A Wiener Kunst Auktionen szeptember 25-én tartotta szezonkezdő árverését a Kinsky-palotában. A szecesszió jegyében 135 tételt aukcionáltak, és ahogy azt az utóbbi időben megszokhattuk, most is volt köztük több Zsolnay-fajansz. A világhírű pécsi manufaktúra hét műtárgyából ezúttal csupán egyetlenegy lelt új tulajdonosra.
Otto Hans Ressler, a ház igazgatója újabban nem tól-ig sávot ad meg az egyes tételekre, hanem elsőként a kikiáltási árat, másodikként a reális kereskedelmi értéket tünteti fel a licitálók tájékoztatására. A Zsolnay-kerámiák közül a legrégebbi az 1878-1885 közötti vázapár volt, fehér alapon tarka, magyaros csokrokkal, de 1000/2000 euróért éppúgy visszamaradt, mint egy 1890 körüli terv szerint készült másik páros, orientális modorban, sokszínű eozinmázzal, 2000/6000 euróért. Egyformán 1900-1902 tájára datálták az aukciós ház szakértői azt a két, különálló vázát, amelyik közül az egyik 35 centi magas volt és türkizkék alapon nárciszok díszítették. Ez 2000 eurós kikiáltási árról és 3000 eurós forgalmi értékről 3500 eurós leütésig ment fel, egyetlen kivételként. A másik váza valamivel kisebb volt, mégis drágábban adták volna (3500/4200 euró) mívesebb kivitelezése miatt, vissza is maradt. A pécsi gyár markáns ismertetője volt későbbi periódusában a bordó „ökörvér” zománc. Ilyennel borították az 1906-1910 közötti időszakból, Nagy M. szignóval azt a szecessziós kisplasztikát, amely egy anyát ábrázolt gyermekével, de 2000/3500 euróért drámai mintázása ellenére sem kelt el. Igaz, az utóbbi időben általános tendencia a figurális példányok iránti érdektelenség - emlékeztetnek megfigyelők - más világmárkák esetében is.
W. I.
Wagner István