Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyértelműbbé válhat a kapcsolt vállalkozások közti ügyletek kezelése, köszönhetően annak, hogy az OECD megújította a transzferárakról szóló irányelvét. A szervezet 1995-ben alkotta meg az irányelvet a nem független felek közti ügyletek árazásáról, vagyis épp ideje volt a tapasztalatokat hasznosítani. A transzferárirányelvek mellett módosult a kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezmény és egy iránymutatás is, amely a telephelyekhez allokálandó nyereséget határozza meg. Utóbbi különösen fontos azoknak a cégeknek, amelyek például Magyarországon is ilyen formában léptek piacra, illetve az itthonról induló, hasonló konstrukciójú külfödi terjeszkedésnél.A nem egyenlő felek közti ügyletek árának meghatározása jelentős kockázatot jelenthetett nemcsak a vállalatok, hanem az államok számára is. A globális piacon meghatározó szerepet töltenek be a multinacionális vállalatok ilyen ügyletei, vagyis egyáltalán nem mellékes, hogy ezek meghatározása mennyire gördülékeny és kockázatos. A vállalatok számára ugyanis egyrészt egy nem egyértelműen meghatározható ügylet akár a kettős adóztatás lehetőségét is felveti. Ugyanez persze az egyes államok számára kardinális kérdés lehet, hiszen teret engedhet annak is, hogy a cégek alacsony adókulcsú országba tereljék nyereségüket.Az új szabályozás jóval több szabadságot ad a vállalkozásoknak, vagyis az alkalmazandó módszer kiválasztása bővült: a nyereség alapú megközelítés mellett egyformán választhatók ugyanis a hagyományos tranzakció alapú megközelítések is. Szintén cél volt, hogy az egyes ügyletek összehasonlíthatóbbak legyenek - ez különösen a speciális árazású tranzakciók esetében fontos, mint akár egy márkanév használata vagy know-how átengedése. A válságot különbözőképpen megélő cégek, iparágak eredményeinek bemutatására is alkalmasak lehetnek a kiigazítások típusai, illetve azok gyakorlati megvalósítása.
