Wagner István

Modernek és kortársak a német Ketterer árverésén

A német Ketterer Kunstnál egyazon aukciós ház esetében lehetett megfigyelni egy modern német kép értékemelkedését három évtizeden belül. A Ketterer 1972-es müncheni árverésén még 8 ezer márkáért szerezte meg Christian Adolf Isermeyer professzor Lovis Corinth 1904-ből való híres olajfestményét, rajta két ifjú lépkedő aktjával. Most a tavaly elhunyt művészettörténész hagyatékából került a modern remekmű a május 15-i hamburgi árverésre, ahol 48 ezer eurót fizetett érte egy német galéria magángyűjtői megbízásból. A leendő tulajdonos egyelőre mégsem veheti át friss szerzeményét, mert az örökösödési viszonyokat még egyszer ellenőrizni kell - közölte Michaela Derra, a cég sajtószóvivője. Máris Alsó-Szászországba került viszont egy magánszemélyhez Gerhard Marck Kabátját levető lány című plasztikája 14 ezer euróért, míg Curt Erhardt Szeretők című 1921-es olajképét 4500 eurós kikiáltási árának több mint a duplájáért, 9500 euróért vették meg. A Berliner Galerie nem tudta túllicitálni azt a telefonos német ajánlatot, amelynek nyomán Gerhard Altenbourg akvarellje, a Gyermeki enteriőr 6-ról 8 ezer euróig futott fel. Heves licitálást váltott ki Picasso hidegtű-lapja 1934-ből, amely a vak Minotauruszt vezető viráglányt ábrázolja. A sokszorosított grafikát 3500 euróra értékelték, de végül 10 700-ért lett egy Rajna menti galériásé. Nem remélt viszontlátást hozott Karin Witte festőnőnek 1987-es olajfestménye - a Kozmetikai kezelés II. -, amelyet most 2500 euróért szerzett vissza. W. I.

Két kép is húszmillió forint fölé került a Nagyházi-árverésen

A Nagyházi Galériának is a XX. századi magyar festmények hozták meg a magas árakat a szezonban. Az antik képekben tradicionálisan erős árverezőház második idei nagyárverésén egy Aba-Novák- és egy Rippl-Rónai-festményt is jóval húszmillió forint fölött ütöttek le. A műtárgyaknál is akadtak kiemelkedő árak: egy az Esterházy-gyűjteményből származó kínai vázáért 4,2 milliót, míg egy antik ezüstserlegért 1,7 milliót adtak.

Képóraharc a Belvárosinál

A Belvárosi Aukciósház múlt heti, háromnapos licitálásán a 404 tétel háromnegyede elkelt ugyan, de a végeredményt a kapósabb órák és ékszerek javították fel, mert a képeket, a vegyes műtárgyakat csak kétharmados arányban sikerült értékesíteni. Az egyetlen milliós árat is meghaladó tétel ismeretlen mestertől az osztrák környezetbe helyezett, működőképes, zenélő képóra volt, amelynek árát a szezonban már nem először váratlanul magasra licitálták fel. Százezer forintos kikiáltási árának tizenegyszeresét adták érte, 1,1 milliónál koppant a kalapács. Új tulajdonosát az sem zavarta, hogy vízesést imitáló szerkezete elromlott. Nem keltett viszont érdeklődést kétmillióért Rippl-Rónai édesapját ábrázoló pasztellportréja, a hátoldali ajánlás, valamint a Magyar Nemzeti Galéria csatolt bírálata ellenére sem. Az első nap 120 tételéből 74 ment el, 5,9 millió forintos kikiáltási és 9,2 milliós leütési összérték mellett. Márffy akvarelljéért, a Beszélgetés a teraszonért 400 ezret adtak, Heyer Artúr akváriumban úszkáló aranyhalakkal kacérkodó cicáiért pedig a kikiáltási ár háromszorosát fizették ki végül. Úgy tűnik, a katalógus címlapján szereplő reprodukció is megtette a hatását, így ez a 900 ezer forint lett a képek esetében a legmagasabb leütési érték. A vegyes műtárgyak közül visszamaradt két ezüst étkészlet is, elkelt viszont eredeti fadobozában egy hatszemélyes, 64 darabos, 2900 grammos nettó súlyú kollekció 290 ezer helyett 340 ezerért. Kovács Margit közel félméteres, festett kerámia Fáraónőjét 280 ezer forintos kikiáltási árán értékesítették, az 1880 körüli Zsolnay-kerámiazongora 200 ezerért kelt el. A Belvárosi Aukciósház erőssége az ékszerek kategóriája. Most is így volt, amikor a harmadik árverési napon 7,3 millió forintos kikiáltási áron kezdve 9,3 milliós leütési értéken 143 tételből 131 elment. A legdrágább egy 14 karátos, 7,6 grammos fehérarany nyakék volt, szecessziós függőjében briliánsokkal, amelyet 750 ezer forintos kikiáltási árán ütöttek le. A dobogó második helyére azonos alapanyagból egy 18 karátos, 7,1 grammos női gyűrű került, amely 300 ezerről indulva 380 ezres árat ért el. Az előzetesen elvárt 140 ezer helyett 300 ezret fizettek a XIX. század második feléből származó antik arany-ezüst függelékért. A szoliter aranygyűrűk közül több is gazdára talált a 200-300 ezer forintos ársávban, míg egy 18 karátos arany IWC férfikaróra 100 ezer forintos indulással 260 ezer forinton lelt új tulajdonosra. Wagner István

Három milliós kép kelt el az Abigailnél

Mostanáig a Nagyházi Galéria személyzete működött közre a fiatal Abigail Galéria árverésein és Soóky Marietta vezette az aukciókat. Május 9-én, a harmadik festményaukción viszont felnőtté vált és az önállósulás útjára lépett a kis műkereskedés, Hajdú Katalin Anna társtulajdonos lett a kikiáltó. A 227 tételből 148 kelt el, 68-at kikiáltási árán értékesítettek. A milliós határt három kép is átlépte. Heintz Henrik a katalógus címlapján reprodukált, Madonna gyermekkel című vásznának ára 750 ezer forintról 1,3 millióra szökött fel. Márffy Ödön Kis svábhegyi háza 1,5 millión indult és 2 millióig bírta. A legmagasabb árat az ausztrál John Ogburn vörös ágyon fekvő aktja érte el, amely 2,2 milliós kikiáltási áráról 2,6 millióig menetelt. Csók István Mézevőit 650 ezer helyett 750 ezerért adták el, Schadl János hegedűs csendéletét, illetve Madarász Viktor tigrises allegóriáját 700 ezer forintos kikiáltási árán szerezte meg új tulajdonosa, míg Iványi-Grünwald Pihenő a határban című háromalakos kompozíciója 550 ezerről, Marosán Gyula Harlekinje 440 ezerről kúszott fel erre a szintre. Félmillió helyett 650 ezerért kelt el Schadl János másik olajfestménye, a Tavaszi fények. Hatszázezer forintért cserélt gazdát Molnár C. Pál Angyali üdvözlete (360 ezerről startolva), Schadl János harmadik képe, a Tavasz (félmillióról) és Iványi-Grünwald Aktja szabadban (kikiáltási árán). Hincz Gyula 1944-es Estéjét 550 ezer forintos kikiáltási árán adták tovább. Kereken félmillión landolt Molnár C. Pál eredetileg 480 ezer forintra taksált, Kopár szirtek között elnevezésű tája parányi figurákkal, akárcsak Podolini-Volkmann Artúr Árkádiai jelenete, amely azonos kikiáltási, illetve leütési értéken szerepelt. W. I.

A fény és árnyék tárgyai a bécsi Kinsky-palotában

A Wiener Kunst Auktionen tavasszal is folytatta Múzeumok vendégségben nevű tárlatsorozatát a bécsi Kinsky-palotában. Az érdeklődők május 24-éig láthatják a grazi Landesmuseum Joanneum Neue Galerie gyűjteményéből a fény és árny művészetét bemutató kollekciót. Bár a Bauhaus már a harmincas években sikerrel végzett ilyen kísérleteket - ezek közé tartozik Moholy-Nagy 1939-es, kinetikus térmodulátora -, a stájer galéria kizárólag az új művésznemzedék alkotásait tárja elénk a hatvanas évektől napjainkig. A nemzetközi mezőnyben az olasz Giuseppe Uncini 1967-es, derékszögekben hajlított műanyag tárgya mértanias árnyékot vet a falra, Maurizio Nannucci 1970-ben lenvászon háromszögre írta ki a Triangolo szót, kékesen villogó neoncsövekkel. A horvát Damir Sokic 1979-es ötlete a kábelköteg végein fénylő égők tömkelege, spontánul szétszórva a márványpadlón. Az osztrák Peter Weibel a Wind (szél) betűit állította a padlóra szobortalapzatokon - amely tetszés szerint átrendezhető akár a néző által is -, Michael Schuster 1984-es installációja állólámpa nyelének végén sejtelmesen világító izzó, sötét kamrában, Brigitte Kowanz acélvázakra akrilból szerelt kört és négyzetet 1989-ben, közéjük pedig halogénlámpát helyezett. A horvát Goran Petercol 1990-es „falikarát” drótokból fonta, hogy hálószerű árnyékot hagyjon a pannón. Az amerikai Dennis Adams 1993-ban Kék játék címmel alumíniumlapokra nyomatott szövegeket rakott irizáló üveglap alá, sötét háttérrel, míg Manfred Erjautz indiánsátorra emlékeztető konstrukciót szerkesztett tarkára festett fénycsövekből. A legújabbak közül a brit Angela Bulloch fából, üvegből, alumíniumból és fóliából építette RGB-égőkkel belülről világított szekrényeit 2000-ben, a dán Olafur Eliasson acélszálakból font, variálható formájú és méretű spirálja pedig olyan, akár egy elegáns állólámpa, így nem véletlenül került a grazi vendégtárlatot kísérő leporelló címoldalára. W. I.

Rippl-Rónai-pasztelltől Zsolnay-zongoráig terjed a Belvárosi-kínálat

Szokásos hétfői licitálásai mellett egy nagyobb aukcióra koncentrál a szezonban a Belvárosi Aukciósház. A háromnapos árverésen 404 tételt kínálnak. Ma 110 kép és tucatnyi egyéb mű között válogathatnak az érdeklődők, május 7-én 139 vegyes műtárgyra, végül május 8-án 143 darabra, órákra és ékszerekre lehet licitálni.

Nagyházi előrukkolt erősebb képeivel

A második nagyárverésére tartogatta erősebb képeit a Nagyházi Galéria. Amit nem hoztak meg az antik festmények, azt most elérhetik a huszadik századi mesterek művei: a május 14-ei kínálatban több olyan kép is szerepel, amely túllépheti a húszmillió forintos árat, és a tízmillió feletti kategóriába is befuthat egy-egy tétel. A második napon az ezüstök, ékszerek, bútorok és vegyes műtárgyak kerülnek sorra.

A tételek fele kelt csak el a Nagyházi-árverésen

A stagnáló piacon a nagy galériáknak is meg kell küzdeniük az üzleti sikerért. Ezt látszik igazolni a Nagyházi Galéria április 16-án tartott festményárverése, éppúgy, mint másnap a műtárgyak aukciója. A 220 kép közül 132 talált új tulajdonosra. Valamivel rosszabb volt az arány a bútorok és a vegyes dísztárgyak értékesítésében, 186 darabból csak 84 kelt el. Ezzel együtt jócskán akadtak többmilliós leütési árak mindkét napon, ugyanakkor a legértékesebb képek közül több megmaradt.

Erősödő anyag, két milliós tétel az Abigailnél

Több, eladással egybekötött kiállítás után harmadik árverését tartja május 9-én az Abigail Galéria a Váci utcai Millennium Centerben. A galéria az eddigieknél erősebb anyaggal rukkolt elő, de az igazi nagyágyúkat még nem tudta magához vonzani.