Élesen elvált az év eleje óta az amerikai és az európai tőzsdék teljesítménye. Míg az Atlanti-óceán túloldalán Trump beiktatása óta masszív korrekció indult meg a részvénypiacon, addig az európai tőzsdék szárnyalnak. A hatszáz legnagyobb európai vállalat részvényeinek árfolyamát nyomon követő Europe Stoxx 600-as részvényindex az év eleje óta jó 10 százalékkal emelkedett, eközben a vezető amerikai mutató, az S&P 500-as mintegy 5 százalékkal jár december végi záróértéke alatt.
A két régió eltérő teljesítménye több tényező együttállásának köszönhető:
- az amerikai piacot évek óta a nagy technológiai cégek, az úgynevezett csodálatos hetek részvényei húzzák felfelé és ezek árfolyama az elmúlt hónapokban masszív korrekcióba kezdett
- Donald Trump kereskedelempolitika intézkedései a kivetett extra vámok elrontották a fogyasztói hangulatot az Egyesült Államokban és növelték az infláció veszélyét, ami fokozta a rossz piaci hangulatot Amerikában
- az európai cégek részvényei hagyományosan alacsonyabb értékeltség mellett forognak, mint az amerikaiaké, ez az olló azonban tavaly őszre szokatlanul nagyra nyílt
- Európában ősz óta komoly strukturális változások vannak készülőben, amelynek egyik fontos eleme a német költségvetési adósságfék feloldása. Ez most megvalósulni látszik.
- év végére a befektetők rendkívüli módon felülsúlyozták az amerikai, és alulsúlyozták az európai részvényeket.
A Goldman Sachs saját, januári felmérésükre hivatkozva azt írta, hogy ügyfeleik 58 százaléka készült az amerikai tőzsdék további kiemelkedő teljesítményére, az európai tőzsdék esetében ez az arány mindössze 8 százalékos volt.
A befektetők nagyon szkeptikusak voltak Európával kapcsolatban az idei év elején. Igaz volt ez a gazdasági kilátásokra és Trump kereskedelempolitikájára is. Mivel a piacok már beárazták az idei év meglehetősen gyenge növekedési profilját, Európának csak a várakozásoknak megfelelően (vagy valamivel jobban) kellett teljesítenie, és máris kész volt a pozitív meglepetés – írják a befektetési bank szakértői.
Ráadásul a német adósságfék feloldása mellett az is rátett egy lapáttal, hogy a negyedik negyedévi vállalati eredményszezon meglehetősen jó volt az európai cégek számára.
A befektetőket foglalkoztató egyik legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy hosszú távon is fennmaradhat-e az európai részvények felülteljesítése. Ebből a szempontból technikai szemmel nézve kritikus ponthoz érkezett a piac.
Két eszköz egymáshoz viszonyított teljesítményét az úgynevezett relatív erő (relative strength, RS, nem összekeverendő az RSI-vel) mutatóval lehet illusztrálni. A mutató a két eszköz árának egyszerű hányadosa. Ha a Europe Stoxx 600 részvény index dollárban számolt értékét hasonlítjuk össze így az S&P 500-as index értékével, jól látszik, hogy az európai index 2008 óta masszívan alulteljesíti amerikai társát. (Az alábbi grafikonon a piros vonal az RS mutató, a kék az európai index dollárban számított értéke, a fekete az amerikaié).
A relatív erő mutató grafikonján ugyanazok a törvényszerűségek érvényesülnek, mint egy egyszerű árfolyamgrafikonon. Így a trendek meglétét addig vélelmezni kell, amíg az ellenkezőjéről nem érkezik jelzés. Ehhez az kellene, hogy egy korábbi csúcsot felfelé áttörjön az RS mutató.
A rövidebb távú RS grafikonon jól látszik, hogy a relatív erő december vége óta tartó emelkedése most olyan korábbi csúcsok közelébe emelkedett, ahonnan az mélyebb mélypontra hullott. Ahhoz, hogy ez áttörjön, még további 4-5 százalékos felülteljesítést kéne produkálnia az európai indexnek amerikai társával szemben. Ekkor lehetne hosszabb távú trendfordulóról beszélni. Addig azonban a szabályok szerint azt kell feltételezni, hogy a trend folytatódik és az európai tőzsdék kivételes teljesítménye hamarosan kifulladhat. Ha viszont sikerül, akkor hosszabb távon is fel lehet készülni arra, hogy az európai részvények jobban teljesítenek amerikai társaiknál.
