BUX 130632.44 -0,63 %
OTP 39900 -2,92 %
header

Pápai Csaba

03.
05.
23:00

Mire lesz elég az ECB kamatcsökkentése?

Az Európai Központi Bank (ECB) monetáris tanácsa hosszú vita után konszenzusra jutott az eurózónában irányadó kamat 50 bázispontos csökkentéséről, valamint a repokamat-folyosó 1 százalékos szélességének megtartásáról. A csütörtöki kamatdöntő ülésen hozott határozat értelmében az alapkamatot március 11-től 1,5 százalékosra csökkentették, ezzel párhuzamosan az overnight hitelek kamatát a korábbi 3 százalékról 2,5 százalékra, az overnight betétekre adott kamat szintjét 1 százalékról 0,5 százalékra vágták vissza. A tavaly októberi globális piaci pánik kitörése óta az európai jegybank a válságkezelés érdekében összesen 275 bázisponttal vágta meg a monetáris unióban irányadó kamat szintjét, Jean-Claude Trichet, a bank elnöke szerint eredménnyel, hiszen egyrészt az inflációs kilátásokat mára sikerült középtávon a jegybank által meghatározott 2 százalékos küszöb alá szorítani, másrészt az európai kereskedelmi bankok által meghatározott kamatok csökkenésén is érződik a jegybank korábbi csökkentéseinek hatása. Trichet a kamatcsökkentés szükségességét a kilátások további romlásával magyarázta - az ECB márciusban újra lefelé módosította a tavaly decemberben közreadott GDP-becslését -, ám azt is elmondta: a jelenlegi makropályát befolyásolni képes tényezők kiegyensúlyozottabbakká váltak az elmúlt időszakban. Az Európa-szerte bejelentett gazdasági ösztönző csomagok a pozitív hatásokat erősíthetik, míg a pénzpiaci válság reálgazdaságra gyakorolt negatív hatásai is nyilvánvalóbbá váltak. A bank elnöke szerint újabb veszélyforrást jelenthetnek a protekcionista intézkedések. Elemzők szerint a korábban a többi jegybank előtt egy lépéssel járó ECB ma már képtelen lépést tartani a piaci folyamatokkal, a csütörtöki kamatdöntő ülésen bejelentett 50 bázispontos vágás nem lesz elegendő a recesszióba süllyedt eurózóna gazdaságának újraindításához. A jegybank továbbra is komoly veszélyeket lát a zéró kamatpolitika alkalmazásában, arra hivatkozva, hogy az egy százalék vagy az alatti kamatszint önmagában nem jelent garanciát a kilábalásra, de hosszú távú növekedési gödörbe taszíthatja a monetáris unió országait. Ennek ellenére Trichet jelezte: a kilátások további romlása esetén akár a jelenlegi kamatszint további mérséklésére is lát esélyt. A pénzpiaci folyamatok újraindítása érdekében tavaly októberben megindított bankközi hitelezési akciók határidejének kitolásáról is döntött az ECB. Korábbi elhatározását felülbírálva a bank az év végéig meghosszabbította a refinanszírozási programját, melynek keretein belül korlátlan fix kamatozású hitelkeretet biztosít az európai pénzintézetek számára, maximum hat hónapos határidőre. (A korábbi döntés értelmében márciusban zárták volna le a programot.) A kelet-közép-európai országok megsegítésével kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva Trichet közölte: ahogy a térség országai maguk is szorgalmazzák, fontos különbséget tenni az egyes gazdaságok között. Az ECB szerint a bajba került országok megsegítésére az unión, az Európai Bizottságon, de az ECB-n keresztül is van lehetőség. Ez azonban csak a legrosszabb helyzetben lévő, de megfelelő kilábalási tervvel rendelkező országok esetében vehető igénybe. A Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő által szerdán felvetett lehetőségre reagálva, miszerint az ECB hitelműveleteinél elfogadhatna nem euróban denominált eszközöket is fedezetként, a jegybankelnök egyértelmű nemmel reagált. Trichet szerint ugyanis kiemelten fontos, hogy a jelenlegi helyzetben ne változtassanak meg semmilyen keretet vagy szabályt, ez ugyanis nem várt instabilitást okozna a rendszerben. Megjegyzésével - implicit módon - az ERM-2-be való soron kívüli csatlakozás lehetősége előtt is elvágta az utat a jegybankelnök, aki egyúttal igazolta azt a kritikát, miszerint az eurót használó országok jegybankárait tömörítő testület képtelennek mutatkozik a jelenlegi rendkívüli helyzetben rendkívüli döntések meghozatalára.

Szerző(k):
Pápai Csaba
03.
03.
23:00

A fellendülés először az árupiacot dobja meg

A piaci folyamatok alapján az árutőzsdék két, egymástól gyökeresen eltérő évet éltek meg 2008-ban: míg az első hat hónap a tőke beáramlásáról és új szereplők megjelenéséről szólt, augusztustól először korrekcióról, majd egyenesen a nagy likvidálások évéről beszéltek a szakértők nemcsak a tőke-, hanem az árupiacokon is. Tavaly felborult az a trend is, miszerint a részvénypiacokról kiáramló tőke az árupiacokat erősíti, hiszen a likviditáshiánytól szenvedő tőzsdei cégeknél fundamentálisan stabilabbnak tűnő termékek iránti kereslet is megcsappant, lejjebb hajtva az árakat - mondta lapunknak Heitner Tamás, a Solar Capital tradere. Egyedül a hagyományosan értékálló befektetésnek tartott arany tudta tartani magát, ám a nemesfém jegyzésében is rendkívüli kilengéseket hozott a múlt év. Az arany jegyzésének csúcsa 2008 márciusában 1020 dolláron volt, majd júliusban, az árupiaci boom idején ismét megközelítette az ezres ellenállást, miután korábban mintegy 170 dollárral korrigált az árfolyam. A nemesfém jegyzésében az év második felében is mutatkozott néhány kitörési pont, ám az ezres szintet végül csak idén tudta újra átlépni. A szakember szerint az arany jegyzésének alakulásában továbbra is felfedezhető egy emelkedő trend, amely akár hosszú távú is lehet. Mivel a részvénypiacokon a bizalmat a sorozatos kormányzati és jegybanki intézkedések ellenére sem lehetett helyreállítani, az arany iránti kereslet tovább nőhet - véli Heitner. Az olaj árfolyamának 2008-as alakulása jól példázza az árutőzsdei folyamatok hektikusságát: az energiahordozót az év első napján 96 dolláron jegyezték, az év végén azonban mindössze 44 dollárt adtak egy hordó texasi könnyűolajért. Az év első felében tapasztalt mintaszerű felívelést lehet fundamentális érvekkel is magyarázni, hiszen a világszerte egyre súlyosabbá váló recessziós félelmek miatt felmérhetetlenné vált a kereslet alakulása, miközben az OPEC késlekedett a kínálatnak a körülményekhez alakításában. Ennek ellenére az olaj stabilan emelkedő jegyzésében tagadhatatlan szerepe volt a spekulatív tőke átcsoportosulásának is, hiszen a tőkepiacokról sokan az árupiacra nyergeltek át abban a reményben, hogy ott sikerül fedezniük a részvényárfolyamok zuhanása miatt elszenvedett veszteségeiket. Az energiahordozó 147 dollár feletti júliusi csúcsa idején az euró/dollár árfolyama az 1,60-as szinteken mozgott - a dollár ilyen fokú gyengesége pedig előre is jelezhette volna a pánikot, ám az augusztusi árfolyamcsökkenést még természetes korrekciónak vélte a piac. Visszatekintve jól látszik, hogy július 21-től mindössze négy hét volt az évben, amikor a könnyűolaj jegyzése emelkedést mutatott. Aki ekkor shortolta az olajat, nagyot kaszálhatott - jegyezte meg a Solar Capital szakembere, hozzátéve: az árfolyam mélyrepülése közelről rendkívül félelmetesnek látszott, annak ellenére, hogy nem volt egyedülálló. Hasonló folyamatok tépázták meg az alapvető élelmiszerek jegyzését is az év második felében. A nyáron 800 cent körül tetőző kukorica-árfolyam az év végére 340 centre esett vissza, a szója év közepén beállt 165 centes csúcsa év végére megfeleződött. A gyapot 2008 márciusában még 100 centen forgott a New York-i árutőzsdén, az év végére azonban 40 centre csökkent az árfolyama. Egyedül a 2006-ban még rekordot rekordra halmozó cukor állt ellen a tőkekivonás okozta rohamnak, ott "mindössze" 20 százalékos leértékelődés történt a múlt év második felében. Fundamentális változások nélkül feleződött meg azonban a narancslé és a kávé, valamint a kakaó jegyzése is.

Szerző(k):
Pápai Csaba