A csökkenő eladások, a köhögő elektromos átállás, tervezett gyárbezárások és kínai konkurencia erősödése - sorra érkeznek a rossz hírek az európai és ezen belül is a vezető szerepet betöltő német autógyártó cégekkel kapcsolatban. De ha valaki nem olvasná a híreket, elég lenne csak a szektor tőzsdei teljesítményére ránéznie, hogy lássa, baj van.
Az amerikai S&P 500-as index csúcsdöntései nyomában loholó, a 600 legnagyobb európai tőzsdei vállalat részvényeit tömörítő Stoxx Europe 600-as index szintén új csúcsokat próbál ostromolni idén tavasz óta.
Eközben a kontinens autóiparát nyomon követő Stoxx Europe 600 Automobiles & Parts Index az év eleje óta már több, mint 20 százalékot veszített értékéből.
A szektor cégeinek árazása eközben fundamentális alapon rettenetesen lecsökkent. Elég csak két gyártót megnézni, a Volkswagen következő 12 havi előrejelzett nyereségéből számolt árfolyam/nyereség (P/E) hányadosa 3 közelébe süllyedt. Ugyanez a BMW esetében 5 körül van. ennek elvileg fel kéne keltenie az úgynevezett "értékalapú" befektetőket, akik a különböző mutatók alapján alulértékeltnek tűnő részvényeket keresik, abban a reményben, hogy a későbbiekben a piac felismeri ezen cégek igazi értékét és ebből profitálhatnak.
Azonban van, aki szerint az európai autógyártók részvényei jelenleg tipikusan "value trap"-nek, azaz értékcsapdának tekinthetők. Az ilyen részvények alulértékeltnek tűnnek ugyan, azonban az alulértékeltségnek sokszor oka van, legyen az a cégek piaci helyzetében jelentkező probléma, vagy az üzleti modellel kapcsolatos gondok. A különböző mutatók ilyenkor ugyan alulértékeltséget mutatnak, azonban nem ok nélkül. Egy a várt eredményekből számolt 3-as árfolyam/nyereség hányados ugyanis nem csak az árfolyam emelkedésével nőhet, hanem akkor is, ha az elemzők folyamatosan lefelé módosítják a várt nyereségre vonatkozó előrejelzéseiket.
A Volkswagen részvényei ugyan az elmúlt napokban megpattantak a cégről érkező hírfolyam kíséretében, azonban hosszabb átvon nem festenek túl jól. Az alábbi grafikon annyiban speciális, hogy az általában hozzáférhető árfolyamgrafikonokkal ellentétben ezen visszamenőlegesen a kifizetett osztalékokkal korrigálták az árfolyamot. Ennek egy olyan részvény esetében, mint a Volkswagen különösen nagy a jelentősége, mivel az autógyártó 2022 eleje óta valamivel több, mint részvényenként 44 eurónyi osztalékot osztott ki tulajdonosainak, s ez jelentős az árfolyamhoz képest.
Az osztalékokkal korrigált grafikonon jól látszik, hogy 2022 közepe óta sávozik a részvény kurzusa a mostani helyzetben egy nagyjából 90 és 119 euró között húzódó tartományban. A sávozórészvényeknél elvileg jó taktika a papírt a sávalján megvenni és a tetején eladni. Azonban a vételek kockázatát növeli, hogy a sávozás az esetek többségében trendfolytató semmint trendfordító alakzat. Márpedig a VW részvények 2022 elején letörték az addigi emelkedő trendet meghatározó 100 euró körüli támasz-szintjüket, s így csökkenő trendbe kerültek. Így most nagyobb a valószínűsége - legalábbis ez alapján- hogy a sávot előbb utóbb lefelé fogja elhagyni az árfolyam.
Ennél is rosszabbul fest a BMW grafikonja, ha ezt is korrigáljuk az időközben kifizetett osztalékokkal. Ez ugyanis meglehetősen tankönyvszerű példáját mutatja annak, amikor egy kritikus támasz szint letörése egybeesik egy trendfordító alakzat validálódásával. Ez a kritikus szint valamivel 80 euró felett húzódott, amely felett egy duplacsúcs alakzat rajzolódott ki. A letörés célára elvileg egy az alakzat magasságával megegyező további esést valószínűsít, amely 55 eurós célár környékére mutat. De ez rövid távon nem is teljesül, a letörés technikai jelzése arra utal, hogy a csökkenő trend megerősítést nyert a részvény árfolyamában.
