Az új év kezdetén Európa jó és rossz hírekkel egyaránt szolgált. A jó hír, hogy az eurózónában végre beindult a növekedés. A rossz hír, hogy közel 20 millió ember továbbra is munkanélküli. Amíg a foglalkoztatásra gyakorolt hatás meg nem fordul, nem jelenthetjük ki, hogy a válságnak vége.
Két trend különösen aggasztó. Először, a munkanélküliek közel fele már több mint egy éve keres állást. Másodszor, a fiatal munkanélküliek száma továbbra is magas: a 25 év alatti európai fiatalok közel egynegyede hiába keres állást. Olaszországban és Portugáliában ez az arány meghaladja az egyharmadot, Spanyolországban és Görögországban pedig az 50 százalékot. Az IMF szakemberei által írt új könyv − "Jobs and Growth: Supporting the European Recovery" − áttekinti a kihívásokat és javaslatot tesz a probléma megoldására.
A foglalkoztatás és a növekedés kapcsolata kétirányú. Amikor a munkanélküliség magas, a növekedés lassú, mert az emberek kevesebbet fogyasztanak, kisebb a beruházások volumene és a cégek kevesebb dolgozót vesznek fel. A másik irányból ez azt jelenti, hogy a munkahelyek száma leghatékonyabban a növekedés serkentésével növelhető. Egyes becslések szerint a fejlett országok GDP-növekedésének minden 1 százalékpontos gyorsulása a munkanélküliség nagyjából fél százalékpontos csökkenésével jár, ami több mint 4 millió embert segít vissza a munkaerőpiacra. Ahhoz tehát, hogy állásokat teremtsünk, a növekedést kell gyorsítanunk.
Hogyan lehetséges ez? Rövid távon nem kétséges, hogy a kilábalást okos monetáris és fiskális politikával kell védeni. De mi legyen ezután? Az új könyv a közép- és hosszú távú prioritásokat mutatja be.
Meggyőződésem, hogy az eurózónában egyre sürgetőbb a monetáris unió intézményi kereteinek javítása. Kezdésnek kiváló lépés a bankunió, amely biztosítja a pénzügyi szektor stabilitását és megakadályozza, hogy egy esetleges instabilitás hatásai tovaterjedjenek. Ha időben és a lehető legkisebb költséggel sikerül kialakítani egy hatékony szanálási mechanizmust, azzal megtörhet a kormányok és a bankok közötti káros kapcsolat: a kormányok támogatják a gyengélkedő bankszektort, ez kétségessé teszi az államadósság fenntarthatóságát, ami viszont − mivel a bankok tipikusan jelentős állampapír-állománnyal rendelkeznek − erősíti a bankszektorral kapcsolatos aggodalmakat. A bankunió sokat segít a befektetői bizalom erősítésében is.
A második prioritás, hogy a háztartásoknak, a vállalatoknak és végső soron az állami szektornak is csökkentenie kell az eladósodottságát. Hosszú távú növekedésről csak azután lehet szó, hogy a válság mérlegekre gyakorolt hatását rendezik. A globális kereslet lassú növekedése miatt ugyanakkor − sajnos − alig van remény arra, hogy ezek a szektorok egyszerűen "kinőhetik" adósságproblémájukat. Ez pedig azt jelenti, hogy a mérlegalkalmazkodás követelménye egyre erősebb.
Az IMF elemzése szerint a magánszektor eladósodottságának magas szintje különösen problematikus lehet, ezért először ezt kell rendezni. Az egyes országok speciális körülményeit figyelembe véve a döntéshozók a magánszféra mérlegalkalmazkodását megfelelő mikrostruktúrákkal − például a vállalati, illetve magáncsődök gyors és rugalmas kezelésével − segíthetik. Ezzel megakadályozhatják, hogy a folyamat elhúzódjon és veszélyeztesse a növekedést.
Az államadósságoknak is csökkenniük kell. Ha a növekedés üteme lassú, ez úgy érhető el, hogy a fiskális konszolidáció melletti tartós elkötelezettséget mutató intézkedéseket a kormányok fokozatosan, ésszerű − a piac által még megengedett − ütemben vezetik be. A konszolidációt ugyanakkor olyan lehetőségnek kell tekinteni, amelyet kihasználva a költségvetés jobban támogathatja a növekedést, például a közvetlen adózásról a közvetett adózásra való áttéréssel.
Rátérve a harmadik prioritásra, a termelési és a munkaerő-piaci reformok nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy ország képes legyen kihasználni teljes növekedési potenciálját. Egy világban, ahol a termelés egyre gyakrabban nyúlik át a határokon, a gyorsaság és a versenyképesség új lehetőségeket nyit meg. Csehország és Szlovákia − a német autóipar két fontos köztes gyártója − jó példával szolgál arra, hogy az ellátási láncokba való integrálódás miként növelheti a belföldi hozzáadott értéket és gyorsíthatja a növekedést. Fontos szempont, hogy a strukturális reformok általában úgy gyakorolhatják a legnagyobb hatást, ha átfogóak. A német szolgáltatási szektor strukturális merevségének a felszámolása − az új szereplők piacra lépésének könnyítése − például fokozná a termelékenységet. A Spanyolországban nemrégiben végrehajtott munkaerő-piaci reformok ugyanakkor már a siker jeleit mutatják.
Az út kihívásokkal teli, és sokféle elképzelés van arról, hogy a döntéshozóknak mit kellene tenniük, hiszen a növekedés elindítása és fenntartása komplex feladat, amelynek megoldásához számos területen kell lépéseket tenni. Olyan vita ez, amelyben mindannyian részt veszünk, mert minden polgárt érint, Európában éppúgy, mint Európán kívül.
Christine Lagarde, az IMF igazgatója
Forrás: iMFdirect
Szerző: Csaba Ferenc
