Szegő Miklós Iván

A Vajdaságban maradnak a cégek

A vajdasági magyarokat ért atrocitások foglalkoztatják a magyarországi cégeket, de nem riasztják el őket attól, hogy Szerbiában és Montenegróban befektessenek – mondta a NAPI Gazdaságnak Pallos András, az ITD Hungary belgrádi irodavezetője. A magyar külkereskedelem és a kölcsönös befektetések elősegítését szolgáló szervezet illetékese szerint a sajtóban csak „magyarverésként” ismertetett jelenség a befektetőkre, így a privatizátorokra és a vegyesvállalatok alapítóira nemigen hat, és a kétoldalú kereskedelemben sincs még visszaesés. Ezt igazolja, hogy a hamarosan Bácskatopolyán megnyíló kiállításra és vásárra máris harminc magyar cég jelentkezett, és egy hasonló rendezvényre, amelynek Zombor a házigazdája, szintén viszonylag nagy az érdeklődés. A topolyai rendezvényt az Agrármarketing Centrummal közösen tartják, és a visszajelzések azt mutatják, hogy a mezőgazdasági vállalatok továbbra is érdeklődnek a vajdasági piac iránt. Ezzel együtt az igazi hatás szeptember–októberben látható, mivel a tőkebefektetéseket főként ősszel és tavasszal intézik. Az, hogy az utóbbi hónapok negatív hírei dacára sem esett vissza a magyarok érdeklődése, elsősorban azzal magyarázható, hogy eleve igen alacsony szinten állnak a kétoldalú tőkebefektetések. Nagyon kevés ugyanis a magyar befektető a Vajdaság területén. Számukat tavaly 200 fölöttire becsülték a hivatalos adatok; elsősorban nem a szerbiai privatizációban vesznek részt, hanem inkább vegyesvállalatokat alapítanak, tehát óvatosan viselkednek, nem vesznek „zsákbamacskát” a magánosítás során. Ezt erősíti a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. illetékese is, aki a NAPI Gazdaságnak elmondta: nem tapasztaltak visszaesést a befektetési szándékoknál, sőt, az utóbbi hetekben némi növekedés is tapasztalható az agrárszférában. A magyar befektetések közül a legjelentősebb szerbiai tranzakció az OTP esetleges tulajdonszerzése lehet. A magyar pénzintézet ugyanis 2004. június 18-án szándéknyilatkozatot nyújtott be a Jubanka a.d. Beograd többségi, 88 százalékos részvénycsomagjának megvásárlására. A szerbiai bank megvásárlása nyilvánvalóan az OTP térségi politikájának része, hiszen a magyar bank Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában is vásárolt fel pénzintézeteket korábban. Pallos szerint is az OTP lehet a magyar befektetők „zászlóshajója” Szerbiában és Montenegróban, ahol eddig a magyar invesztíciók főleg a Vajdaságban, ezenkívül Belgrádban és környékén összpontosultak.

Tanácsadó cég a FiberNet mellett

Üzletviteli tanácsadás a főtevékenysége annak az új cégnek, amelyet Fibernet Tanácsadó (FT) Rt.-ként jegyzett be nemrégiben a cégbíróság. Az FT 20 millió forint alaptőkével alakult meg, vezetői között van Joseph Schull és Dalip Pathak. Mindketten a New York-i székhelyű Warburg Pincus (WP) tőkebefektető társaság tisztségviselői: Schull ügyvezető igazgató a WP-nél, Pathak pedig a cég európai befektetésekért felelős menedzsere. A Warburg Pincus augusztusban szerzett többségi tulajdont a kábelszolgáltató FiberNet Kommunikációs (FK) Rt.-ben (NAPI Gazdaság, 2004. augusztus 6., 5. oldal). Az FK megvásárlása mintegy 72 millió dollárba került, de ebbe az összegbe a hírek szerint beleértendők a további növekedéshez szükséges források is. A WP a részesedést az Argus Capital Partnerstől vásárolta meg. A FiberNet Magyarország harmadik legnagyobb szélessávú elektronikus hírközlési szolgáltatója. A társaság csaknem száz magyarországi településen mintegy 150 ezer család számára biztosítja a kábeltelevízió-szolgáltatást. Az FK vezérigazgatója, Feuer András nem kívánt nyilatkozni a NAPI Gazdaságnak az FT megalapításáról, mondván: a Fibernet Tanácsadó Rt. más cég, mint a Fibernet Kommunikációs Rt.

Mióta tilos a dopping? (részletes)

A teljesítményfokozás, a dopping története évezredes múltra tekinthet vissza, az ellene való küzdelem azonban mindössze néhány évtizedes történettel dicsekedhet. Az első intézkedéseket 1928-ban hozták, ám a komolyabb vizsgálatok csak a 60-as években kezdődtek meg.

Alig nyolcvan éves a dopping elleni harc

A teljesítményfokozás, a dopping története évezredes múltra tekinthet vissza, az ellene való küzdelem azonban mindössze néhány évtizedes történettel dicsekedhet. Az első intézkedéseket 1928-ban hozták, ám a komolyabb vizsgálatok csak a 60-as években kezdődtek meg.

Pekingben csúcsra juthatnak a kínaiak

Az athéni olimpia a doppingbotrányok mellett azzal vonulhat be a sporttörténelembe, hogy itt szerepeltek a legjobban a kínai versenyzők: 32 aranyérmet nyerve a nemzetek rangsorában a második helyen végeztek. A kínai sikerek nemcsak azért voltak meglepőek, mert aranyérmeik száma messze felülmúlta az elmúlt olimpiák teljesítményét, hanem azért is, mert olyan sportágakban is eredményes volt az ázsiai ország, amelyekben korábban fel sem merültek esélyesként a versenyzőik. Például ki gondolt volna arra, hogy a világbajnok szerb-montenegrói kosárlabdacsapatot az a válogatott veri meg 67–66-ra, s búcsúztatja az ötkarikás játékokról, amelyik Atlantában még 128–61-re kikapott Jugoszláviától? A kínaiak nemcsak kosárlabdában produkáltak hihetetlen eredményeket: ökölvívásban és teniszben is megszerezték első olimpiai érmeiket - a női teniszpáros győzelme pedig általános megdöbbenést okozott a szakemberek körében is. Persze a hagyományos ázsiai sikersportágakban – asztaliteniszben, műugrásban, tollaslabdában – is szereztek idén aranyérmeket az ázsiai ország atlétái. Athénig egyébként 14 első helyezettet mutathatott fel Kína a műugrásban, most négy újabbat tettek hozzá a versenyzők a kollekcióhoz. Tollaslabdában három újabb siker született (az eddigi öt után), asztaliteniszben a meglévő tizenhármat egészítették ki három friss elsőséggel. Súlyemelésben öt aranyat termeltek az ázsiai „erősségek”, lövészetben pedig négyet gyűjtöttek be. Az olimpia első aranyérmét is kínai lövésznő szerezte, Du Li, de még nála is nagyobb meglepetést okozott Jia Zhanbo, aki szinte a semmiből került be a világ élvonalába és nyert kisöbű sportpuskalövészetben a férfiak között. Talán ennél is nagyobb meglepetést okozott, hogy az 1000 méteres kenu kettesben is kínai egység állt a dobogó tetején. Mindez azt jelentette, hogy a kínaiak 2004-ben megszerezték századik olimpiai elsőségüket, ami komoly teljesítmény, hiszen a világ legnépesebb állama csak húsz éve, 1984 óta vesz részt az olimpiákon. Az áttörést 2000-ben, Sydneyben várták a pekingi sportpolitikusok, és már akkor is 28 aranyat gyűjtöttek be a versenyzők, ám ez akkoriban nem okozott hatalmas ovációt otthonukban, mert saját bevallásuk szerint akkor 50 aranyéremért érkeztek Ausztráliába. A kommunista párt hivatalos lapja ugyan köszönetet mondott a jó teljesítményért, de mindenki tudta: titkon többre számítottak az illetékesek is. A jó olimpiai szereplés azért különösen fontos Kína számára, mert 2008-ban Pekingben rendezik a következő ötkarikás játékokat. A világ legnépesebb állama óriási beruházásokkal készül az eseményre, és ha már ennyi pénzt invesztálnak, nyilvánvalóan eredményes sportolókat várnak a „hazai” létesítményekbe. Kína sikerei olyannyira látványosak, hogy immár a fő ázsiai vetélytárs, India illetékesei is megszólaltak. Ebből is látszik, hogy sport és presztízs, sport és politika milyen szorosan kötődik egymáshoz. Az egyik leghíresebb indiai sportoló, Milkha Singh ugyanis úgy nyilatkozott, hogy át kell venni a kínaiak módszereit, és az indiai versenyzőket, illetve edzőket is rendszeres tréningezésre kell kényszeríteni, fegyelmezettségre kell szorítani őket és be kell vezetni az eredménytől függő díjazást a szakvezetők esetében. Mindez például azt jelenti, hogy nem elégséges az olimpia előtti pár hetes edzőtábor, évek, évtizedek szívós munkájára van szükség a felkészüléshez. Különös jelentősége van az indiaiak szerint annak, hogy Kínában az utánpótlás-nevelés nagyon fejlett, már fiatal korukban kiválasztják a rátermett – legalábbis annak tűnő – gyerekeket, és a számukra leginkább alkalmas sportágra nevelik őket. Kínában az asztaliteniszre kiválasztott gyerekeket például külön táborokban nevelték. Ennek oka az volt, hogy a balkezes játékra szoktatták át őket, merthogy az szokatlan és meglepő az ellenfeleiknek, s ily módon sikeresebbek lehetnek. Mindez embertelennek tűnik európai szemmel, de a pingpongversenyek tanúsága szerint nem eredménytelen stratégia. Ezek alapján pedig aligha kétséges, hogy hazai olimpiájuk előtt mindent megtesznek az Ausztráliában remélt 50 aranyéremért.

Befektetőket hozna Magyarországra a chicagói Equis Corporation

Az Equis Corporation chicagói ingatlancég új szolgáltatáscsomaggal állt elő, amelynek lényege: új vállalkozásokat, illetve új ingatlanfejlesztési projekteket kíván Közép-Kelet-Európába csábítani. A kezdeményezést az Equis alelnöke és budapesti irodavezetője, Kalaus Valter (korábban úszóként szerepelt a magyar válogatottban) jelentette be. Az Equis 2001-ben nyitotta meg magyarországi irodáját, s a cég szerint hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása segítheti azt, hogy a külföldi vállalatok itt is terjeszkedjenek. Kalaus szerint például bankok kerülhetnek szóba új piaci szereplőként, amelyek Csehországot és Lengyelországot szintén eséllyel célozhatják meg. A pénzintézeteken kívül vonzó lehet térségünk a call centerek létesítése és a gyártóbázisok kialakítása szempontjából. Az úgynevezett back-office, vagyis az adminisztratív tevékenységek kihelyezésére is lát lehetőséget nálunk Kalaus.

Dopping-ranglista a 2004-es olimpián

Helyezés Ország Esetszám 1. Magyarország 5 1. Görögország 5 3. Oroszország 3 4. India 2 5. Törökország 1 5. Kolumbia 1 5. Kenya 1 5. Myanmar (Burma) 1 5. Marokkó 1 5. Moldávia 1 5. Üzbegisztán 1 5. Fehéroroszország 1 5. Ukrajna 1 5. Puerto Rico 1

Új szereplő a sportruházatban

Az elmúlt napokban megnyílt az Alpine Pro Magyarország (APM) Kft. első budapesti mintaboltja. A szabadidős és sportruházati kereskedelemmel foglalkozó cég további üzleteket is tervez, de ezeket legkorábban jövőre nyitja meg – nyilatkozta a NAPI Gazdaságnak Ripp Katalin, az APM marketing és pénzügyi igazgatója. A következő egy-két üzlet közül az egyik nagy valószínűséggel szintén a fővárosban lesz – tette hozzá. A cseh magántulajdonban lévő Alpine Pro S.r.o. érdekeltségébe tartozó APM azonban nemcsak kiskereskedelemmel foglalkozik, hanem nagykereskedőként például az Overland hazai boltjaiban is elhelyezte áruit – tudtuk meg Ripptől. Az Alpine Pro ugyanis saját márkájú termékeit nemcsak mintaboltjában, hanem partnerei üzleteiben is forgalmazza. Az APM sajátos piaci szegmenst céloz meg a hazai túrázók, illetve hegymászók között. Nem a Himalája meghódítására készülőket szolgálja ki elsősorban, hanem azokat, akik a kisebb-nagyobb túrákra, kirándulásokra, közepesen nehéz hegymászásra vállalkoznak. Ehhez középkategóriás árak és a nők számára is bő választék csatlakozik. Ez utóbbi az outdoor kategóriára nem igazán jellemző Ripp szerint. E stratégiát már több országban alkalmazták: az Alpine Pro Csehországban így a második helyre került az outdoorpiacon az elmúlt kilenc évben (a cég alapítása óta). Mindemellett a cégcsoport jelen van a holland, a belga, a máltai, a luxemburgi, a szlovák, a bosnyák, a horvát, a szlovén, a szerb-montenegrói és a lengyel piacon is. A legfrissebb a magyarországi leányvállalat, amely augusztusban kezdte meg nagykereskedelmi tevékenységét is. Az APM-et 25 millió forint jegyzett tőkével hozták létre a cégadatok szerint, de a teljes eddigi invesztíció mintegy 50 millió forintot tesz ki – mondta a marketing- és pénzügyi igazgató. Az APM-nél egyébként jelenleg tucatnyi munkatárs dolgozik. Itthon az APM-nek több konkurenssel kell felvennie a versenyt: a már nagykereskedelmi partnerként említett Overland mellett a Mountex Kft. például öt budapesti üzlettel rendelkezik és tíz megyében is jelen van. A Tengerszem Kft. szintén több üzletet működtet.

Lendületet adhat a csökkenő kamat

Felhalmozó magyar vállalatok