A Napi Gazdaság pénteki számának cikke
A tőzsdei mélypontok és csúcsok gyakran kapcsolódnak egy-egy történelmi eseményhez, s lehet valami szimbolikus is abban, hogy az amerikai részvénypiacon a 2007 őszéig tartó emelkedés 2003. március 20-án, az Irak elleni háború megindulásával indult el, s idén tavasszal jó eséllyel a 2009 óta tartó bikapiac végét jelentette a hír, hogy kivégezték Oszama bin Ladent. A hírre az S&P−500-as index 1371 pontra ugrott, s azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan esik.
Azonban a 2003−2007-es hossz csak dollárban volt olyan látványos, hogy a vezető amerikai részvényindexet, az S&P−500-at 2000 tavaszán elért csúcsáig repítse, valójában ez csak a felszín. Az amerikai részvények ugyanis a dollár évtizedes vesszőfutásának következtében valójában egy évtizede kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan leértékelődnek. Ez azt jelenti, hogy az amerikai háztartások részvényben tartott vagyona − nem dollárban számolva − egy évtizede folyamatosan csökken.
Bár az S&P−500-as index már 2003 márciusában újabb mélypontot ütött, s ezzel kijelölte csökkenő trendjét, euróban vagy aranyban számolva értékét az index már a 2001. szeptember 11-i merényletet követő zuhanásban újabb mélypontot ért el. Az újabb mélypont technikailag egy csökkenő trend első jele, s ez a csökkenő trend azóta is tart.
Ha egy európai befektető az akkori mélyponton vásárolt amerikai részvényeket, és azóta tartja azokat, akkor tíz év elteltével 20 százalékos veszteségen ül − kamatokkal nem számolva −, s jelenleg egy az S&P−500-as indexkosarat leképező részvényportfólióból harmadannyi aranyat lehetne vásárolni, mint akkor.
Dollárban számolva az index értékét a 2001. szeptember 11-et követő zuhanás a nyitánya volt egy tartós medvepiacnak. Az ilyen tartós piaci trendek gyakran tizenöt-húsz évig is eltarthatnak az amerikai részvénypiacon, legalábbis a történelem ezt mutatja. A tartós medvepiac sajátossága, hogy az egy-négy évig tartó, egymást váltogató medve- és bikapiacok során a vezető indexek egyre mélyebb mélypontokat ütnek és egyre alacsonyabb csúcsokban végződnek.
A 2007-es csúcs ugyan ugyanabba a magasságba repítette a részvényárfolyamokat, mint a 2000-es, azonban a 2009-es mélypont már alacsonyabban volt a 2003-asnál. Ha idén tavasszal valóban egy újabb elsődleges csúcsot láttunk az S&P−500-as indexben, akkor − ha és amennyiben jelenleg medvepiacon vagyunk − a mostani lejtmenetnek a trend logikájából adódóan jó eséllyel egy alacsonyabb mélyponton kellene végződnie, mint a 2009 tavaszán látott 666 pont.
A tartós medvepiacok erejére pedig mi sem jobb példa, mint a japán részvénypiac, amely az ingatlanpiaci lufi 1990-es évek eleji kipukkadását követően azóta sem tud talpra állni, vagy az 1929-es összeomlást követő amerikai részvénypiac, amely korábbi csúcsát csak az 1950-es években tudta újra elérni.
