Boris Schlossberg, a GFT neves devizapiaci szakértője szerint annak, aki sikeres devizapiaci, vagy tőzsdei kereskedővé akar válni le kell számolnia a szakirodalom által előírt hagyományos 1:2-es hozam:kockázat aránnyal üzletei során. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy tőzsdei, vagy devizapiaci pozíció megnyitásakor illik azzal számolni, hogy a várható profit legalább a kétszerese legyen a veszteségminimalizáló, stop megbízás aktiválódásakor potenciálisan elszenvedett veszteségnek. A logika emögött az, hogy ezzel a módszerrel elvileg elég, ha csak az esetek 40 százalékában nyit nyereséges pozíciót a kereskedő, hosszútávon így is pozitív egyenleggel tud kereskedni.

Azonban Schlossberg szerint a gyakorlat egészen mást mutat, és ezzel minden profi kereskedő tisztában van. A valós élet ugyanis másképp működik. Vegyük például a devizapiacot, s az euró forint árfolyamot. Ha valaki napon belül üzletel például a termékkel, akkor jelenleg a 14 órás volatilitás alapján beállított stop távolságnak 45 filléresnek kellene lennie egy-egy pozícióra. Ahhoz, hogy az előírt egy a kettőhöz arány működjön az üzleten, legalább 90 fillérnyi nyereséget kell elérni az üzleten a fenti elv szerint. Igen ám, de a devizapiacon ott van még a vételi és az eladási oldal közötti spread.

A magyar piacon egyedülállóan alacsony spreaddel dolgozó Alfatrader kereskedési platformon 20 fillér a megcélzott spread az euró/forint keresztárfolyamban. Ezzel számolva a nyitáskor és záráskor 20 fillérnyi "nyereség" elmegy a spreadre, tehát a 45 filléres stop távolság esetén a potenciális veszteség már 65 fillér. A 65 filléres potenciális veszteséghez azonban már 1,3 forintnyi nyereséget kéne elérni, hogy megmaradjon a kívánt arány, ehhez bruttó 1,5 forint nyereség kell a pozíción a nyitás és zárás költségeit is figyelembe véve. Hoppá! Tehát ahhoz, hogy a való életben egy a kettőhöz legyen a pozíció kockázat hozam aránya, az árfolyamnak csak 45 fillért szabad a rossz irányba mennie, viszont 150 fillért kell a jó irányba mozogjon a kurzus. Ez azt jelenti, hogy ha tartani akarjuk magunkat a szabályhoz, akkor valójában nem egy 1:2-es arányú várható elmozdulást, hanem egy 1:3,33-os arányút kell elcsípnünk a piacon, ami azért jóval nehezebb.

De nézzük a példát egy napos grafikon alapján felvállalt pozíció esetében. Itt már jobb a helyzet, a 14 napos volatilitás alapján nagyjából 3 forintos stop távolságot kell hagyni, ehhez elvben, nyitás-zárás költséggel nem számolva 6 forint nyereség kellene, hogy meglegyen az ideális arány. Ez nagy mozgásnak tűnik, azonban többnapos távlatban még a jelenlegi, alacsonyabb volatilitású környezetben sem elképzelhetetlen. A költségeket figyelembe véve 3,2 forintnyi potenciális veszteséghez valójában 6,6 forintnyi árelmozdulás kell a jó irányban, hogy meglegyen a kívánt kockázat hozam arány a pozíción. Ez 1:2,2-es elmozdulás lenne a valós árfolyamban, ami azért már jobb arány, mint az órás chart alapján adódó példában.

Van azonban más kemény probléma is a tankönyvek által javasolt rendszerrel. Ez pedig a kereskedés menete, s a kereskedő pszichológiája. Nehéz ugyanis a gyakorlatban megvalósítani az 1:2-es arányú üzletelést. Vegyünk egy példát. A kereskedő úgy gondolja, hogy az euró/forint keresztárfolyamban a 20 napos mozgóátlag február közepén ellenállás napon túli pozíciók felvételéhez alkalmas lehet. Elad ezért eurót 293 forinton, a volatilitás alapú stopja 3,8 forint, jutalékkal a 4 forintos stopszinthez 8 forintnyi euró gyengülés kellene, hogy társuljon, ezért 285 forinton kellene zárni a pozíciót.

 

A grafikon a közvetlenül a grafikonból való kereskedést lehetővé tévő Alfatrader Trading Station II grafikonrajzoló programjával készült.

Az árfolyam a jó irányba indul, négy nap elteltével már 286 forint alatt a kurzus, egészen 285,5 forint közelébe esik. Kitartó kereskedőnk türelmes, megtanulta, ne siessen a zárással. A kurzus azonban fordul, s az euró visszaerősödik 292,7 forintig. Ekkor a vaskos nyerő a pozíción nulla közelébe olvad, de itt újabb fordulat, az árfolyam megint esik, egészen 286,2 forintig. Itt azonban megtorpan, majd elmegy egészen 298 forintig, ahol veszteséggel a kistoppolódik. Úgy hogy közben kétszer már vaskos nyerőben lehetett volna lezárni a pozíciót.

A kereskedő számára pedig nincs rosszabb, mint az egyszer már vaskos nyerőt mutató pozíciót végül veszteséggel zárni. Ezért sokan ha már elég nyerő van a pozíción, nullába húzzák a stopot, ez jelen esetben nullás záráshoz vezetett volna. Oké, a tőke nem sérült, de nem is nyert a képzeletbeli kereskedő az üzleten, márpedig aki kereskedik, az a nyereségért teszi ezt. A kereskedők egy másik csoportja ezt úgy próbálja kiküszöbölni, hogy ha egy egységnyi a stopot, akkor a pozíció felét zárja, ha egy egységnyit jó irányba megy az árfolyam, s a maradékot megpróbálja kifuttatni. Így azonban jutalék nélkül is a korábbi 1:2-eshez arány 1:1,5-re módosul.

A profi kereskedők ezzel a ténnyel tisztában vannak - írja könyvében Schlossberg - s kereskedési technikájukat ennek fényében alakítják ki. Tudják, hogy a piac ritkán van tekintettel a szigorú kockázat:hozam arányra, s ezért nyomon követik pozícióikat, s a piaci környezethez megfelelően alakítják kereskedési technikájukat, s pozíció menedzsmentjüket.

A cikk saját szolgáltatás népszerűsítését szolgálja.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!