A magyar borexport javát a lédig borok adják; az
Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint a magyarországi exportborok
literenkénti átlagára mindössze 265 forint volt az idei év első négy
hónapjában. Ehhez képest a borimportunkat szinte kizárólag palackozott borok
teszik ki – jóval magasabb áron. Hogyan lehet ezen érdemben változtatni? Milyen
prémium borokkal lehetne erősíteni az exportot?
Kérdéseinkkel Szik Mátyás, háromszoros magyar bajnok
sommeliert is megkerestük, aki gyakran dolgozik borászatok fejlesztésén és
saját bormárkával is jelen van a hazai piacon. Az ő véleménye, hogy „az, hogy kicsik
vagyunk, az előnyünkre válhat, mivel kevésbé a tömegtermékekkel jelentkezhetünk
a nemzetközi piacon”. A bajnok szerint azonban bár zömmel a nemzetközi
trendekhez is illeszkednek a boraink, az egyediségben javulnunk kellene.
„Abból
többre lenne szükségünk” - állítja Szik Mátyás, hozzátéve, hogy a klasszikus
magyar szőlőfajták reprezentációja mellett nagyobb hangsúlyt lehetne fektetni a
vulkanikus talaj adta lehetőségre, vagy a magyar tölgyfahordó használatára,
„mivel ezek mind a regionális értékeink”.
A neves borszakértő úgy véli, hogy nem csak a nemzetközi, de
a magyar borpiacon is erősíteni lehetne a magyar kínálatot. Fontos lenne elérni
azt – magyarázta, hogy több helyi bort kínáljanak a magyar éttermekben, és arra
kellene tolni a fókuszt, hogy a tömegtermékek a prémium kategóriával
párhuzamosan erősödjenek.
Nem érdemes csak prémiumban gondolkodni
Az exportban felesleges egyből a 100-150 eurós palackárú
kategóriát megcélozni, mivel a piacnak ez a szegmense telített, nehéz ide a
belépés, de a megmaradás is. Szik Mátyás szerint, aki a borexportban
gondolkodik, annak ma már elsősorban nem az egyébként is bortermelő, telített
piacokkal dolgozó országokra érdemes összpontosítania, mivel a jó minőségű bort
Belgium és Hollandia is előszeretettel fogad, de a sommelier saját, jó
tapasztalatai alapján az Egyesült Államokat is ilyen potenciálisan szóba jöhető
piacnak tekinti.
„A prémium piacra nehéz a belépés, és egyébként sem
kifizetődő a borpiacon csupán a top-kategóriában gondolkodni, pláne, hogy a
nyugati jelenlét mennyiségi kérdés is, nem csak minőségi. A legjobb talán az,
ha ez a kettő együtt jár” - vélekedett a borszakértő.
Sok apró részlet
Hasonló a fókusz Bock Valéréknál, ahol a család az 1800-as
évek közepe óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászattal a Villányi
borvidéken. A mintegy 115 saját és 50 hektár integrált területről jellemzően a
bordeauxi szőlőhármast (a merlot-t, a cabernet sauvignont és a cabernet
francot) a középpontban tartva nagy mennyiségben értékesítenek palackos bort
belföldön, valamint több más európai országban.
Legújabban arra büszke a családi borászat, hogy a kizárólag a
legjobb években készülő csúcsboruk, a Libra 2017 nagy aranyérmet nyert
Brüsszelben. BV Sauvignon Selection 2018 palackjuk pedig a legrangosabb bordeauxi
borversenyen győzte meg a zsűrit, és bezsebelte a Prix Special Hongrie díjat.
„A trendeket mi is követjük, de azokat lefordítjuk a saját nyelvünkre”
– magyarázta a borász: miben is látja a sikerei egyik összetevőjét.
Bockék előszeretettel használnak az érlelés során különböző
méretű és korú magyar, francia és amerikai hordókat. Ha pedig azt látják a
legjobb útnak, különböző barrique-ban kombinálják az érlelést. - A kísérletezés az erjesztés és az érlelés terén legalább
olyan fontos, mint a metszés a szőlőkben vagy a szüret idejének meghatározása. Mindezek
hozzájárulnak a minőséghez, és a stílushoz – mondott pár példát a szakértő
arra, hogy mennyi apró dolog határozza meg együttesen a bor ízvilágát és
zamatát már azelőtt, hogy a palackba kerülne.
Előtérbe kerülnek a „kedvesebb” borok
A klasszikus termékeik stílusában általában jelen van a
fásság. Bock Valér azonban hozzátette, manapság azt tapasztalják, hogy a
fogyasztók egyre jobban kedvelik a könnyedebb, frissebb borokat. Ehhez pedig az
ő pincéjük is igazodik.
A nehezebb, tanninosabb fajták jellemzően lassabban kelnek el.
Bockéknál a top kategóriás borok javarészt odahaza fogynak, mivel a család
hotelt és éttermet is üzemeltet Villányban.
„Hozzánk a vendégek leginkább azért érkeznek, hogy tradicionális, villányi borokat kóstoljanak. A tradícióink azonban párosulnak a fejlődéssel és az innovációval. Ez számunkra különösen fontos, ahogyan a vásárlói és fogyasztói visszajelzések is, mind a borok mind az étterem szintjén” - mondta Bock Valér.
A nemzetközi divatokhoz vagy új tendenciákhoz egyébként lassan lehet alkalmazkodni, és kérdés, hogy érdemes-e és megéri-e minden esetben? A családi birtok borásza szerint van, hogy igen, de ezzel párhuzamosan ragaszkodni kell a hagyományokhoz is.
