Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szabályozás az ítélet szerint "megakadályozza a cégeket abban, hogy a más tagállamban található fióktelepeken foglalkoztatott munkavállalóik esetében éljenek a fizetendő szakképzési hozzájárulás csökkentésének a lehetőségével". Ez visszatarthatja a magyar cégeket attól, hogy kihasználják az unión belüli szabad letelepedés lehetőségét.
A magyarországi székhelyű CIBA Speciality Chemicals a csehországi fióktelepén foglalkoztatott munkavállalói után Csehországban fizeti a közterheket, beleértve a cseh jogban előírt állami foglalkoztatáspolitikai járulékot is. Az APEH egy ellenőrzés során azt tapasztalta, hogy a cég az említett munkavállalók után Magyarországon nem fizetett szakképzési hozzájárulást, és ezért bírságot szabott ki a vállalkozásra. A cég szerint az uniós joggal ellentétes tőle olyan közterheket követelni, amelyeket az érintett munkavállalók foglalkoztatásának helye szerinti tagállamban már megfizetett, és amely közterhek ellentételezéseként nincs lehetősége a magyar munkaerő-piaci szervezetek által szervezett szakképzés előnyeiből való részesülésre.
Az adóhatóság arra hivatkozott, hogy a két ország közti kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény hatálya alá nem tartozik a szakképzési hozzájárulás, vagyis azt ezek szerint meg kell fizetni Magyarországon is. A Pest Megyei Bíróság annak eldöntését kérte az Európai Bíróságtól, hogy összhangban van-e a letelepedés szabadságának az elvével a magyar jog rendelkezése, amely alapján meg kell fizetni a szakképzési hozzájárulást.
A tavaly év végén hozott főtanácsnoki indítvány szerint nem követelhető a szakképzési hozzájárulás a csehországi alkalmazottak után, mivel a hozzájárulás egyrészt az egyezmény hatálya alá tartozik, ráadásul még ha meg is fizeti a hozzájárulást, az alkalmazottak ennek előnyét nem élvezhetik. Márpedig a hozzájárulásnak épp az a lényege, hogy az végső soron visszaforog az alkalmazottak képzése érdekében.
A bíróság elismerte, hogy a céget kettős adózás terhelte, de szerinte ez önmagában még nem baj. Az uniós jog jelen állapotában a tagállamok ugyanis nem kötelesek az adójogi joghatóságuk párhuzamos gyakorlásából eredő kettős adóztatás elkerülésére.
Hasonlóképpen, az, hogy a CIBA Csehországban foglalkoztatott munkavállalói esetleg nem részesülhetnek a magyar munkaerő-piaci alap által finanszírozott képzésekből, csupán Magyarország adóztatási jogának és kiadások meghatározására vonatkozó jogának a következménye. Az államnak kell ugyanis eldöntenie, hogy a befizetett összeget a magyar munkaerőpiac szakképzési színvonalának javítása céljából milyen formában használja fel.
A bíróság azonban megállapítja, hogy a jelen ügyben mégis megvalósul a letelepedés szabadságának megsértése, mivel a cégek által a saját munkavállalóik számára szervezett képzéseket, amelyek költségeinek egy része levonható a befizetendő szakképzési hozzájárulásból Magyarországon kell lebonyolítani. Azáltal pedig, hogy a gyakorlatban rendkívül nehéz lenne megszervezni azt, hogy a Csehországban foglalkoztatott munkavállalók Magyarországon vegyenek részt képzési programokban, a CIBA számára csupán elméleti lehetőség marad a cseh fióktelepen alkalmazásban állók után megfizetendő szakképzési hozzájárulás csökkentése.
Ezáltal pedig annak a társaságnak a helyzete, amely Magyarországon rendelkezik székhellyel, és egy másik tagállamban pedig fiókteleppel, e közteher viselése szempontjából kevésbé kedvező, mint egy olyan társaság helyzete, amelynek tevékenysége kizárólag hazánk területére korlátozódik. Mindez pedig visszatarthatja a magyar cégeket attól, hogy kihasználják az Unión belüli letelepedés szabadságának lehetőségét.
Mivel a letelepedés szabadságának említett korlátozását Magyarország nem igazolta, ezért a bíróság úgy határozott, hogy a magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal, mivel az megakadályozza a cégeket abban, hogy a más tagállamban található fióktelepen foglalkoztatott munkavállalóik tekintetében éljenek a fizetendő szakképzési hozzájárulás összege csökkentésének a lehetőségével.
