Első. Egyetlen válság sem tart örökké. A nyugati világ nagy részében a háztartások, a vállalatok és a bankok egyaránt rendbe tették mérlegüket. A "poszt-Lehman" világ fokozatosan visszatér a normálisabb viszonyokhoz.
Második. A monetáris politika működik. Ahogy a válságkezelés eredményei kézzelfoghatóvá válnak, a háztartások, a vállalatok és a pénzintézetek visszanyerik azt a bizalmat, amely ahhoz szükséges, hogy teljes mértékben kihasználják az ultralaza monetáris irányvonal által kínált előnyöket. Ez pedig idővel egyre nagyobb mértékben fogja bővíteni a keresletet.
Harmadik. Az euróválság enyhült. Az eurózónának sikerült újra nyugalmat teremteni. Az Európai Központi Bank nemzetközi összevetésben inkább héjaszelleműnek mondható intézkedései és a 2012-es − utólag elkerülhetőnek tekinthető − recesszió által a bankok és nem pénzügyi vállalatok egy részének okozott károk miatt a közös pénzt használó blokkban a kilábalás üteme lassabb, mint az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban. De ezek a tényezők nem akadályozzák meg, hogy a növekedés olyan lendületet vegyen, amilyenre a legfontosabb indikátorok alapján következtethetünk.
Negyedik. A "szigorú szeretet" meghozta gyümölcseit. Az eurózóna országai nagyszabású alkut kötöttek, amelynek keretében az erősek támogatják a gyengéket, a gyengék pedig elfogadják a segítség fejében megszabott feltételeket, és a magas deficitet leszorítva rendezik költségvetésüket, hosszú távú növekedési potenciáljukat pedig strukturális reformokkal növelik. Spanyolországgal, Írországgal és Portugáliával az élen a periféria országai elkezdik learatni a reformok gyümölcseit, éppen úgy, ahogy Németország tette 2006-tól, két évvel saját munkaerő-piaci reformjai után.
Ötödik. Csökken a költségvetési kiigazítások visszahúzó ereje (a "fiscal drag"). A 2013-ban elért eredmények nyomán az Egyesült Államokban és az eurózónában is kisebb lesz a megszorítások negatív hatása: az USA-ban a GDP 2 százalékáról 0,5 százalékára, az eurózónában 0,8 százalékról 0,3 százalékra csökken.
Hatodik. És a pozitív hatást a központi bankok nem rontják le. Az inflációs kockázatok a nyugati világban alacsonyak. A jegybankok így hosszabb időre engedhetik szabadjára a gyors növekedést, mint a korábbi ciklusokban. A gyors növekedésre persze idővel reagálni fognak, de nem fogják megakadályozni. A kamatok 2015 tavaszáig nem változnak.
Hetedik. Kína stabil. A 40 százalékos személyes megtakarítási ráta luxusát élvezve Kína jobban menedzselte a maga üzleti ciklusát az elmúlt húsz évben, mint bármelyik másik nagy gazdaság. Válságra egyáltalán nem kell számítanunk.
Nyolcadik. A feltörekvő piacok visszatértek a rendes kerékvágásba. A serdülőkor gondokkal jár; a szokásos feltörekvő piaci zavarokra 2014-ben is számíthatunk. Mivel azonban a Fed jó előre figyelmeztette a befektetőket a mennyiségi lazítás kivezetésére, egy valamennyi feltörekvő piacot megrázó "lökéshullám" valószínűtlennek tűnik. A legtöbb ország számára az amerikai kereslet erősödése ellensúlyozza a Fed által nyújtott likviditás csökkenését.
Kilencedik. 2014 nem 1914. A jelenlegi ázsiai és az első világháború előtti Európa közötti párhuzamok 2014 elején feltehetően a címlapokra kerülnek. De ezek a párhuzamok nem valódiak. Németország 1914-ben ideges, új hatalom volt, amelynek helyzetét egy instabil szövetséges (az Osztrák−Magyar Monarchia) nehezítette, és amelyet a birodalmi Oroszország gyors felemelkedése aggasztott. Ez az idegesség azt jelentette, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy Németország és riválisai félreértsék egymás szándékait. Manapság Kína megteheti, hogy kivárja a megfelelő pillanatot, és biztos lehet abban, hogy szomszédaival szembeni pozíciója idővel tovább erősödik. Ebből az következik, hogy Kína csak fokozatosan juttatja érvényre hatalmát, és jelenleg nem kockáztat komoly konfliktusokat.
Tizedik. Az olaj olcsó. A geopolitika mindig tartogat kockázatokat, de 2014-re ezek a szokásosnál kisebbnek tűnnek. A bőségesen és diverzifikáltan rendelkezésre álló energia a világot ellenállóbba tette a regionális sokkhatásokkal szemben.
Holger Schmieding, a Verenberg Bank vezető közgazdásza
Szerző:
