Az Oxford Economics szimulációja olyan forgatókönyvet modellez, amelyben a globális alaptípusnak tekintett Brent olajfajta hordója 2018 harmadik negyedévében 100 dollárra emelkedik, és még 2020-ban is ezen a szinten marad. Ebben az esetben a globális GDP a 2018-2020 közötti időszakban átlagosan 0,3 százalékkal, 2020 egészében - amikor a hatás tetőzne - 0,7 százalékkal lenne alacsonyabb annál a szintnél, amely az Oxford Economics alapeseti - 2019 végére 67 dolláros olajárat valószínűsítő - prognózisa alapján addig elérhető lenne.
Ez a növekedés lassításával párhuzamosan jelentősen gyorsítaná a globális inflációt, amely a cég modellje alapján már 2019-ben 1,2 százalékponttal haladná meg az alapeseti várakozást. Így a fejlett ipari térségben jövőre 0,5 százalékponttal elmaradna a reálbér-növekedés az alap-előrejelzésben szereplő olajár-forgatókönyv esetén elérhető ütemtől. Az inflációs érzékenységet vizsgáló számítás azt mutatja, hogy az ipari gazdaságok alkotta OECD-csoporton belül - adókkal együtt mérve - Magyarországon a legmagasabb, hozzávetőleg 7,5 százalék az üzemanyagok súlya az inflációs kosáron belül.
A tartósan 100 dolláros olajár GDP-hatásai ugyanakkor korántsem Magyarországon lennének a legnagyobbak: az Oxford Economics szerint Görögországban és Bulgáriában a 2018-2020-as időszakban átlagosan csaknem 1,5 százalékkal, Magyarországon 0,5 százalékkal maradna el a GDP nominális értéke az alapesetitől.
A 100 dolláros olajár messze legnagyobb nyertese Oroszország lenne, ahol a vizsgált két éves időszakban átlagosan 2,5 százalékkal lenne magasabb a GDP-érték az alapeseti várakozásnál.
A közgazdászok szerint jóllehet a Brent az elmúlt másfél évben 59 százalékkal drágult, ez is mérsékelt áremelkedésnek tűnik a korábbi ársokkokhoz képest: 1973-1974-ben 278 százalékkal, 1979-ben 190 százalékkal, 1999-2000-ben 172 százalékkal, 2007-2008-ban 107 százalékkal emelkedtek az olajárak.
