Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényünk évek óta tartalmaz rendelkezést a kapcsolt vállalkozások között alkalmazandó elszámolóárakkal kapcsolatosan, de dokumentációs kötelezettséget csak 2003 szeptembere óta ír elő. A 2005. évi szigorítás értelmében az adózó minden olyan tranzakció esetén köteles transzferár-dokumentációt készíteni, amely alapján 2005-ben teljesítés történt.
Annak ellenére, hogy adótörvényünk már évek óta lehetőséget adott az adóhatóságnak a kapcsolt vállalatok közötti elszámolóárak vizsgálatára, a gyakorlat azt mutatja, hogy a revizorok csak tavaly kezdtek el komolyabban foglalkozni ezzel a témával – azóta az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít a veszteséges vállalkozások vizsgálatára, valamint az e vállalatok közötti tranzakciókra. A vizsgálatok során az adózóknak már nemcsak a dokumentáció esetleges hiánya miatti 2 millió forint bírsággal kell szembenézniük, hanem be is kell tudniuk mutatni, hogy az alkalmazott árak megfelelnek a független felek esetében alkalmazott áraknak, vagyis a piaci árnak. Amennyiben az adóhatóság kifogásolja az alkalmazott árat, ez adóhiányhoz vezethet, amely után 50 százalékos adóbírság, valamint késedelmi pótlék szabható ki.
A bírságon túl az adózó megspórolhatja az adóvizsgálattal járó kellemetlen perceket is, ha rendelkezik transzferár-dokumentációval, amelyben részletes és szakmailag megalapozott indokokkal, módszerekkel támasztja alá az alkalmazott ár helyességét.
Tapasztalatunk szerint ma még az adóhatóság és az adózok többsége is tanulja a transzferárazást. Sajnos az adóhatóság egy-egy transzferár-vizsgálat során nem feltétlenül a nemzetközileg elfogadott transzferárazási elvek, módszerek alapján közelíti meg az alkalmazott ár kérdését, ami többé-kevésbé bizonyítja, hogy revizoraink még csak kóstolgatják ezt a témát. Ugyanakkor a közelmúlt gyakorlata azt mutatja, hogy már nem csak egyszerű felkészülésről beszélhetünk, hiszen az adóhatóság kérdőívek kitöltetésével kezdte meg az adatgyűjtést a kapcsolt vállalkozások között létrejött tranzakciók esetében alkalmazott árakról.
Nemcsak az adóhatóság felkészületlensége figyelhető meg, hanem adózóké is. Bár egy pénzügyminisztériumi rendelet szabályozza a transzferár-dokumentáció kötelező elemeit, előfordul, hogy egyes adózók az anyavállalat által készített transzferár-szabályozási útmutató magyar fordításával próbálják megoldani a transzferárdokumentáció-készítés nehézségeit. Egy ilyen transzferár-szabályozási útmutató nagyon jó kiindulási alap lehet a magyar dokumentáció elkészítéséhez, hiszen általában jól bemutatja a cégcsoporton belüli struktúrát, de korántsem biztos, hogy minden olyan kötelező elemre kitér, amelyet a magyar szabályozás előír. 2007. évtől kezdve új elemként jelenik meg a magyar transzferár-szabályozásban az úgynevezett. Advance Pricing Agreement (APA) – az APA keretében az adózóknak lehetőségük nyílik arra, hogy már az alkalmazott elszámolóárak meghatározásánál bevonják az érintett országok adóhatóságait, és az ő egyetértésükkel történjen meg az árak kialakítása.
Összességében elmondhatjuk, hogy bár a jelenlegi magyar transzferárazási gyakorlat még gyerekcipőben jár, a törvényalkotók és a hatóságok egyértelmű szándéka, hogy ez a terület a jövőben az adóvizsgálatok kiemelt részét képezze.
