A Wiener Kunst Auktionen tavasszal is folytatta Múzeumok vendégségben nevű
tárlatsorozatát a bécsi Kinsky-palotában. Az érdeklődők május 24-éig láthatják a grazi Landesmuseum Joanneum Neue Galerie gyűjteményéből a fény és árny művészetét bemutató kollekciót. Bár a Bauhaus már a harmincas években sikerrel végzett ilyen kísérleteket - ezek közé tartozik Moholy-Nagy 1939-es, kinetikus térmodulátora -, a stájer galéria kizárólag az új művésznemzedék alkotásait tárja elénk a hatvanas évektől napjainkig.
A nemzetközi mezőnyben az olasz Giuseppe Uncini 1967-es, derékszögekben hajlított műanyag tárgya mértanias árnyékot vet a falra, Maurizio Nannucci 1970-ben lenvászon háromszögre írta ki a Triangolo szót, kékesen villogó neoncsövekkel. A horvát Damir Sokic 1979-es ötlete a kábelköteg végein fénylő égők tömkelege, spontánul szétszórva a márványpadlón. Az osztrák Peter Weibel a Wind (szél) betűit állította a padlóra szobortalapzatokon - amely tetszés szerint átrendezhető akár a néző által is -, Michael Schuster 1984-es installációja állólámpa nyelének végén sejtelmesen világító izzó, sötét kamrában, Brigitte Kowanz acélvázakra akrilból szerelt kört és négyzetet 1989-ben, közéjük pedig halogénlámpát helyezett. A horvát Goran Petercol 1990-es „falikarát” drótokból fonta, hogy hálószerű árnyékot hagyjon a pannón. Az amerikai Dennis Adams 1993-ban Kék játék címmel alumíniumlapokra nyomatott szövegeket rakott irizáló üveglap alá, sötét háttérrel, míg Manfred Erjautz indiánsátorra emlékeztető konstrukciót szerkesztett tarkára festett fénycsövekből.
A legújabbak közül a brit Angela Bulloch fából, üvegből, alumíniumból és fóliából építette RGB-égőkkel belülről világított szekrényeit 2000-ben, a dán Olafur Eliasson acélszálakból font, variálható formájú és méretű spirálja pedig olyan, akár egy elegáns állólámpa, így nem véletlenül került a grazi vendégtárlatot kísérő leporelló címoldalára.
W. I.
Wagner István