Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2003 óta működő, közel 100 millió forintos forgalmat produkáló vállalkozás egy amerikai gyártó épületfenntartási termékeinek disztribútora. (A vállalkozás vezetőjének nevét kérésére megváltoztattuk.) A cégben a két társalapító mellett hárman dolgoznak, de a lejárt kinnlévőségekkel való foglalkozás immár akkora adminisztratív terhet jelent, hogy hamarosan újabb munkatársat kell felvenni: az új, részmunkaidős kolléga kizárólag az adósok "zaklatásával" lesz elfoglalva. A jelek szerint bőven lesz munkája, a megrendelők többségére ugyanis folyamatosan rá kell telefonálni, hogy fizessenek végre. Király tapasztalatai szerint a vevők igen kreatívak, ha a nemfizetés megindoklásáról van szó. A nagy cégek sokszor arra hivatkoznak, hogy csak nemrég futott be a számla, míg a kicsik azt mondják, hogy nekik sem fizettek és ők is a pénzükre várnak.
Lenyelik, visszatartják
Odáig is sokszor hosszú út vezet, hogy a kialkudott vételárból követelés legyen. A vevők abban sem szorulnak külső tanácsra, hogy miképp tartsák vissza a vételár kisebb-nagyobb hányadát.
A cégvezető szerint gyakori forgatókönyv, hogy egy meglévő rendelés mögé utólag "állít be" szerződést a vevő, amit alá kell írni ahhoz, hogy majd át is vegye a gyártótól időközben a raktárba beérkezett árut. "Ilyenkor verhetném az asztalt, de nincs mit tenni, alá kell írnom, mert amíg nincs szerződés, addig nincs kifizetés" - mondja Király Péter.
Ennél nagyobb gondot jelent, ha a szerződés úgy köttetik, hogy abban Király cége alvállalkozóként, nem pedig beszállítóként szerepel. (A társaság által forgalmazott termékek nem képezik az épület szerves részét, így valóban nem is számítana alvállalkozónak.) Ilyen esetben komoly visszatartások vannak: a végösszegből 10 százalékot három évig nem fizetnek ki, jó teljesítési garancia címén, plusz 10 százalékot pedig a határidőre való szállításra hivatkozva fognak meg, az épület átadásáig, ami több hónapot jelent.
További 2-4 százalékot infrastruktúra-használat (mellékhelyiség, elektromos áram, stb.) címén vonnak le, pedig csupán egyszerű termék-átadásról van szó.
Ezeket csak kivételes esetben tudja kikerülni Király, komoly kötbér vállalásával.
Későn fizetnek
Bevett szokás, hogy a vevők nem a teljesítéstől számított 30-60 napra fizetnek, hanem az óra csak a számla beérkezésétől kezd el ketyegni. Itt nem a tértivevénnyel igazolt, valós érkezésről van szó, hanem arról, hogy a pénzügy mikor bélyegzi le a számlát - a két dátum között akár egy hónap is lehet az eltérés.
Az sem ritka, hogy a vevő a fizetési határidő lejárata után közli, formai gond van a számlával. Gyakran hivatkoznak arra, hogy az áru átvételét igazoló bélyegző sorszáma nem kivehető. Bár ez egyértelműen a vevői oldal sara, mégis a szállítónak kell utánajárnia: újra lebélyegeztetni a számlát, majd újra beküldeni, de ilyenkor elölről kezdődik az idő-játszma is.
Ugyanígy formai hibát eredményez, ha a megrendeléskor a vevő nem közli, hogy a számlázási cím és a cég központjának címe nem ugyanaz - az emiatt rosszul kiállított számlát persze visszadobják.
Hab a tortán, ha a lejárat után még amiatt csúszik pár napot a kifizetés, mert a cég csak a hét egy bizonyos napján szokott utalni.
Akkor is a vártnál később folyik be a leszállított áru ellenértéke, ha csak a megrendelt termékek átvétele után közlik, milyen egyéb dokumentumok - minőségi, megfelelőségi igazolások - szükségesek még. Van, ahol a szerződéshez az eredeti cégiratokat kérik - holott elvileg erre szolgálna a cégnyilvántartás. Ez is idő és pénz.
Az adófizetők pénzéből
Likviditási gondot okoz, hogy miközben havi átlagban 4-5 millió forint lejárt kinnlévőséggel működik a cég, az alkalmazottak bérét és tb-terheit ki kell fizetni, de a gyártó felé is napra pontosan kell teljesíteni, ellenkező esetben ugrik a kedvezmény. A kinnlévőség széles sávban ingadozik, volt, hogy hónapokig rendben kiegyenlítették a vevők a számlát, de volt olyan is, hogy a lejárt követelés meghaladta a cég havi forgalmát is. Ebben a helyzetben két forrásból, saját erőből és a Széchenyi-hitelkártya rulírozó hiteléből tudják áthidalni a kinnlévőségek okozta gondokat. Ez havi átlagban 1-3 millió forint, államilag támogatott hitelt jelent. "Felháborító, hogy az adózók pénzéből kell megoldani a nehezen fizető vevők miatti likviditási gondokat" - véli Király Péter. Hozzáteszi: nem egyszer fordult elő, hogy csak úgy tudták megoldani a finanszírozást, hogy a társtulajdonosok egy-két hónappal elhalasztották saját bérük felvételét.
A túlélés érdekében nem egészen tiszta módszerekre is rákényszerül a cég: két, baráti evás vállalkozáson keresztül havonta félmillió forintot áramoltat át.
Mibe kerül ez?
A gazdasági tárca tájékoztatása szerint a Széchenyi-kártyához kapcsolódó kamattámogatásra és a garanciadíj-támogatásra összesen 2003-ban 800 millió forintot fordítottak. Tavalyelőtt jött a nagy ugrás, akkor már 2,256 milliárd forint volt a számla, egy évre rá 2,6 milliárd, az idei tervekben pedig már 3 milliárd forint szerepel.
Állambácsival nincs baj
"Szállítottunk már a honvédségnek, kórházaknak, ott milliós tételeket is viszonylag rövid határidőre, pontosan kifizettek, s úgy tűnik, hasonlóra van remény a postánál is" - vázolja a közkeletű vélekedéstől eltérő tapasztalatait Király. Hozzáteszi ugyanakkor, ő is hallott már róla, hogy az egészségügyi intézményekbe nagy tételben, rendszeresen szállítók esetében akadnak csúszások.
A bevezetőben említett, 16 ezer forinttal tartozó cég esetében a felszámolási eljárást valószínűleg barátságtalan lépésként fogja értékelni az adós, és többé nem rendel a vállalkozástól. "Ha mégis, csak külön megrendelést nem igénylő, raktáron lévő terméket szállítunk nekik a jövőben, azt is kizárólag készpénzes fizetésre" - teszi hozzá a cégvezető.
