Az Európai Unió és
intézményei gyakorlatilag a brexit szavazás óta folyamatosan igyekeznek
leválasztani a brit pénzügyi rendszert az Európai Unió országairól. Ennek jó
oka van, a londoni City még mindig a világ egyik legjelentősebb pénzügyi
központjának minősül, és jelentős hasznot húzott Nagy-Britannia európai uniós
tagságából.
A különböző
szabályozókkal azt szeretnék elérni, az Európai Unió pénz- és tőkepiacaira
meghatározó erővel bíró döntések valóban az unió tagállamai területén
szülessenek, s ne pedig a londoni City egyik irodájában. Az angolszász
környezethez hozzászokott befektetési bankárokat ugyanakkor meglehetősen nehéz
rászoktatni arra, hogy London helyett inkább Párizsban vagy Frankfurtban
vállaljanak munkát. A befektetési bankoknál ezért nem egyszer előfordul, hogy
úgynevezett látszat posztokat hoznak létre a fontosabb európai pénzügyi központokban.
Az ezekbe a pozíciókba felvett emberek azonban tényleges döntési jogkörrel nem
rendelkeznek, az igazi munka változatlanul a Cityben folyik.
Egy ilyen eset bukott
most ki egy német munkaügyi bíróságon a Financial Times értesülései szerint. A Morgan
Stanley egyik frankfurti volt igazgatója elbocsátása után beperelte
munkáltatóját. A brexit után ugyanis a német szabályozásban elfogadtak egy
olyan változást, amely szerint a nagy kereskedelmi és befektetési bankoknál az
olyan munkavállalókat és vezetőket könnyebb elbocsátani, akik lényeges, a bank
üzletmenetére meghatározó mértékű kockázatvállalásról dönthetnek.
A bankot perlő volt
vezető azt állította, hogy a Morgan Stanley-n belül utasítást kapott arra,
tényleges címét, amely szerint ő a „hitelkereskedésért felelős vezető” ne
használja, mivel az csak papíron létezik. Állítása szerint ezt a titulust csak
azért adták neki a bankon belül, hogy a pénzintézet megfeleljen a brexit utáni
elvárásoknak és azt mutassák, a vezető munkatársak valóban Frankfurtba
költöznek.
A bíróság elutasította a
bank érvelését, hogy a bankár úgynevezett „lényeges kockázatvállaló” volt a
frankfurti irodában. Megállapította, nem vált nyilvánvalóvá, hogy a bankár
valójában szélesebb körű vezetői feladatokat látott el, és helyt adott a bankár
elbocsátása elleni fellebbezésének.
