Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Bank of America-Merrill Lynch (BoA-ML) londoni befektetési részlegének elemzői szerint nem állja meg a helyét a lett valuta leértékelésével szembeni azon általános ellenérv, hogy az árfolyam-kiigazítás nyomán nőne a nem fizetővé váló adósok száma Lettországban. Az elemzés szerint a cég egyrészt nem hiszi, hogy a leértékelés több törlesztési leálláshoz vezetne, mint a "történelmi méretű" recesszió, másrészt az is kérdés, hogy "miért kell az egész (lett) gazdaságot a devizaadósok túszává tenni" - írta az MTI-eco.
A ház szerint a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a tényleges reálárfolyam kiigazítását kizárólag az árszint-nivellálódásra bízzák nominális leértékelés nélkül, akkor a folyamat "fájdalmasan lassú" ütemben megy végbe. Például egy 30 százalékos effektív reálárfolyam-kiigazítás, amely Lettország - és a többi, hasonló árfolyamrendszert alkalmazó térségi gazdaság, Észtország, Litvánia és Bulgária - esetében valószínű, más gazdaságokban átlagosan négy év alatt zajlott le csak infláció révén, áll a Bank of America-Merrill Lynch keddi londoni elemzésében.
A ház szerint a leértékeléssel a lett gazdaságban valószínűleg gyorsabban elkezdődne a növekedés. A cég elemzői felidéznek egy IMF-szimulációt, amely azt mutatta ki, hogy a lat 15 százalékos leértékelése esetén Lettország gazdasági összkibocsátása már 2011-ben elérné a tavalyi szintet, három évvel korábban, mint leértékelés nélkül.
A Bank of America-Merrill Lynch londoni elemzői szerint a lat árfolyamának kiigazításából eredő térségi járványhatás a már most lebegő árfolyamrendszert alkalmazó országokban rövid ideig tartana, tekintettel arra, hogy ezekben a gazdaságokban már eddig is jelentős árfolyam-kiigazítás zajlott le.
Mindemellett a kereskedelmi és pénzügyi csatornákon terjedő járvány esélyei sem nagyok, mivel csekély a balti térség és a többi közép-kelet-európai ország közötti kereskedelmi forgalom, és a két országcsoportban leginkább aktív bankok sem ugyanazok: a balti gazdaságok fő finanszírozói a svéd bankok, a többi kelet-európai országban viszont osztrák és olasz bankoké a legnagyobb súly. Ráadásul most már a befektetők is egyre inkább különbséget tesznek a térség egyes országai között, áll a BoA-ML keddi londoni elemzésében. Ugyanezekre a következtetésekre jutottak az utóbbi időszakban e kérdésről összeállított elemzéseikben más nagy londoni házak is.
A 4cast nevű londoni gazdaságkutató cég elemzői a minap egyenesen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a többi közép-kelet-európai gazdaság teljesen különbözik a balti térségtől. Lélektani alapon elképzelhető a forint, a zloty, a román lej vagy a cseh korona eladása néhány napig, esetleg pár hétig a lat leértékelése esetén, de semmilyen fundamentális kapcsolat nincs a két térség között, még a bankszektorok közti átfedés is nagyon csekély, állt a 4cast londoni elemzésében. A Goldman Sachs pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének legfrissebb európai feltörekvő piaci helyzetértékelésében is az állt, hogy a közép-európai és a balti gazdaságok közötti tényleges kapcsolódás minimális: a három balti köztársaság a lengyel exportból 3 százalékkal, a cseh és a magyar kivitelből egyaránt 1 százalékkal részesedik. Emellett e három ország bankrendszerét sem köti közös tulajdonosi kapcsolat a baltiakhoz: a magyar, a lengyel és a cseh bankok zömének stratégiai befektetői euróövezeti székhelyű bankok (szemben a balti bankokkal, amelyek túlnyomórészt svéd tulajdonúak). A Goldman Sachs szerint így bármiféle járványhatás legfeljebb csak közvetett módon érvényesülne Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban.
