Wagner István

Ékszerek és dísztárgyak a Pless & Foxnál

A Pless & Fox az utóbbi hónapokban felhagyott a szorosan nem a profiljába illő festmények, grafikák, illetve kisplasztikák aukcionálásával. Hagyományos szerepköréhez visszatérve mai árverésén is kizárólag ékszerek, órák, továbbá praktikus dísztárgyak kerülnek kalapács alá három órától a Vígszínház Rokokó Termében, hatvannál több tételben. Az árak és rendeltetések széles skáláját kínálják, az anyag most is megtekinthető - kézbe is vehető - a boltban, illetve látható az interneten (www.pless-fox.com).

Magyar fotográfusok a Lempertznél

Az 1845-ben alapított kölni Kunsthaus Lempertz úttörőnek számított német viszonylatban, amikor 1989-ben fotóaukciókba kezdett. Hasonló szerepet tölt be most is, amikor november 2-án délelőtt külön vintage-árverést tart százhúsz tétellel. A legmagasabbról André Kertész képei indulnak.

Magyar tajtékpipák a Kinsky-palotában

Jellegében és volumenében is egyedülálló az az aukció, amelyet a bécsi Kinsky-palotában rendeznek holnap és holnapután, mindkét nap délelőtt tíztől és délután háromtól. A másfél ezer tételes maratoni árverésre az Osztrák Dohánymúzeum raktári készletéből, illetve egy magánkollekcióból válogatott a Wiener Kunst Auktionen (WKA). A kínálatban többtucatnyi tétel szerepel magyar mesterektől, a XIX. és a XX. századból egyaránt.

Régi órák Graztól Pozsonyig

Magyar galériások, műgyűjtők körében is jól ismert a bécsi Dorotheergasse és Plankengasse sarkán a D und S Antikvitas, amely idén ősszel is megtartotta óravásárát. A válogatott anyag még október 25-ig látható. Hetvennél több még be nem mutatott, muzeális ritkaságot gyűjtöttünk össze az értékesítéssel egybekötött tárlatra - ismertették kínálatukat a D und S szakértői, hozzátéve, hogy manapság egyre nehezebb kiemelkedő példányokat találni az 1750 és 1850 közötti periódusból, az óragyártás fénykorából. Ezek a szerkezetek már a maguk korában is a világ élvonalába tartoztak, precizitásukra pedig jellemző, hogy jobbára ma is működőképesek. A 35 komódóra között tallózva felvonul előttünk az egész egykori soknemzetiségű Habsburg-birodalom. A barokk kor prominens mesterétől, Johann Vellauertől egyszerre három példányt is kínálnak. Az egyik a hold fázisait és a dátumot is jelzi, s egyetlen felhúzással egy héten át jár. Kortársai közül az osztrák Johann Hoffmann és a magyar Szabó órásmester említendő Pozsonyból, itt kiállított remekeik révén. A francia XVI. Lajos periódusának osztrák földön a jozefinizmus stílusa felel meg, ezt képviseli Franz Xaver Schmidt óraműve Grazból. A pozsonyi Franz Weyde szignálta is 1815 táján készült, muzeális értékű díszpéldányát, a tűzaranyozással ékes időmérő a másodperceket is jelzi, „örök kalendáriuma” pedig a szökőéveket is ismeri. Anton Braendl óratokja alabástromból készült, míg Köhler mester automata szerkezete két rejtett, belső zsinórzaton függő súllyal működik. A tárlat egyik sztárja Benedikt Schissel 1800-as mesterműve mahagóni tokkal, dúsan cizellált platina óralappal, áttört ankerhíddal. W. I.

Félmilliós képek és milliós műtárgyak

Zsúfolásig megtelt a terem Nagyháziék október 8-i szezonnyitó árverésén, amelyen 262 kép került kalapács alá a XIX. és XX. századból és 145-öt értékesítettek. Másnap a foghíjas széksorok ellenére a 329 műtárgyból 253 elkelt, ekkor már milliós vételárak is születtek.

Legkeresettebb a Viktória-mustra

A bécsi Dorotheum legutóbbi porcelánaukcióján, szeptember 30-án a világhírű külföldi márkák mellett egy tömbben árvereztek 22 tétel herendit, amelyek közül 15 el is kelt, igaz, többségük kikiáltási áron. Töretlenül listavezető az utóbbi években a Dorotheum árverésein a brit királynőről elnevezett madaras-virágos-pillangós Viktória-mustra, amely most is három esetben ért el licitemelkedést az osztrák fővárosban.

Hét Zsolnayból csak egy ment el

A Wiener Kunst Auktionen szeptember 25-én tartotta szezonkezdő árverését a Kinsky-palotában. A szecesszió jegyében 135 tételt aukcionáltak, és ahogy azt az utóbbi időben megszokhattuk, most is volt köztük több Zsolnay-fajansz. A világhírű pécsi manufaktúra hét műtárgyából ezúttal csupán egyetlenegy lelt új tulajdonosra. Otto Hans Ressler, a ház igazgatója újabban nem tól-ig sávot ad meg az egyes tételekre, hanem elsőként a kikiáltási árat, másodikként a reális kereskedelmi értéket tünteti fel a licitálók tájékoztatására. A Zsolnay-kerámiák közül a legrégebbi az 1878-1885 közötti vázapár volt, fehér alapon tarka, magyaros csokrokkal, de 1000/2000 euróért éppúgy visszamaradt, mint egy 1890 körüli terv szerint készült másik páros, orientális modorban, sokszínű eozinmázzal, 2000/6000 euróért. Egyformán 1900-1902 tájára datálták az aukciós ház szakértői azt a két, különálló vázát, amelyik közül az egyik 35 centi magas volt és türkizkék alapon nárciszok díszítették. Ez 2000 eurós kikiáltási árról és 3000 eurós forgalmi értékről 3500 eurós leütésig ment fel, egyetlen kivételként. A másik váza valamivel kisebb volt, mégis drágábban adták volna (3500/4200 euró) mívesebb kivitelezése miatt, vissza is maradt. A pécsi gyár markáns ismertetője volt későbbi periódusában a bordó „ökörvér” zománc. Ilyennel borították az 1906-1910 közötti időszakból, Nagy M. szignóval azt a szecessziós kisplasztikát, amely egy anyát ábrázolt gyermekével, de 2000/3500 euróért drámai mintázása ellenére sem kelt el. Igaz, az utóbbi időben általános tendencia a figurális példányok iránti érdektelenség - emlékeztetnek megfigyelők - más világmárkák esetében is. W. I.

Munkácsy igen, Zichy nem

A Dorotheum október elsejei grafikai árverésén 381 tétel került kalapács alá, ebből nyolc volt magyar vonatkozású, nem is akármilyen nevekkel. A miniatúrák kategóriájában Medvey Ágoston akvarellportréja egy fiatal férfiról, elefántcsontra festve, 640-700 eurós becsértékének felső határán ment el. Rudolf von Alt vázlatfüzetéből a magyar főváros kétoldalas panorámáját - a budai Duna-partról nézve - 2600-3000 eurós árának alsó határán értékesítették. Munkácsy szignált párizsi ceruzarajza két zsidó főpap fejéről 1100-1300 eurós sávjának közepén, 1200-ért talált új tulajdonost, visszamaradt azonban Zichy 1000-1200 euró között kínált szentpétervári tollrajza egy asztrológusról. Mednyánszky Óbudán vetette papírra ceruzavázlatát behavazott fákról és házsorokról, ezt 700-800 eurós sávjának alsó határán adták tovább. Ugyanennyire taksálták a francia fővárosban tanult Goltz Demeter vegyes technikájú képét patak partján mosó asszonyokról, de éppúgy megmaradt, mint Johann Nepomuk Geller 1400-1700 euróért kínált azonos technikájú műve egy magyar falusi vásárról. Végül az osztrák főváros árverésein is elmaradhatatlan Neogrády Antal akvarellje egy parasztudvarról 800-1000 eurós sávjának alsó határán lelt gazdára a Dorotheumban. (NAPI)

Közepes képek, értékes műtárgyak

XIX. és XX. századi festmények kerülnek kalapács alá 262 tételben Nagyháziék holnapi szezonnyitásán, a rákövetkező napon pedig 328 tételben vegyes műtárgyakat árvereznek. A képek között tallózva sem igazán nagy nevekre, sem túlságosan magas árakra nem bukkanhatunk, a műtárgykínálatban viszont akadnak csemegék is.