Wagner István

A fekete leves

Talpas-fedeles üvegserlegek, fiókos kézi darálók, petróleumlámpa lángjával fűtött főzőmasinák, aranyozott szegélyű, biedermeier porceláncsészék és míves ezüstkanálkák sorával illusztrálja mától a kávéfőzés történetét a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum a budapesti Szent István téren. A tárlatot a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal közösen szervezték, de igénybe vették a Fazekas & Kimmel magángyűjtemény hozzájárulását is. A látogató többek között választ találhat arra, milyen kalandos utakon került a kávécserje bogyója szülőhazájából az Óvilágba, királyi körökből a polgári szalonokba, de bepillanthat a kísérletező kedvű francia vegyészek alkimista műhelynek beillő laboratóriumaiba is, csakúgy, mint a világhírű olasz presszógépek formatervezőinek irodáiba. A magyar közelmúlt a "kotyogók" régi példányaival, a kávéfőzőkre szakosodott jól kereső kisiparosok világával jelenik meg, mai világunkat pedig a szakértő baristák bemutatói hozzák be, csábító illatokkal és kóstolókkal.

WIKAM a bécsi Künstlerhausban

A szokásos "bérelt helyekkel rendelkező" negyven osztrák és német galériás vesz részt az idén is a bécsi nemzetközi művészeti és régiségvásáron (WIKAM) április 17-25. között, a Künstlerhaus termeiben. A mai válságos időkben ajánlatos a magasabb színvonalú és árú műkincseket előnyben részesíteni - mondta a vásárt szervező osztrák műkereskedelmi szövetség elnöke, Horst Szaal bécsi galériás -, közülük is azt, amelyik már forgott a műkereskedelemben, származása dokumentált. Ilyen mű egyre kevesebb kerül piacra, így csökkenő kínálattal szemben támad egyre növekvő kereslet; hosszabb távon viszont jobban növekedhet a megszerzett tárgy értéke - hangsúlyozta a galériás.

Német csemegék a Ketterernél

Április elejétől hamburgi, majd berlini filiáléin is ízelítőt mutat be a Ketterer Kunst abból a művészeti anyagból, amelyre Münchenben lehet majd licitálni április 23-24-én. A régebbi mesterek sorában az egyik legdrágább tétel az osztrák Eugen von Guérard A nápolyi Eremitage című 1849-es vászna 20-30 ezer eurós kezdéssel, a kínálat különlegessége pedig Christian Friedrich Gille tucatnyi csendélete. A modernek kategóriájában az egyik katalógus borítójára is felkerült Otto Griebel páros női aktot megörökítő akvarellje 1924-ből: ez nemcsak az 1932-es náci képégetést élte túl, hanem a szövetségesek 1945-ös bombázásait is, amelynek során a festő műteremlakása és munkáinak java része is elpusztult. A képet 30-40 ezer eurós sávban indítják. Elvileg ennek akár harmadáért, 10-15 ezer euróért is megszerezhető egy-egy akvarell az expresszionizmus világhírű képviselőjétől, Karl Schmidt-Rottlufftól (Őszi táj és Rózsaszín korsó), ugyancsak tőle egy gránitból faragott, fehérrel festett kőfej már csak 3-4 ezer euró. A Brücke csoport másik nagy mestere, Ernst Ludwig Kirchner tucatnyi ceruzarajzát és krétavázlatát 900-3 ezer euró közti árakon adják, de Emil Nolde rézkarca és aquatinta lapja már 4-5 ezer euró. A német földön kibontakozott orosz avantgárdból Szergej Poljakov három színes kőnyomata vagy Vaszilij Kandinszkij Kék című litográfiája feltehetőleg az orosz műgyűjtők fizetőképességére számítva került egy árszinttel magasabbra (5-7 ezer euró). Ez a becsértéke annak a litólapnak is, amelyet a berlini proletárábrázolás elkötelezett "nagyasszonya", Käthe Kollvitz 1927-es krétarajza nyomán sokszorosítottak - munkásnőt örökített meg, ölében alvó gyermekével. Az osztrák Oskar Kokoschka az athéni nemzeti múzeumban másolta pasztellel papírra Hygeia ókori görög istennő antik szobrát, ezért 4-6 ezer eurót kérnek.

Tavaszi aukciós hét Bécsben

Nyolc menetben kerülnek kalapács alá a Dorotheum bécsi palotájában április 20-22. között festmények régi és újabb mesterektől, vegyes műtárgyak, valamint antik és modern ékszerek az idei első árverési nagyhét keretében, amelynek anyagát április 10-től lehet megtekinteni.

Előtérben a műgyűjtők

A budapesti Műcsarnok két évvel ezelőtt a Mecénásnapok keretében mutatta be először a legnagyobb hazai magángyűjteményeket, nemzetközi kontextusba helyezve kortárs mestereinket. Most ugyanitt, a rendezvénysorozat május 23-áig tartó második szakaszában a markáns műgyűjtői arcélekre került a hangsúly. A pénzügyi tanácsadó Barabás Lajos három évtizede a geometrikus absztrakció híve, legyen szó képről vagy szoborról, magyar vagy külföldi alkotóról. Hoffmann István mérnök és közgazdász felesége szintén a nyolcvanas évektől vásárol kortársakat itthon és a határokon túl - Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora ezúttal a nonfiguratív vonulatra koncentrált kollekciójukból -, a Bécsben élő gazdaságkutató Hunya Gábor pedig közép-európai, mindenekelőtt román és bolgár kortársakra szakosodott gyűjtőként ismert. A galériás gyűjtők közül Bognár Attila 1999-ben alapította a K. Petrys Házat, azóta ez keresett nonprofit kiállítóhely lett, havonta váltakozó tárlatokkal, Nyakas Ilona a rendszerváltáskor indította el a K.A.S. Galériát - kollekcióját fotók, videoinstallációk, fonott-tapasztott objektek képviselik -, a filmrendező és reklámszakember Kozma Péter pedig egy évtizede működteti a kArton Galériát, az ő anyagából a fotóművészetre koncentrált a válogató. Merics Imre állatorvos egy Pécs melletti kis faluban, Tormáson dolgozik, a képzőművészetben a mezőgazdasági témakör érdekli, Pálfi György kizárólagos vásárlási vezérelve viszont az érzelmi kapcsolat a művel és a művésszel, tudatosan vállalva gyűjteménye szubjektív jellegét. A Műcsarnok összes termét betöltő seregszemlére két aktív alkotó, Fehér László és Gerber Pál magánkollekcióját is meghívták.

Kapósak voltak Ferenc Ferdinánd útiképei

A Dorotheum bécsi palotájában március 30-án tartottak fényképaukciót 297 tétellel, a kínálat különlegessége egy hatvan darabból álló konvolut volt, Ferenc Ferdinánd 1892-es világkörüli utazásáról. A "Kaiserin Elisabeth" hajó fedélzetén osztrák-magyar kereskedelmi küldöttség kísérte el a későbbi trónörököst Indiába, Ceylon szigetére és Ausztráliába. Az albumin vintázs (vagyis eredeti és korabeli) képek szerzője Kerry Sidney és Eduard Hodek. A tárgyalások, fogadások csoportképei mellett vadászjelenetek, lovasparádék, harcielefánt-bemutatók és kerti partik sorjáznak. Ahol a főherceg nem jelenhetett meg a fényképezésnél, ott utólag montírozták be alakját, hősi pózban. A fotókat 6-8 ezer euróra becsülték, végül 28 360 euróért ütötték le.

Márffy-tárlat a KOGART-ban

Mától látható Szín, fény, ragyogás címmel Márffy Ödön (1878-1959) retrospektív kiállítása a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány székházának két szintjén. A száznál több képet - háromnegyed részében olajfestményt - tizenöt közgyűjteményből és kéttucatnyi privát kollekcióból válogatták össze Rockenbauer Zoltán művészettörténész vezetésével, aki a közelmúltban vaskos monográfiát is publikált a festőről. Márffynak utoljára fél évszázada volt életmű-kiállítása, most a közismert főművek mellett csak reprodukciókból ismert ritkaságok, lappangó alkotások is a közönség elé kerülnek.

Kismesterek, régi órák fél pénzért

A második vonal képviselte a magyar festészetet a Dorotheum március 22-i, 229 tételt felvonultató XIX. századi aukcióján. A nagy neveknek legfeljebb követői vagy műhelyei szerepeltek, kiemelkedő árak nélkül. Kolozsváry Lajos asztalnál író-olvasó rabbipárja 1200-1400 eurós becsértéke alatt, 875-ért kelt el, Neogrády László téli naplementéje 1800-2400 eurós sávján belül maradt 2250 eurós leütésével. A Hollósy Simonnak tulajdonított női aktot 2600-2800 eurós kezdés után 2856 euróért adták tovább, az általában népszerű alkotók közül ezúttal nem keltettek érdeklődést az állatfestésre specializálódott Heyer Artúr képei, visszamaradt Neogrády Antal 2500-3000 euróra tartott behavazott erdeje. Hozta viszont a papírformát a sorozatban gyártott zsánerképeivel rendszeresen szereplő Kern Ármin, most a falusi muzsikus alakja araszolt 2500-3000 euróról 3250-ig. Kivételes teljesítményt nyújtott egy tájkép id. Markó Károly köréből, amikor 1800-2000 eurós indítása közel a duplájára, 2500 euróra ment fel. Két nappal később variaárverést rendezett a bécsi aukciósház, 366 tételében néhány biedermeier és barokk magyar órával, valamint egy nagy Zsolnay-kaspóval. A "Joseph Sterber in Ofen" jelzésű asztali óra - ébenfa házán arany-, ezüst- és bronzdekorációval - 1820-1840 között készülhetett, 2000-2500-as becslés után 1375 eurón ütötték le. Nem volt sokkal kapósabb a "Schwartz in Ofen" szignójú XVIII. századi állóóra sem egy budai mester műhelyéből: gyümölcsfából faragott szekrényét aranyozott veretek dekorálják, mégis csak 1625 eurót adtak érte 2000-2200 helyett. Egy vele egyidős debreceni állóóra "Peter Turi Debrezin" felirattal 450 euróért talált csak gazdára (700-900 euróra taksálták). A XX. századi Zsolnay-virágedény 700-900 eurós sávja felső határán, 875-ért kelt el.

Húsvéti variavásár Salzburg rezidenciáján

Virágvasárnaptól húsvéthétfőig az idén is harminchat vezető osztrák, német és svájci műkereskedő kínálja portékáját a salzburgi húsvéti ünnepi játékok nemzetközi közönségének - már 35. alkalommal - a barokk hercegérseki palotában. A kínálat időben a gótikától a kortársakig terjed, térben a hagyományoknak megfelelően túlnyomórészt az alpesi régióra koncentrál, műfajilag pedig úgyszólván mindent felölel. A vegyes műtárgyak körében sok az alkalomhoz illő alkotás: az innsbrucki Pöll antikvitás a húsvéti bárány fából faragott, festett, félméteres reliefjét kínálja a XV. századból, a bambergi Senger régiségkereskedés egy muzeális állapotú hársfa feszületet hoz 1520 tájáról (a Hans Leinberger dél-németországi műhelyéből kikerült darab közel másfél méteres), a bécsi Metropol galéria ikonkollekciójából egy 1500 körüli festett Krisztus feltámadása csatlakozik az ünnephez. Világiasabb vizekre vezet a kremsi Schauer standján egy XVI. századi, homokkőből faragott mesebeli állat, amely valamelyik kastély bejáratát őrizhette vagy a linzi Runge festett fenyőfa szekrénye, amely paraszti tisztaszobában állhatott az 1790-es évektől. Más miliőbe illik egy XVI. Lajos stílusú, ébenfa berakású játékasztal "E.Avril" francia műbútorkészítő mester pecsétjével hitelesítve (a welsi Kunsthaus Wiesingernél) vagy egy félméteres fehérmárvány obeliszkre szerelt ingaóra ugyanebből a korszakból, a bécsi Lilly's Art kínálatából. A múlt század harmincas-negyvenes éveiben készült a helybéli Pintar galéria képünkön látható art deco ezüst teás- és kávéskészlete (a párizsi Lagriffoul & Laval szignójával). A Pintar egyedi antik ékszereinek különleges darabja egy fehérarany francia fülbevalópár, másfél száz apró gyémánttal és briliánssal, két nagy zafírral. Az üvegnemű specialistájának számító bécsi Kovacek választékában most is szinte minden megtalálható a cseh üveghuták termékeitől a fürdőpoharakon át a modern muranói ritkaságokig. Néhány éves kihagyás után ismét ott lesz Salzburgban a szintén bécsi Tony Subal is, büszkesége egy két és fél méteres világítótest, amelyet a francia Edgar Brandt tervei szerint kiviteleztek 1929-ben art deco modorban a cincinnati Carew Tower homlokzatára.