresettel kapcsolatban ugyanis nem az a legnagyobb probléma, hogy a vállalkozóknak több adót kell majd fizetniük. A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete (MKSZOE) szerint a gond valójában az, hogy a szabályozás nem végrehajtható. Azzal ugyanis, hogy a piaci értéket dokumentációval is igazolni kell, a vállalkozásokra jelentős adminisztrációs teher hárul. Arról nem is szólva, hogy ennek a többletadminisztrációnak lehet hogy értelme sem lesz. Az ugyanis nem biztos, hogy az adóhatóság elfogadja a rögzített adatokat. Ez különösen most lehet kockázatos, hiszen a recesszió miatt adott szektorokban jelentős változások mentek végbe, kérdéses tehát, hogy a mostani állapotot - adott esetben csak a piaci érték töredékéért tud dolgozni -, hogyan tudja majd igazolni a vállalkozó.
Az adóhatóság állásfoglalása szerint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kereseti statisztikája lehet mérvadó, ám ez nem tekinthető teljesen megbízhatónak. Egyrészt ezek szerint egy néprajzkutató többet keres, mint egy ügyvéd, másrészt bizonyos szektoroknál jelentősek az eltérések a díjazások között. Azt pedig csak a gyakorlat döntheti majd el, hogy az adóhatóság - ha szamárvezetőként az ÁFSZ listáját használja - mekkora eltérést tart majd tolerálhatónak.
