Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A minap egy érdekes gondolatmenet bukkant fel agytekervényeimben. (Az érdekes jelzőért előre is elnézést kérek, a további fejtegetés vélhetően az adózási eljárásjog iránt fokozottan érdeklődőket köti le igazán.)
Sok éve már, hogy létezik a feltételes adómegállapítás intézménye a magyar adójogban. Ez arra hivatott, hogy az adózó egy megkötendő ügylet kapcsán előre kikérje a Pénzügyminisztérium véleményét az ügylet adózási következményeiről, azaz a minisztérium "megállapítja az adókötelezettséget vagy annak hiányát". A legfontosabb ebben nemcsak az adózási tájékoztatás, hanem annak kőbe vésett volta: a határozat később az adóhatóságra nézve is kötelező, azaz az ügylet nem értékelhető másként.
Arra is van lehetőség, hogy ha valaki az adott ügyletet mintegy biankó szerződésként minden ügyfelével megköti (például egy szolgáltató formaszerződései az ügyfeleivel), akkor a szerződéstípusra vonatkozóan kérje a minisztérium véleményét, és ne egyesével a formaszerződések mindegyikére. Persze az eljárás korántsem olcsó: díja az ügyletérték egy százaléka, de legalább egymillió, maximum nyolcmillió forint. Ha szerződéstípusra kérjük, akkor fixen tízmillió forint.
Eddig általános értelmezés volt, hogy ha valaki nem akart egymillió forint helyett tízmilliót kifizetni egy formaszerződés elbírálásáért, akkor megtehette, hogy egy névvel kitöltött formaszerződésre kért véleményt. Ezzel ugyan formálisan nem nyert adójogi védelmet a többi számtalan formaszerződés alapján kötött ügylet, de tartalmában az egyedi szerződésre kiadott határozatot nehéz lenne ignorálnia az adóhatóságnak.
És ezen hosszas bevezető után mi is volt a gondolatmenetem? Maga a feltételes adómegállapítás egy érdekes eljárás: az ügylet egyik szereplője (ebből akár lehet két-három vagy több is) kérelmezi, hogy a minisztérium határozatban állapítsa meg, hogy az adott ügylet szereplői közül kit milyen adókötelezettség terhel. De mi a helyzet, ha egy másik szereplő nem is tud a kérelemről, nem említve a határozatot?
Ő hogyan tud eleget tenni a benne foglaltaknak? Egyáltalán kérheti-e egy adózó, hogy más és nem csak a saját adókötelezettségét rögzítse egy határozat? Az eljárásban nem szereplő érintett hogyan érvényesítheti jogorvoslathoz kapcsolódó jogait? (Nem említve, hogy a jogszabály - a közigazgatási jogtól kicsit idegen módon - eleve kizárja a bírósági felülvizsgálatot.)
Szerencsére a feltételes adómegállapítás intézménye - a fenti aggályoktól eltekintve - évek óta hasznosan működik. Én csak abban reménykedem, hogy ha egy minisztériumi tisztviselő is szembesül az említett aggályokkal, nem arra használja ezt, hogy a tízmillió forintos határozat helyett csak az "olcsó", egymillió forintosat igénylő adózó eljárását - a fenti, a drágább díjú eljárásban teljesen szőnyeg alá söpört kérdéseket ürügyként előhúzva - ellehetetlenítse. De szerencsére ilyen nálunk nem fordulhat elő.
