A Napi Gazdaság cikke
Nagyra értékeli hazánkat a külföld − ki a terveket, ki a biztatónak látszó tényleges eredményeket. A kommunikáció középpontjában természetesen a Széll Kálmán terv áll, amit igen jó marketingmunkával sikerült népszerűsíteni külföldön. A befektetők meglehetősen optimisták tehát a magyar gazdaság jövőjét illetően. Ennek legfőbb jele a forint árfolyamának javuló tendenciája.
Ha a kisebb kilengésektől eltekintünk, világosan látszik, hogy az eurókurzus centruma a korábban jellemző 270 forintról (ami ráadásul már egy korábbi forinterősödési trend eredményeként tartotta magát hosszú ideig) 265 forintra süllyedt, sőt pillanatnyilag inkább ez alatt tartózkodik az árfolyam. Eközben a nemzetközi helyzet továbbra sem rózsás, a korábbi problémák nem oldódtak meg. Japánban újabb földrengés volt, igaz, korántsem olyan erős, mint a korábbi, Líbiában pedig tovább folyik a háború.
A szárnyalás tehát egyértelműen belső, hazai okokra vezethető vissza, akár marketingről, akár tényekről legyen szó.
Az állampapírpiac is stabil, bár a múlt héten a kötvényaukciókon visszafogottabb volt az érdeklődés és ennek következtében a hozamok is magasabbak lettek a másodpiacon mérteknél.
A három hónapos diszkontkincstárjegy egy hét alatt egy pontot javult. A hozamszint gyakorlatilag folyamatosan a jegybanki alapkamat környékén, pontosabban valamivel − most éppen hat ponttal − alatta tartózkodik. Egyértelmű tehát: egyelőre a piaci szereplők nem várnak kamatváltozást. Hozzátehetjük persze, ha a forint sikersorozata folytatódik, vagy legalábbis nem fordul meg az árfolyam-alakulás trendje, előbb-utóbb nyilván szóba kerül majd a kamatcsökkentés.
Államkötvényből három-, öt- és tízéveset aukcionáltak, az átlaghozam 6,49, 6,74 és 6,98 százalék voltak. A szokottnál szerényebb kereslet miatt ezúttal sem mennyiségi változtatás, sem nem kompetitív érdeklődés nem történt. Az átlaghozamon való vásárlási lehetőség most nem hozta lázba a befektetőket, pedig az aukción az elérhető maximális hozamok csupán 2-3 ponttal haladták meg az átlagot. A kereslet zömét azonban az aukción kielégítették, az alkalmi vételt keresőknek pedig nyilvánvalóan nem pálya a nem kompetitív értékesítés. Különösen nem, amikor a szerény kereslet miatt vélelmezhető volt, hogy délutánra feljebb mennek a másodpiaci hozamok, miként az, ha csak pár pont erejéig is, de a hosszabb futamidőknél be is következett.
Ha nem csak az aukcionált és a referenciapapírokat, de a teljes hozamgörbét nézzük, érdekes dolgot vehetünk észre: a 2019−2020-as lejáratoktól kezdve végig, azaz most már 2028-ig stabilan hétszázalékos hozamokkal találkozhatunk. Úgy látszik tehát, 8-10 évig tud \"ellátni\" a befektetők képzelete, utána már az egyszerűség kedvéért (és fogódzó híján) változatlanságot tételeznek fel.
Külföldre is kilépett az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK), sikeres dollárkötvény-kibocsátást hajtott végre nemrég, a múlt hét végén pótlólagos tételt is értékesített (rábocsátás) . Az igazi hír nem is az, hogy nagyon komoly érdeklődés övezte a dollárkötvényt, aminek következtében várakozáson felüli mennyiséget sikerült piacra dobni, hanem a kötvény futamideje. Ugyanis harmincéves kötvények is szerepeltek a kínálatban, s ilyen hosszú futamidejű papírok kibocsátásával eddig még forintban denominálva sem mert próbálkozni az ország.
Bár van olyan vélemény, miszerint a kötvényvásárlók elsősorban a pénznemre és nem a kibocsátóra koncentráltak, s ezért volt oly élénk a kereslet, nyilvánvalóan nagyfokú leegyszerűsítés azt gondolni, hogy a kibocsátói kockázattal ne számoltak volna, különösen a mostani vérzivataros időkben. Márpedig ha számoltak, igen nagy eredmény, hogy nagy mennyiségű papírt sikerült értékesíteni könnyedén, részben ilyen hosszú futamidővel. Más kérdés, hogy a dollár árfolyama most igencsak mélyponton van az euróhoz képest, azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján ebből egyáltalán nem következik, hogy hamarosan fordul majd a kocka. Igaz, az ellenkezője sem, így, mint rendesen, most sem lehet előre nagy okosságot mondani.
