Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyarországon bevezetett, bankokat terhelő adók nem prevenciós, inkább költségvetési célokat szolgáltak és szolgálnak. A banki különadót 2005-től kellett fizetniük a pénzintézeteknek, a kormány akkori ígérete szerint a pluszteher csak két évre szólt. Ez névleg meg is valósult, 2007-től ugyanis hitelintézeti járadék néven maradt meg a rendszerben.
Az adó létjogosultsága az indoklás szerint persze nem az volt, hogy ki kell tömni az államkasszát.
A pénzügyi szektor nyereségének jelentős része az állam által nyújtott támogatások - kamattámogatás és adókedvezmény - keltette keresletnek köszönhető, így méltányos, hogy nagyobb mértékben járuljon hozzá a költségvetési egyensúly helyreállításához. Ennek fényében az érintettek különadó címén választásuk szerint vagy 8 százalék plusz társasági adót vagy a kamatkülönbözet után 6 százalék adót voltak kötelesek fizetni.
A kétéves időszak lejárta után, 2007-től a különadó hitelintézeti járadékká alakult. Ennek alapja az állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül, illetve közvetetten érintett hitelállomány után felszámított kamat- és kamat jellegű bevétel címen befolyt összeg, ideértve a kapott állami kamattámogatást is. A járadék mértéke 5 százalék, azt minden pénzügyi vállalkozásnak, így a biztosítóknak is meg kell fizetniük.
A társaságok valamennyit nyertek azért a módosítással, vagyis nem csak a nevében változott az adó. Míg bankadó címén évente több mint 35 milliárd forintot kellett fizetniük, addig a hitelintézeti járadékból - azzal együtt, hogy az adóalanyok száma emelkedett - ennek kevesebb mint a fele folyik be a büdzsébe.
A Magyar Bankszövetség 2006-ban fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerintük diszkriminatív szabályozás született, hiszen egy komplett szektort különböztetett meg a jogszabály hátrányosan. Az Alkotmánybíróság azonban visszadobta az indítványt, indoklása szerint ugyanis az államnak joga van ilyen típusú adókat is kivetni.
