A második vonal képviselte a magyar festészetet a Dorotheum március 22-i, 229 tételt felvonultató XIX. századi aukcióján. A nagy neveknek legfeljebb követői vagy műhelyei szerepeltek, kiemelkedő árak nélkül. Kolozsváry Lajos asztalnál író-olvasó rabbipárja 1200-1400 eurós becsértéke alatt, 875-ért kelt el, Neogrády László téli naplementéje 1800-2400 eurós sávján belül maradt 2250 eurós leütésével. A Hollósy Simonnak tulajdonított női aktot 2600-2800 eurós kezdés után 2856 euróért adták tovább, az általában népszerű alkotók közül ezúttal nem keltettek érdeklődést az állatfestésre specializálódott Heyer Artúr képei, visszamaradt Neogrády Antal 2500-3000 euróra tartott behavazott erdeje. Hozta viszont a papírformát a sorozatban gyártott zsánerképeivel rendszeresen szereplő Kern Ármin, most a falusi muzsikus alakja araszolt 2500-3000 euróról 3250-ig. Kivételes teljesítményt nyújtott egy tájkép id. Markó Károly köréből, amikor 1800-2000 eurós indítása közel a duplájára, 2500 euróra ment fel.
Két nappal később variaárverést rendezett a bécsi aukciósház, 366 tételében néhány biedermeier és barokk magyar órával, valamint egy nagy Zsolnay-kaspóval. A "Joseph Sterber in Ofen" jelzésű asztali óra - ébenfa házán arany-, ezüst- és bronzdekorációval - 1820-1840 között készülhetett, 2000-2500-as becslés után 1375 eurón ütötték le. Nem volt sokkal kapósabb a "Schwartz in Ofen" szignójú XVIII. századi állóóra sem egy budai mester műhelyéből: gyümölcsfából faragott szekrényét aranyozott veretek dekorálják, mégis csak 1625 eurót adtak érte 2000-2200 helyett. Egy vele egyidős debreceni állóóra "Peter Turi Debrezin" felirattal 450 euróért talált csak gazdára (700-900 euróra taksálták). A XX. századi Zsolnay-virágedény 700-900 eurós sávja felső határán, 875-ért kelt el.
Wagner István