A Nagyházi-árverés nyitónapján az egyik legdrágább kép Háry Gyula tetszetős Firenze-panorámája lett, amelyet a katalógus címoldalán is hoztak. Eredetileg 200 ezerre taksálták, 460 ezerig volt előzetes vételi megbízás rá, végül egy telefonos és egy jelen lévő licitáló párbaja után 600 ezernél ütötte le Soóky Marietta kikiáltó a távollevő javára. Ugyanennyit ért el 150 ezer forintos előzetes becsérték helyett 250 ezres vételi megbízással startolva a kortárs Szász Endre Bohóc homokórával című olajképe ajánlással, igaz, hátoldalán egy turbános férfi portréja szerepel ráadásként. Egy telefonos és egy terembéli licitáló verte fel Neogrády László Havas hegyvidékének 190 ezres minimumát is 550 ezer forintra, míg két külföldi hölgy villongása eredményeként ért el kereken félmilliós leütést Udvary Pál képe, a Halászok az elvárt 140 ezer helyett. Így lépdelt 120-ról 400 ezerig L. Mössler mutatós Tóparti házainak sora is. A katalógus legmagasabbra tartott tétele volt a másik kortárs, Gyémánt László Mondgesichte (Holdarcok) című kompozíciója, amelyet 360 ezer forintos kikiáltási árán ütöttek le. Több vételi megbízást adtak A. Cassegne Folyóparti sétájára, így 200 ezer helyett eleve 320 ezerről indult és ott is maradt. Ugyanennyit ért el 180 ezerről startolva Szabó Vladimir műve, az Olvasó nő hátaktja, a képet özvegye ajánlotta fel az árvízkárosultak javára, ezért a ház nem kért jutalékot érte.
A néprajzi és műtárgyárverésen a legdrágább egy erdélyi usak szőnyeg lett a XVIII. századból – noha az utolsó pillanatban védetté nyilvánította az Iparművészeti Múzeum –, amely félmilliós kikiáltási árról startolva 1,2 milliós leütést ért el. Egy XVII. századi anatóliai gördesz imaszőnyeget előzetesen 360 ezerre tartottak, de vételi megbízás alapján eleve félmillióról indították és kiviteli tilalma ellenére is 1,1 millióért ment el. A XIX. század második feléből egy perzsa serapi szőnyeg 140 ezer helyett 700 ezer forint lett, egy fenyőből faragott, festett, 1800 körüli osztrák szekrény viszont 600 ezer forintos kikiáltási árán ment el. Az árlistát egy 1900 körüli perzsa ferahán folytatta 180 ezerről 550 ezerre érve, egy ezzel egykorú kaukázusi medalionos kazakért 340 ezer helyett félmilliót adtak. Több vételi megbízással 150 ezer helyett eleve 320 ezerről startolt és 550 ezernél landolt egy festett tejüveg bajor fedeles kupa a XVIII. század második feléből. Egy német ón céhserleg 1695-ből 300 ezer helyett 440 ezer lett, rögtön utána egy 1742-es ónpalack 180 ezer helyett 320 ezerért kelt el. Egyformán 400 ezernél ütöttek le egy-egy habán tányért: az egyik – 1723-ból származó, virágmustrás – 360 ezerről, a másik – címeres, a XVII. század végéről – 320 ezerről indult.
A kikiáltó sikerrel próbálkozott most először árlejtéses módszerrel a kisebb szőnyegek kategóriájában, amikor például 40 ezer forintról indulva 30 ezerért ütött le egy anatóliai kilim szőnyegpárt vagy 32 ezerért egy kaukázusi sirvánt, 50 ezer helyett 40 ezerért egy balkáni szőttest. A játék élénkítette a maratoni árverés vége felé lankadó figyelmet, így a jövőben is élni kívánnak vele.
Wagner István
Wagner István