Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több mint tíz évig tartó egyeztetés után májusban lép hatályba az az uniós rendelet, amely a közösségi munkavállalással összefüggő járulékfizetést, biztosítási rendszert és szociális ellátást szabályozta. Az 1971-től hatályos rendelet jelentős ráncfelvarráson ment keresztül, ennek során pedig a rendelet alapvető kiindulási pontja is módosult.
Az eredeti jogszabály azokra az uniós állampolgárokra vonatkozott, akik más tagállamban is vállalnak munkát, az új verzió szerint viszont minden uniós állampolgárra alkalmazni kell a passzust. Ez azt jelenti, hogy eredetileg a munkaerő szabad áramlásának biztosítása volt a legfontosabb, májustól viszont az állampolgárok szabad mozgása lesz központi helyen.
A szabályozás alapjai azonban nem változnak, vagyis a cél továbbra is az lesz, hogy egy állampolgár csak egy helyen fizessen járulékokat. A dolog könnyebb része az, hogy ennek érdekében szabályozzák a kiküldetéseket vagy a regionális munkákat - vagyis azt, amikor a munkavállaló a saját tagállama mellett más országokban is végez munkát.
A szabályozás azonban tovább megy annál, hogy kötelezővé teszi bizonyos keretek között a lakóhely szerinti adófizetést. Azt sem engedi ugyanis, hogy elváljon a járulékfizetés akkor, ha egy állampolgár az egyik tagállamban vállal munkát, viszont vállalkozását más tagállamban vagy tagállamokban működteti. Ebben az esetben a munkavállalás és a lakóhely határozza meg a vállalkozással kapcsolatos esetleges járulékfizetést.
E módosítások kulcsfontosságúak, mert az egységes szabályozás elejét veheti a járulékokkal kapcsolatos visszaéléseknek, ügyeskedéseknek - vagy legalábbis csökkentheti azok arányát. A vállalkozások ugyanis hajlamosak voltak álkiküldetéseket is lebonyolítani annak érdekében, hogy alacsonyabb járulékterheket alkalmazó tagállamba szervezhessenek ki munkavállalókat.
A szabályozásnak a másik oldala sem hanyagolható el. A rendelet szerint az állampolgárokat megillető juttatásokat minden tagállamnak alkalmaznia kell. Ez eddig is így volt, a rendszer csak kiegészült egy-két passzussal. Az alapvető juttatások - mint a betegséghez, öregséghez, balesethez, munkanélküliséghez kapcsolódó járadékok - mellett az anyasági ellátás kiegészül a vele egyenrangú apasági ellátással.
A nyugdíjellátásra vonatkozó szabályokat kellő körültekintéssel kellett kezelni. Az egészségbiztosításban lényegében mindegy, hogy mennyi biztosítotti idő - 180 nap vagy például két év - után jár az ellátás, a nyugellátásnál azonban már nem hanyagolható el, hogy néhány év vagy akár egy évtized aktív időszak szükséges a nyugdíjhoz.
A nyugellátásra vonatkozó szabályok egységesítése, transzparenssé tétele korántsem lesz tökéletes. Az állami rendszer tagállami összehangolása mellett ugyanis a magánnyugdíjpénztárak érintetlenül maradtak. Ezzel az a probléma, hogy ha egy magánszemély több pénztárban is tag, nem kaphat onnan egykönnyen ellátást. Az egyes pénztárakban felgyülemlett jogosultsági időszakok ugyanis nem adódnak össze, ilyen összefésülésre nem kötelezhetők a pénztárak.
