Fenntarthatatlan volt a korábbi módja az acélgyártásnak, így
nem csoda, hogy a komoly történelemmel rendelkező gyár 2019-től kezdve
gyakorlatilag a csőd irányába haladt, hiszen semmilyen lényegi körülmény nem
állt rendelkezésre a gyártáshoz. Az évtizedek óta alkalmazott dunaújvárosi módszerrel kapcsolatban nem minőségi problémák merültek fel, sokkal inkább gazdasági, hiszen sem vasérc, sem pedig szén nincsen az
országban, az importkényszer pedig már önmagában fenntarthatatlanná tette a
működést, az új technológia, amely acélhulladék felhasználásával készítene új
termékeket. Ezt a modellt alkalmazza az ózdi gyár, amelynek a működését leginkább
a megrendelések befolyásolják.
A csőd és a felszámolási eljárás után a dunaújvárosi
acélgyártást most egy nemzetközi szereplő, a Liberty próbálja feléleszteni. A
cég már a csődeljárás alatt is segítette a gyártást azzal, hogy előfinanszírozta
a szenet, amely nélkül a technológia nem működtethető. A Liberty pénzügyi
helyzete stabilnak mondható, így semmilyen tény nem szól az ellen, hogy a
beruházásokhoz szükséges fél, de akár egy milliárd eurós költséget vállalja, hiszen
a környezetvédelmi beruházás a fenntarthatóság mellett üzleti érdekeket is szolgál,
mivel Móger véleménye szerint minél korábban lehet átállítani a gyártás szénről
áram alapúra, annál nagyobb haszonnal számolhatnak a tulajdonosok az értékesítésnél.
A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatója megerősítette
azt is, hogy a Liberty nem számol azzal, hogy a gyártásban jelenleg résztvevő szakembereket el kellene bocsátani, de az átképzésük részben biztosan szükséges
lesz, de új munkatársak felvételét is szükségessé teszi a technológiai átállás.
A jelenlegi számítások szerint 2026-ra állhat vissza a teljes gyártási
kapacitás.
