A Nagyházi Galéria 219 képe és plasztikája közül a legdrágább Aba-Novák Fürdetés című 1924-es olajfestménye. Az anyát gyermekeivel megörökítő, oldott színfoltokban felvitt kompozíciót, amely a közelmúltban a Magyar Nemzeti Galéria Árkádia tájain elnevezésű időszaki kiállításán volt látható, most 17 millió forintról indítják (figyelemre méltó egyébként ugyanettől a festőtől a tempera Ökrösszekér is, 4 millióért). Rippl-Rónai műve sem marad el sokkal mögötte, amelynek hitelességét Szabadi Judit 1978-as Corvina-monográfiájának reprodukciója, a kép hátoldalán a Galerie Commerter Hamburg kiállítási cédulája bizonyítja, valamint ugyanott a művész saját kezű feljegyzése is a mű témájáról: „Piacsek bácsi és a család (szőllőben)”. Az 1908-as képért legalább 16 milliót kérnek. Védetté nyilvánították Koszta A gondokba merült című, 1902-es vásznát, amelyet 8 millióról indítanak. Szőnyi kettős női aktja - azonos technikával - 5,5 millió forintot kóstál, míg Perlrott Falurészletére 4,4 milliótól licitálhatunk. Mindkét mestertől egymillió alatt is megpályázható több tétel. Kassák kollekciójából került az árverésre Mattis-Teutsch Magányos fa című akvarellje, amelyért a szakértők 2,8 milliót várnak. Mednyánszkytól a Tátrai tájat éppúgy 1,7 millióért kínálják, mint az Alkonyi tájat. A folklór dekoratív tarkaságát árasztja Csók István jellegzetes zsánerképe, a Sokác lány cseresznyével, amelyet olajjal festett falapra, és ugyanúgy 1,6 millió az indulóára, mint Lazarevics Milo A türelem győzelme című 1978-as képének. Márffy dunántúli táját egy kis szerencsével 1,3 millióért is megszerezhetjük, míg a szintén olaj-karton csendéletét tulipánnal még olcsóbban, 1,1 millió forintért.
Miközben Vedres 1910 előtti, bronzból készült furulyázó fiújáért - amely Heitler László 1973-as Corvina-könyvének borítójára került - 300 ezret kérnek, addig Borsos 1944-es vörösréz domborítása, a fél négyzetméteres Akt lóval 280 ezer forint, Róna 1919-es márvány Kirkéje bronztalapzaton kereken 200 ezret ér. Kovács Margit festett terrakotta lányfigurája 180 ezer, kancsója csupán 140 ezer forint, Zsolnay-féle díszváza fedővel, korsó vagy kínáló nagyjából hasonló sávban szerepel. Merőben más a mérce az egykori híres európai ötvöscentrumok patinás céhremekei esetében. Közel egymillió a kikiáltási ára egy ismeretlen mester 1620 körüli ezüst Madonna-szobrának, amely 20 centiméter magas és 250 grammot nyom, egy 1650 körüli nürnbergi serleg 700 ezer, egy lőcsei kortársa 440 ezer forint. A Sotheby's 1966. márciusi árverésén szerepelt korábban 1841-1842 tájáról az a londoni ezüst gyertyatartópár, amelynek kikiáltási ára most itt 600 ezer forint, míg egy Faberge-féle ezüst-nefrit papírvágó késért félmilliót kérnek, akárcsak egy 1900 körüli, Meinhardt-féle ónvázáért, puttókkal és nimfákkal. Az orosz cári család, a Romanovok hagyatékából való állítólag az a gyöngysorzáró klipsz (XVIII. századi antik arany jekatyerinburgi smaragdokkal kirakva), amelynek kezdőára 320 ezer forint. A modern ékszerek között tallózva: egy platina férfigyűrű brillel minimum 400 ezer forint, ennek 18 karátos arany női társa smaragddal 500 ezer forint, egy 14 karátos arany fülbevalópár saját dobozában - szintén smaragddal - azonban már legalább másfél milliójába kerülhet új tulajdonosának. A kínálat sokféleségéből csupán ízelítőül válogatva még befejezésül: a szokásos, XIX. századi cseh vagy osztrák emlékpoharak ezúttal is az 50-88 ezer forintos ársávban kerülnek kalapács alá, egy kis Gallé-váza 100 ezer. Kuriózum egy elefántcsontból faragott és festett kínai sakk-készlet 1880 körülről. Miközben egy szintén elefántcsont botvég 14 karátos arany fogantyúval minimum 400 ezerbe is belekerül, addig egy XIX. századi osztrák konzolasztal tükörrel együtt is csak 340 ezer forint.
Wagner István
Wagner István