A főváros vezetése április közepén tárta fel a nyilvánosság
számára a Népliget megújítására kiírt ötletpályázat munkáit. Az Építészfórum véleménycikkében
úgy véli, több szempontból is ellen-Liget projektként értelmezhető a pályázat
stratégiai terve, szemben az állami gigaberuházással, melynek koncepcióját zárt
ajtók mögött készítették elő. A főváros mindezt annyira komolyan gondolja, hogy
egy parkhasználati felmérést is indított, melyben kikérte a lakosság véleményét,
igényeit és elképzeléseit.
Mindemellett az új építkezések helyett a zöld területek fejlesztésén van a hangsúly.
A városvezetés egy merőben másfajta természetfelfogást akar
képviselni a Népliget projekttel, ami szembemegy az utóbbi évek kiemelt
beruházásaival.
Senki nem megy szívesen a Népligetbe
A Városliget részben felújított része a lap szerint arra
mutat rá, hogy az elmúlt 13 év kormányzati várospolitikája a külföldi
turistáknak, valamint a (felső)középosztálynak kedvez. Az is árulkodó a cikk szerint,
hogy a közterületet felszabdalták: a
rendszerváltás után a Critical Mass felvonulások rendszeresen a Városliget
Nagyrétjén értek véget, ám ezt mostanra a rekreáció és a családi fogyasztás
váltotta fel.
A Népligetben mindennek azonban nyoma sincs: amellett, hogy
inkább emlékeztet egy elhagyatott erdőre, rendkívül rossz hírben is áll – írja a
lap. A terület az utóbbi időben a prostitúcióval, a droghasználattal és az
erőszakkal vált eggyé. Ezek a devianciák pedig rendre visszatérő elemek, ha a
parkról folytatnak párbeszédet.
Évtizedek óta rossz lehet az elképzelés
Az ötletpályázat látványterveiben az a közös, hogy mindegyik
jómódú fiatalokat és kisgyermekes családokat képzel el a terület közönségeként.
A lap véleménye szerint a felmerülő társadalmi problémákat természetesen fedik
el a tervek, és normalizálják a rendszerváltás óta párttól független
konszenzust, hogy kit látnak az anyagi helyzetétől függően a társadalom
tagjaként és kit nem.
A lap megemlíti Mistetics Bálint 2021-es írását, ami a hajléktalanság stigmatizálásának problémáját járja körül. Az írás arra mutat
rá, hogy a főként az aluljárókban megjelenő hajléktalanság hogy fedi el a
lakhatási válság valódi mértékét.
A strukturális problémák kezelése helyett rendvédelmi és
építészeti eszközöket vetnek be a probléma kezelésére: átépítik és éjszakára
bezárják az aluljárókat.
A Népliget területén ugyanakkor magának a térnek a stigmatizálása fedi el az embereket.
Perényi Roland tanulmánya szerint ez a
megítélés az előző századforduló óta jelen van. Mint ahogy a lap tanulmányából
idézi, ,, mintha a kimondottan az alsóbb társadalmi rétegek számára konstruált
közpark valamiféleképp megrekedt volna ebben az állapotában”, ezért nem
sikerült sosem javítani a liget megítélésén.
Másfajta koncepcióra lenne szükség
A lap szerint a pályázat díjazott tervei depolitizáltságot
tükröznek: ugyan a közterek lehetnek a jövőben másmilyenek, a látogatóik
ugyanazok maradnak az elképzelések alapján, arra mutat rá, hogy hiányzik
belőlük a társadalmi vízió.
Ugyanakkor a lap megemlíti, készült olyan
koncepció, ami rámutatott, hogy az esztétikai kérdések mellett a tervezési
folyamat újragondolása is nagyobb hangsúlyt igényel, ha a valóban az a cél,
hogy a Népliget ismét széles körben elréhető köztér legyen. Ezt a koncepciót a bírálóbizottság negatívan értékelte. Márpedig a lap szerint minél
több olyan köztérre lenne szükség, amelyek az egyre dráguló városban ellenpólusai
a dzsentrifikációnak, és azoknak is épül valami, akiknek egyre nehezebb a
megélhetésük, vagy akik nem jutnak munkához.
