Szász Judit

Budapesti Őszi Fesztivál

Filmstúdióban lép fel a Batsheva Dance Company

Krétakör Színház - Feketeország

Schilling Árpád és társulata a színházi, ízlésbeli állóvizeket mindig messze habzóan kavarja föl; legújabb bemutatójuk, a millenárisbeli Feketeország is beszéd- és botránytéma lesz sokáig. Hihetetlen összpontosítással - kvázi edzőtáborban, Bodvarákón - készült ez a 13 színész szövegíró, zeneszerző és díszlettervező társukkal együtt arra, hogy mintegy 80 oldalnyi, XXI. századi magyar és nemzetközi híranyagot feldolgozzanak a saját - keserű - szájuk íze szerint. A díszlet fáradtrózsaszín (a szezon legtutibb divatárnyalata), babaszoba, sok-sok fehér ajtóval - Ágh Márton tervei alapján -, melyeken magasra tett kilincsek, messze a szemhatár fölött futó kissé geil, frízszerű tapétacsík jelzi az óvoda falait. Mindenkinek a nevével ellátott hokedli jut, mintegy óvodai jelet imitálva. (Úgy hirdeti magát a produkció, hogy „Gyerekelőadás felnőtteknek!” Nos, a sárga karikás 18-as szám is enyhe ehhez.) Durván indul a hótt-elegáns, VIP-fogadást imitáló előadás: Láng Annamária, egyszerűségében mutatós fekete földigérőben - amúgy mindenki végig frakkban, nagyestélyiben - decensen bejön egy klarinéttal, koncertre készülve. Leül, a szájához emeli a hangszert és a legvadabb orális szexet produkálja hosszú percekig - bevillan a Clinton love-affér, a pornóvilág gátlástalan térnyerése a médiában, sok minden... A művésznő aztán szép hangot is kicsal hangszeréből, akkorra már a szereplők oratóriumszerűen mind egybegyűlve elkezdik Babits Mihály Fekete ország című versének megzenésített változatát. És durr, kialszik a villany. A babaszoba habos-babos, puha tapétás falán ott a bűnös biztosítótábla, azt rohamozza a sötétben a magyar munkásosztály képviseletében négy szaki. Röpködnek a négybetűs szavak, ló-, zsiráf- és egyéb alkatrészek; sűrű mama-genitália és szaporodási műveletekre felszólítás közepette valahogy szétverik az egészet. És ezzel beindul ez a sötétté tett ország a harmadik évezredbe. Azokkal, akik alkotják: az oda se figyelő, meccsnéző, mobilozó, de a hálapénzt azonnal elszippantó orvossal, közben a szoba falán futnak a könyörtelen hírek betegelcserélésről, halálról, katasztrófáról. Ájtatos kristálytiszta egyházi éneklésből zuhan a pedofil pap karjaiba a kiszemelt fiúáldozat. Nyomorultul lepukkant hajléktalant öltöztetnek föl jóemberek: megmossák, mint Krisztust, felruházzák, aztán menjen - de tényleg takarodjon! Egy mokány fiatal férfi diadalát ünnepli a dobogó legfelső fokán. Na, ki ő? Pillanatnyi éljenzés után elkezd vetkőzni Nagy Zsolt az asztal tetején, nyakában az arannyal ott áll talpig hímtagban. És pisilnie kell négy szempár vizslató tüzében. Általában sok a meztelen férfi, hárman Abu-Graib börtönének borzalmait is eljátsszák a vihogó amerikai tizedesnő és haverjai fényképezőgépe előtt. Ez nagyon kemény, már a nézhetetlenség határát súrolja: tényleg fogdosás, fenékbenyúlás, testek egymásra dobálása, a három fogoly arca eközben leírhatatlan, ahogy a kivetítőn feltűnik. De igaza van Schillingnek, ha ez a demokrácia felkent védelmezőjének az attitűdje foglyaival, mit várhatunk Magyarországon?! - A mentolos cukorkától elborult agyú izraeli zászlót égető, az EU-tojást felgyújtó „magyar vérre” (össze)esküvők, a nyilasokat életre galvanizáló heilhitleres náci liba már a mi kis panoptikumunk bájos tagjai. Az abortuszt nyílt színen elvégző asszonyok dala, a háborúk ellen méregdrága játékaikat felajánló, dagadt gyerekek kórusa, a Simek Kitty bűnét megéneklő zenekar vad punkszáma a mindennapos családi erőszakokról mind-mind a feketeségről, „az anyag rejtett lelkéről” szól. A Krétakör színészei megvalósították a babitsi jajt: „csontig-velőig fekete” itt minden, még ha meg is próbáltak saját mindennapi életükből valami pozitívumot becsempészni. Mindent saját névvel játszanak, nemcsak testük és memóriájuk, de egész lényük ennek a feketeségnek a bemutatására kész. Együtt ötleteltek, együtt mérlegeltek a jelenetek és a hírek válogatásakor, együtt vállalják a következményeket is. Mert együtt gondolkozásra szövetkeztek a menthetetlennek tűnő világ jobbítására. Komoly tett, a költő magas erkölcsiségéhez méltó.

A vonalsétáltató Müller Árpád Szentendrén

Paul Klee jellemezte úgy magát, mint olyan művészt, aki „szívesen elvitt sétálni egy vonalat”. A 43 éves Müller Árpád – aki nagyon tudatosan és a korszellemnek megfelelő profizmussal építette pályáját feleségével szövetségben – Mix címmel mutatja be az érdeklődőknek legutóbbi éveinek termését a szentendrei Erdész Galériában. Október 10-ig látogatható ez a mustra, amely a galéria már megszokott diszkréten elegáns és nagyvonalú tálalásában élvezhető. A művész abban a zuglói családi házban lakik és alkot ma is, amelyet a beszkártos (a BKV régi neve) nagypapája munka után építgetett, télen védőcsomagolással megóvott várában, törpék lakta tornyocskáiban – pici korától varázsvilág vette körül. A zenész papa, a faszobrász nagypapa leszármazottjaként, mamája lelkes rajongásától támogatva azonnal felvették a képzőművészeti gimnázium után a főiskolára, ahová pedig nem szokás azonnal bekerülni. A katonaság is – akkoriban szokatlan módon – siker- és nem kudarcgyűjtőhely lett számára: virtuóz rajz- és rézmetsző tudásának köszönhetően ex-libris pályázatokra engedték el, és vele örültek sikerének. Képei – amelyek mögött a művész szerint ott vannak a briliáns rajzok is, nem láthatóan, de megerősítve a festett végeredményt – legalább nyolcféle (saját kifejezéseivel leírt) stílusban készültek, és még a rajz, a részeg rajz és a rézmetszet műfaja is színesíti a palettát. Vannak lírai naturalista alkotásai, a puha sejtelmességet érzéki vörös ajkakkal felizgató női arcképek, amelyek közül a kiállítás szimbóluma a csönd lányarccá vált kézzelfoghatósága az egyik leghangsúlyosabb. Majdnem mindegyik ilyen jellegű portréja csukott szemű vagy éppen szem nélkül festett, mélyen magába forduló és az ott meglelt harmóniától mosolyogva sugárzó. Mintha az indiai híres guru, Osho csendmeghatározását fordítaná le vizuális nyelvünkre, érthetővé téve a belső utat kutató, ősi magatartás értelmét. Vannak absztrakt – fogalmi, organikus, geometrikus és szatirikus felosztásban – képei, a színek és a „sétálni vitt” vonalak boldog orgiájával. (A kerek formák mindig feltűnnek, soha nem széttöredezett és komor az összkép.) Műveiből vásárolt már például – a számos magyarországi prominensen kívül – Björn Borg és Anthony Quinn is.

Újdonságok a közép-európai olasz filmfesztiválon

Már javában tart – egészen október ötödikéig – a Közép-európai Olasz Filmfesztivál a budapesti mozikban. Az Olasz Kultúrintézet bábáskodásával megszervezett bemutatósorozat a 2000–2004 között leforgatott itáliai művekből nyújt ízelítőt. A fesztivál plakátján látható, fiatal Loren–Mastroianni páros aranykorszaka ugyan rég elmúlt (ehhez fogható színvonalat-jelentőséget más európai filmművészetnek nehéz lenne újra produkálnia), de érdemes a mostani nekibuzdulásoknak is bizalmat szavazni. A mustrának a Puskin, az Uránia és a Szinbád mozi ad helyszínt. Bernardo Bertolucci legújabb rendezését, a tavaly forgatott Álmodozókat október 2-án a Puskinban 21 órakor lehet megnézni. A nagy hírű mester eme 1968-ban Párizsban játszódó filmjét október 7-től más mozikban is bemutatja a Budapest Film. Mindegyik alkotás – kivéve az Álmodozókat – magyar szinkrontolmácsolással, de olaszul élvezhető, tehát nyelvtanulók és -gyakorlók előnyben. Az Urániában október 5-én mutatják be a híres zsidómentő olasz hős, Perlasca életéről készült filmet. Magyar nyelvű lesz a vetítés (sok magyar színész is felbukkan benne, hiszen 2002-ben Magyarországon forgattak sok-sok jelenetet), és a díszelőadáson – amelyre csak meghívóval lehet aznap menni – a producer és Ennio Morricone, a világhírű zeneszerző is részt vesz.

Új lemezzel ünnepel a huszonöt éves Karthago

Rocktörténelmi pillant jött el szeptember 29-én egy óbudai pubban, ahol megjelent az öt Karthago-tag, hogy bejelentse: egy híján két évtizednyi „különutasságot” befejezve a banda megint összeállt a régi szellemiség, a sokak által bálványozott hangzásvilág és hangulat felelevenítésére, és 25 éves születésnapjukat egy új stúdióalbummal ünneplik. Az EMI lemezkiadó gondozásában most megjelent ValóságRock című CD – fél évig tartó próbák és három hónapos stúdiómunka eredménye – mai hangon régi minőséget képvisel. A kilenc erre az alkalomra szerzett szám keményrock-alapú, ötszólamú vokállal kísért, billentyűs és gitárszólókkal (meg ráadásként Gidófalvy tangóharmonikázásával) turbósított Karthago-stílusban szól. (Természetesen a két örökzöld – az Apáink útján és a Requiem – szimfonikus jellegű hangszerelésben erre is felkerült.) A jubileumi ünnepléssorozatot jövő április 1-jén egy monstre koncert zárja majd. A tájékoztatón, mint egy érettségi találkozón, mindegyik zenész – Szigeti Ferenc, Kiss Zoltán Zéró, Gidófalvy Attila, Kocsándi Miklós és Takáts Tamás – beszámolt az elmúlt évtizedek rá gyakorolt hatásáról: a kilók pluszba, a hajkorona mínuszba került, de mint mondták, a szív, a hang, „az elefántdübörgés” utáni vágy változatlan maradt. Van, aki zenélt tovább más együttesben – Takáts a nevét viselő Dirty Blues Bandben játszik, Kocsándi a Száz Folk Celsiusban dobol – van, aki numerológiával (számmisztikával) kezdett foglalkozni, van, aki menedzsernek és szépségversenyzsürornak is állt; ki így, ki úgy élte a korosodó rockerek életét. Az összeállás lehetősége mindegyikőjüket felvillanyozta, mert hitték, hogy tudnak majd új és a mai generációt is lázba hozó muzsikát megszólaltatni együtt. Nem a nagy számaik hajdani sikereit akarják meglovagolni. Ők, akiknek csak az akkori politika szabott határokat – hiszen, amikor a 80-as években egyedüli keletiként megnyerték az ausztriai villachi fesztivált, nagy karriert futhattak volna be, ha fél évre kint maradnak – ma is a határtalan szabadságvágy himnuszát éneklik mindegyik dalukban.

David Copperfield újra elvarázsolja Pestet

Utoljára öt évvel ezelőtt lépett fel Magyarországon a világ jelenlegi legnevesebb illuzionistája. Akkor olyan cirkusszá kerekedett a David Copperfield iránti kíváncsiság, hogy egy előadásból még három teltházas este lett az azóta leégett BS-ben. Új világkörüli – an Intimate Evening of Grand Illusion címmel futó – turnéja december 4-én ér Budapestre, a Sportarénába. A mágus, aki felvette a Dickens-figura nevét, 12 évesen kezdte a bűvészkedést, olyan elsöprő sikerrel, hogy minden idők legfiatalabb tagjaként beválasztották az Amerikai Bűvészek Társaságába. 16 évesen beiratkozott a New York University bűvészet fakultására. Példaképe – ki más is lehetne – a magyar származású Harry Houdini szabadulóművész. Fiatalon talált rá egy testhez álló szerep egy chicagói musicalben, ám egyedi trükkjeinek és lenyűgöző előadásának köszönhetően önálló számra bővítették ki fellépését. Ez alapozta meg a CBS tévétársaság negyven országban sugárzott műsorának az ötletét, amelyen – delejes tekintetével nők millióit férfiként is elbűvölő – David a kamerák előtt mutathatta be hihetetlen képességeit. Műsoraiban látszólag eltüntette már a New York-i Szabadság-szobrot, átsétált a Kínai Nagy Falon, levitált – azaz repült – a Grand Canyon sziklái és a Niagara zuhogó vízfala fölött, felemelte a 70 tonnás Orient Expresset, kiszabadult Al Capone börtönéből a rettegett hírű Alcatrazból és számtalan más borzongató szituációból. Nemcsak technikai jártassága és szellemi képessége, szervezési, csapatépítési tehetsége emeli a világ többi, joggal híres bűvésze fölé – olyannyira, hogy tucatjával kapta azt Emmy-díjakat, jelöléseket, francia kormánykitüntetést, díszdoktori címeket –, hanem emberi minősége is. Legnagyobb tettének azt a módszert tartja, amellyel rehabilitálja a terv mágiája című projektje segítségével a mozgásképteleneket, csökkent képességűeket motoros, illetve kézügyesség-fejlesztő terápiájával. Ezt a módszert levédette, és mivel az Amerikai Foglalkozási és Terápia Szövetség is akkreditálta, a világ 30 országának 1100 kórházában gyógyítanak vele.

Lábujjhegyre emel a szövött szépség

Péreli Zsuzsa harminc évet átfogó életműve bemutatójának az Andrássy úti Kogart Ház ad otthont. Mozgalmas és festői falikárpitjai mesék az emberiség jobb arcáról.

Egy a nagy hármasból

José Carreras a három tenor közül a legkisfiúsabb és a legesendőbb, de a leukémia megtörte és lesoványította teste újra feltámadt, amit a barcelonai énekes az érte rajongók gyógyító szeretetének tud be. Hangja fényét nem homályosította el sem a fölötte is múló idő, sem a kórral folytatott küzdelem. Ez a nagyszerű művészember – a magyar közönség egyik nagy kedvence – egészsége és tehetsége teljes fegyverzetében szeptember 22-én az Erkel Színházban lép fel. Este fél nyolckor kezdődő koncertje zenei csemegének ígérkezik, hiszen az ilyen kaliberű sztár határidőnaplója már évekre előre megtelik programmal. De ő szeret idejárni, kedves partnernőjeként tartja számon Tokody Ilonát; és soha nem felejti el, hogy itt a publikum micsoda óriási elánnal képes ünnepelni azt, akit igazán a szívébe zár. Carreras fényes hangja és tehetsége birtokában, világsikerrel a háta mögött sem tartja magát másnak, mint szórakoztatást nyújtó művésznek, aki nem nagyképű, nem nézi le az operaslágerekért bolonduló publikumot, aki emelt fővel vállalja, hogy tenor-szaktársaival együtt igenis fontos könnyedebb, muzikálisabb dalokkal meghódítani a még sok szempontból értetlen és éretlen nagyközönséget. Persze, ez nemcsak misszió, hanem dúsan buzgó jövedelmi forrás is számukra. Nem álszent José Carreras sem, de az biztos, hogy soha nem veszi ezeket a fellépéseket hakni-számba. Példaképei Benjamino Gigli, Caruso, di Stefano, a bel canto klasszikusai is gyakran énekeltek ismert, már-már elcsépelt melódiákat. De nagyságuk épp abban bontakozott ki – mint a tenoroké is –, hogy ezeknek a minden velencei gondolás által nyekergett daloknak is művészi magasságot és minőséget képesek adni.

Holland táncszínházi hétvége a Millenárison

A nagy sikerű szabadtéri vetítések, programok után a Millenárisra is lassan beszökik az ősz: a rendezvények a Teátrumban kapnak helyet. Szeptember 17-19. között holland művészek veszik birtokukba a manézst, és két, stílusában egészen eltérő táncszínházi produkcióban mutatják be országuk mozgásművészethez fűződő XXI. századi viszonyát. A híres koreográfusnő saját nevével fémjelzett együttese, a Conny Janssen Danst és az ISH-csoport - amely görkorcsolyával ad elő bravúros számokat DJ-zenére - is két-két alkalommal lép fel. Conny Janssen Rotterdamban alapította meg társulatát, amely ott is működik a holland kormány és a város támogatását élvezve. A művésznő első komoly produkciója az Eloi, eloi című előadás volt 1991-ben. Ennek sikere nyomán határozta el producer-társával, Wim Visserrel, hogy alapítanak egy táncegyüttest. Nagyon emocionálisan viszonyulnak a világhoz, és az innen-onnan jövő hatások keltette gondolatokat komoly technikai felkészültséggel párosuló mély érzelmekkel táncolják el. Szlogenjük ez lehetne: testnyelv és érzelmi erő. Mozdulataikban a lágyság és szépség elegyedik a szaggatottsággal és a szögletességgel. Ugyanez a különös mixtúra érvényesül a zeneválasztásukban is: klasszikus muzsika pop-rockkal. 2001 óta táncolják szerte a világban legutolsó koreográfiájukat, az Album Familiart, vagyis a Családi albumot. Három nő és négy férfi éli-mozogja el - középkori és tangózenére vegyesen - a családtagok, jellemek sorsát, felvillantva összetartozásukat, de kikacsintásukat is a közös életből.