Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar adóhatóságot szapulni elegáns, sikkes téma mind laikus, mind szakmai körökben. Az adóbeszedés és -behajtás ebből a szempontból eleve nem hálás feladat; és nem is valamirevaló adótanácsadó az, aki nem találkozott még a lassú felfogású, az agresszív vagy éppen a jótékonykodó revizorok figurájával. Persze, ez nem csak nemzeti tapasztalat – nemzetközi konferenciákon a brit vagy éppen spanyol, belga vagy ír kollégák éppen olyan lelkesen tréfálkoznak saját adóhatóságuk kárára.
Nehéz is tárgyilagosan megítélni, valójában mennyire felkészült és mennyire ügyfélbarát az APEH. A tapasztalat elég vegyes.
Az állami adóhatóság szakmai vezetése – nagy részben – jól képzett, hatalmas szakmai gyakorlattal rendelkező és feltehetően az állami és adózói érdekeket egyaránt szem előtt tartó szakemberekből áll. A kép azonban már nem ennyire derűs és egységes, ha a hierarchiában lefelé haladunk. A napi munkát végző munkatársak között is találhatunk persze eltökélt szakembert, de fáradt adminisztrátorokat, bizonytalan időhúzókat és kelletlen vagy ellenséges adóvadászokat is. Vannak ügyintézők, ellenőrök, akik nagy szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Mások pedig olyan hibákat is elkövetnek, amelyekért egy nagy tanácsadó cég vezető adótanácsadója már egy kezdő munkatársat is erőteljes hangon kioktatna.
Persze, az APEH eleve nem nyertes pozícióból indul. Tulajdonképpen elég kevés ifjú egyetemista álmainak netovábbja, hogy adóellenőr lesz, ha majd „nagy lesz”. Sokan csak tapasztalatszerzésért töltenek egy kevés időt az adóhatóságnál.
Az egyéneken túl, az egyes osztályok munkaterheltsége is változó: van, ahol feladataikat alig tudják ellátni. Ha bonyolult ügyben kér állásfoglalást az ügyfél, akkor választhat, hogy gyors vagy használható választ szeretne-e kapni. (Természetesen mindig a megbízható munkájú szervezeti egységek leterheltsége a legnagyobb.)
A nemzetközi összehasonlításból azonnal kitűnik, hogy az egyes nemzetek, régiók adóhatóságainak munkájára a kulturális sajátosságok is rányomják a bélyegüket. A brit vagy ír adóhatóság gyakorlatias. Nem érdeklik őket a részletek, csak az adót, a tisztességes összegű adót fizesse meg az adózó. A „hogyan”, „mikor” és „mi módon” megbeszélhető. A rugalmas hollandoknál is tipikusak az adózó és az adóhatóságok közötti egyeszségek, a szabályok konkrét helyzetekhez alakítása. Az olasz, spanyol, portugál kollégák általában a határidők be nem tartása miatt panaszkodnak saját adóhatóságukra. Kelet-Közép-Európában pedig az adóhatósági ellenőrzések adminisztratív, bürokratikus intézése, a papírok hatalma okozza a legtöbb bosszúságot.
Ennek ellenére a magyar adóhatóság semmiképpen sem a legriasztóbb a régióban. Az elektronikus ügyintézés egyre terjed. Az APEH weboldala (bár még nincs a legjobbak között Európában), egyre inkább szakmai szemmel is használható információforrás lesz. Az adóhatóság munkatársai között jellemzőbb az együttműködés, a problémák közös megbeszélése, mint az azonnali elutasítás.
Azért van még fejlődési lehetőség. Az átlagos szakmai hozzáértést még mindig lehetne javítani. Igen fontos lenne, hogy a revizor a vizsgálat céljának a valós hibák feltárását, ne pedig a minél nagyobb adóhiány megállapítását tartsa. Talán pár év múlva eljuthatunk oda is, hogy nagy társaságok ellenőrzése során tényleg a valódi, súlyos ügyeken lesz a hangsúly, nem pedig a könnyen és mechanikusan ellenőrizhetőkön. Addig is nincs más dolgunk, mint együttműködni azzal az adóhatósággal, ami nekünk adatott – és reménykedni, hogy a mi ellenőrünk a belátó, és nem a katonás lesz.
