A Nagyházi Galéria múlt heti árverésének leglátványosabb, milliós tételei között tallózva három nagy vesztesről kell beszámolni. A képkínálat titkos favoritja, a legdrágábban kínált, ismeretlen mestertől származó Angyali üdvözlet a külföldiek érdeklődését védettsége miatt nem keltette fel, a hazai vevők pedig sokallták érte a 8,5 millió forintot. Ugyanez a két szempont, továbbá az érzékenyebbeket taszító barokk mártírtéma játszhatott közre abban, hogy a Giovanni Baglione után festett Szent Sebestyén sem kellett senkinek 6 millióért. Az EB monogramos, XVIII. századi virágcsendélet gyümölcsökkel elvileg kivihető lett volna az országból, tetszetős lakásdísz is lehetne, mégsem akadt rá vevő 2,8 millióért.
A legmagasabb leütési árat - amely megegyezett 7 milliós kikiáltási árával - a Dürer után 1600 körül festett Madonna a gyermek Jézussal érte el, noha előzetesen ezt is levédték a Szépművészeti Múzeum munkatársai. Hat és fél milliós kikiáltási árán adtak túl Frans Werner von Timm papagájos csendéletén, id. Markó Károly fürdőző nők csoportját megörökítő „ideál-tája" viszont 4,4 millióról lépdelt hatmillióig a licitálás folyamán. Noha védett volt, mégis megérte 4,4 milliós kikiáltási és egyben leütési árát új tulajdonosának Lundens Gerrit Mulatozó társasága, amely jellegzetes holland életkép. Egyaránt 3,6 millióért ment el Claes Molenaer és Jan Mieuse közösen festett halászjelenete, illetve teljesen más korból, más stílusban Julius von Blaastól Ferenc József lovasportréja, előbbi kikiáltási árán, utóbbi viszont másfél millióról kúszott fel több mint a duplájára. Pompeo Batoni műhelyéből Vénusz és Aeneas mitológiai jelenete - Tátrai Vilmos kísérő szövegével - talán épp az alapos dokumentáció miatt érte el védett volta ellenére is 1,1 milliós kínálati értékének csaknem a háromszorosát, 3,2 millió forintot. Skuteczky Döme két dámája 2,6 milliós „formáját hozta", míg nemzeti piktúránk hőskorából Kovács Mihály Holdfényes tája 1,8 millióról ment fel 2,4 millióra. A Georg Philipp Rugendasnak tulajdonított sokalakos és mozgalmas csatajelenet épp ellentéte ennek a romantikusan sejtelmes tájnak, 2,2 milliós kikiáltási ára egyezett a leütésivel. Auguste Antoine Fleury Tengerparti várkastélya holdtöltekor (azonos becsértékről startolva) 1,7 milliót hozott, míg egy osztrák festő Hegyvidéki tája alakokkal 800 ezerről landolt ebben a magasságban.
A vegyes műtárgyak között nem keltett érdeklődést 1,8 millióért sem a párbajpisztolypár eredeti dobozában (noha az arisztokrata író, báró Jósika Miklós tulajdona volt). Nem kelt el nyolcrészes osztrák társa sem a XIX. század közepéről, valamivel olcsóbban, 1,2 millióért, akárcsak az 1810 tájáról ránk maradt, feketére festett jávorfa komód sárgaréz fogantyúkkal és díszekkel 1,1 millió forintért. Noha önmagában véve kis sérülése ellenére is régi és értékes, 1757-es habán fajanszedény volt, nem talált vevőre egymillióért Petőfi kedvenc tálja sem, így a költőről elnevezett irodalmi múzeum talán még egy esélyt kap az előnyösebb árú vásárlásra. A második napon a legmagasabb leütési árat - 2,8 millió forintot - egy védetté nyilvánított, a XVIII. század második feléből való osztrák tálalószekrény érte el 2 millióról indulva. A dobogó második fokára 1780 körüli magyar párja került, 2,4 milliós kikiáltási és leütési áron. Harmadik helyezett 1,8 millióért a hattyús-vitorlás Zsolnay-díszváza lett, amely 1,3 millióról startolt eredetileg. Nem sokkal maradt el mögötte (1,6 milliós kikiáltási és leütési árával) egy ismeretlen német mester XIX. század közepén faragott elefántcsont dísztárgya sem. Azonos alapanyagból egy XIX. századi kínai lófigurát a milliós sáv alsó határát súrolva, 950 ezer forintos előzetesen becsült értékén adtak tovább. Egyenként 800 ezret fizettek egy XVII. századi, diófából faragott olasz ládáért és egy 1850 körüli magyar fenyőfa komódért - előbbinek eleve ez volt a kikiáltási ára, utóbbi viszont annak közel a kétszeresét érte el. Egy XVII. századi velencei konzolasztal 300 ezer helyett 650 ezerért kelt el, végül az árak csökkenő sorrendjében egy XIX. század derekáról származó magyar írószekreterért 260 ezer helyett félmilliót fizettek.
Wagner István
Wagner István